Jobbágy Károly élete és sokrétű munkássága
Jobbágy Károly, született Jancsovits, (Balassagyarmat, 1921. május 27. - Budapest, 1998.) kétszeres József Attila díjas költő, életútja során tanár és könyvtáros is volt. Élete és munkássága szorosan összefonódott a 20. századi magyar történelem viharaival, melyek verseire és személyiségére is mély hatást gyakoroltak.
A kezdetek és a költői kibontakozás
Balassagyarmaton született, apja cukrászsegéd, anyja postatisztviselő volt. Igen szűkös, szegény körülmények között éltek, anyja korán meghalt, nagyszülei nevelték, amíg apja Olaszországban próbált szerencsét. Iskolába is itt, Balassagyarmaton kezdett járni, nagyszülei segítették első lépéseit, melegséggel, szeretettel vették körül egyetlen unokájukat.
Kilencéves korában apjával és annak új feleségével a fővárosba költöztek. Minden új és idegen volt, a város, az utcák, a lakás és benne az emberek. Még az apja is, hiszen nem volt vele kapcsolata az elmúlt években, emlékei sem lehettek, nem alakulhatott ki köztük mély, meghitt kapcsolat. Mostohaanyja is hozott egy gyereket a házasságba, egy közös gyermek is született, így öten éltek együtt.
Nagy szegénységben teltek az iskolás évei, két polgári elvégzése után a gimnáziummal is megpróbálkozott, mert mindig szívesen és jól tanult. Ám nem érezte jól magát a gimnáziumban, sem a gyerekek, sem a tanárok nem fogadták be, nem „közülük való” volt. Csalódottan, keserűen hagyta ott, és ment vissza a Knézits utcai polgáriba, ahol mindenki szeretettel fogadta, az iskola folyosóját még mindig az ő rajzai díszítették. Ekkor kezdett el verseket írni.
Bár a felsőkereskedelmi iskolában könyvelést és kereskedelmi számtant tanult, ő költőnek érezte magát. Ekkor ismerkedett meg József Attila költészetével és megjelent első verse is. Megváltoztatta vezetéknevét; Jancsovits-ból Jobbágy lett. A névválasztás is jellemző a költő elkötelezettségére, a szegény sorsú, nincstelen tömeggel vállalt azonosságot.
Samara kerékcsapágy Francia típus
1939-ben az érettségi bizonyítvány megszerzése idején már nemcsak a Népszava közölte verseit, de a Kelet népe és a Híd is. Személyes kapcsolatba került Veres Péterrel, Darvas Józseffel, Sinka Istvánnal, Erdélyi Józseffel és Püski Sándorral. A népi írók alakították ki költői magatartását, hitvallását.
Háború, hadifogság és a Rákosi-kor árnyéka
1943-ban behívták katonának, 1945-től hadifogságba került. „Ingyen nyelvórákat” az orosz hadifogságban kapott, kétszer is hazaindult, mire végre, viszontagságos körülmények között, 1948-ban hazajutott. Romokban volt nemcsak az ország, de az álmai is, melyek egy szebb, igazságosabb világról szóltak.
Csak egy hivatalban tudott elhelyezkedni, lélekromboló, unalmas munka volt, esténként egyetemre járt, magyar-orosz szakra. Az ötvenes évek nem kedveztek a lírai szárnyalásnak. A rideg valóság, a szürke hétköznapok nem adtak ihletet. A félelem, a hallgatás évei voltak ezek, a koholt perek ideje, a csengőfrász, és nem a költészet ideje.
Újrakezdés és az 1956-os forradalom hatása
1953-ban Sztálin halálát enyhülés követte nálunk is. Újra megjelenhettek a versei, s 1954-ben megkapta első József Attila díját. A kicsit szabadabb politikai légkör pezsdítően hatott írói alkotókedvére, ontotta magából a költeményeket. A nagy nekibuzdulás, lelkesedés, a sok indulat és hév az 1956-os forradalom leverése és megtorlása után szertefoszlott. Dermedt csend következett.
Jobbágy Károly: Rádió mellett
Volt, aki elhagyta az országot, volt, aki belső emigrációba vonult, és sokakat bebörtönöztek. Hollósi László, a Könyves Kálmán Gimnázium akkori igazgatója maga köré gyűjtötte az ellenforradalmároknak bélyegzett, a hatalomnak nem tetsző elemeket, így került Jobbágy Károly is a tanári karba. Itt tanított 1956-58 között. Jól érezte magát a közösségben, ám mégis áthelyezését kérte, hogy kevesebbet kelljen utaznia, több ideje maradjon a versírásra.
Alkatrész útmutató Lada típusokhoz
Az Eötvös József Gimnázium könyvtárosa: egy új szenvedély
Jobbágy Károly 1958-ban került az Eötvös József Gimnáziumba, orosz nyelvet tanított, vezette az iskolai önképzőkört 1962-1972-ig. Az iskolai újság; az Eötvös Diák tanárszerkesztője volt tíz évig. 1967-től függetlenített könyvtárosa lett a gimnáziumnak. Kezdetben azt hitte, itt majd lesz ideje az írásra, újra ihletet kap a verseléshez. „Egy kis független nyugalmat, amelyben a dal megfoganhat.”
Rövid idő múlva észrevette, hogy a könyvtár új szenvedélyének tárgya lett. Nagy lelkesedéssel vetette bele magát a könyvtárosi munkába. „Nem is sejtettem, hogy milyen birodalomba kerülök, és egy utolsó, öregkori szerelem zuhan rám. Úgy tekintettem a könyvtárt, mintha a modern idők temploma volna, a múlttal való kapcsolat ihletett helye, ahol meghatott csendben találkozik a lélek a régi korok és a jelen nagy szellemeivel.”
Végezte a könyvtárosi munka kötelező feladatait: beszerzések, katalógusépítés, rendezés, napi kölcsönzések, állomány karbantartás, és e mellett, 1978-ban a könyvtár történetét is megírta, mely az iskola fennállásának 125. és 130. éves évfordulójára készített évkönyvekben jelent meg. Fontosnak tartotta, hogy megismertesse a kollegákkal és a diákokkal a könyvtár értékeit. Sok évkönyvet átolvasott, az elérhető dokumentumokat gondosan végignézte, tisztelettel emlékezett meg az elődök precíz munkájáról, akik még kézírással rótták a sorokat, táblázatokat készítettek a könyvtár gyarapodásáról. Elfogódottan vette kézbe a 16-17. századokból származó nagy értékű köteteket.
Jobbágy Károly számára mindez nem kényszerűségből végzett munka volt, hanem öröm. Az Országos Széchényi Könyvtár számára összeírta a muzeális értékű régi könyveket. Ehhez kb. 3000 kötetet vett egyenként kézbe, lapozott át. A könyvtár érdekében felhasználta ismeretségeit, felkereste író és költő barátait és dedikált fényképeket, írásokat kért és kapott tőlük. Ma is a könyvtár olvasótermének falán van Illyés Gyula, Vihar Béla, Németh László, Veres Péter dedikált fényképe.
Nem volt könyvtárosi végzettsége, talán ennek ellensúlyozására is, ott volt minden szakmai összejövetelen, értekezleten, konferencián. Komolyan, felelősséggel végezte könyvtárosi munkáját. Erre példa hozzászólása a Pedagógusok Szakszervezete által kiadott Útmutató egyik 1972-es száma. A téma a muzeális értékeket őrző könyvtárak beszolgáltatási kötelezettsége volt. Jobbágy Károly ezt nem tartotta jó ötletnek és ennek hangot is adott hozzászólásában. Úgy gondolta, hogy tanároknak, diákoknak egyaránt hasznára és örömére válik, ha néha kézbe vehetnek egy-egy régi darabot a féltve őrzött gyűjteményből, mint például Gesner Tierbuch c. könyvét, 1563-ból.
Ablakemelő javítás Lada gépkocsikban
„Szép dolog a könyvtár és szép hivatás könyvtárosnak lenni. Mégis néha körülnézve egyre gyarapodó gazdagságomban, néha elszomorodom. A mai, rohanó életben, a sok irányban szétszóródó figyelmű diáknak, s különösen a külön feladatokkal megterhelt tanárnak kevés ideje jut itt üldögélni, elmerülni a múlt és jelen irodalmában.”
Nem kevés utánjárás, levelezés, személyes közbenjárás árán, de végül sikerült a Magyar Írók Szövetségének székházából megszerezni hat, szép, üveges szekrényt, amelyek enyhítettek a krónikus helyhiányon és ráadásul stílusukban is jól illeszkedtek a már meglévő bútorok közé. Korábban ezek a darabok egy püspöki könyvtár tulajdonában voltak. Fontos volt Jobbágy számára, hogy a könyvtárba belépőt egységes, harmonikus kép fogadja, ezért az oda nem illő, furnér tákolmányokat igyekezett minél előbb kiselejtezni és a hely szellemének megfelelő berendezéssel pótolni.
Szerepe volt abban is, hogy megmaradt az iskola régi Máriás zászlaja, amelyet 1864-ben Scitovszky hercegprímás szentelt fel, s amelyet a személyi kultusz idején a pincében, a szénhalom alatt rejtegettek. Jobbágy Károly volt az, aki kimentette a szemétre dobott lim-lom közül a zászlót. Kapcsolatot alakított ki az ELTE BTK Könyvtártudományi tanszékével, könyvtárszakos fiatalokat hívott a gimnázium könyvtárába és ők végezték a pontos, szabályos címleírást. A számítógépes feldolgozás előnyeit felismerte, megértette mennyire megkönnyíti, pontosabbá, gyorsabbá teszi a könyvtári munkafolyamatokat a gépesített feldolgozás. Tervezte, hogy maga is részt vesz egy számítógépes tanfolyamon.
Ügyelt arra, hogy a minden könyvtárra jellemző helyhiány ne legyen ok a pótolhatatlan értékű kötetek selejtezésére. „Alapelvem volt a könyvtár rendezésében, értékeinek kezelésében, hogy egyetlen műtől sem szabad megválni, csupán a felesleges harmad, negyed példányokat szabad selejtezni.” Teljes szívvel és odaadással végezte könyvtárosi munkáját, felelősnek érezte magát a rábízott értékekért, igyekezett gyarapítani, gazdagítani az állományt, szebbé tenni a könyvtárat, türelmes neveléssel rábírni diákjait a könyvek megbecsülésére, az olvasás szeretetére. Úgy gondolta, gyermekkorban kell kialakítani az olvasás iránti igényt, ami majd elkíséri őket egy életen át.
Költői életmű és az emlékezet
Jobbágy Károly élete a szenvedéssel volt tele, megbántottként élte, és ez így maradt haláláig. Tiszta lélekkel élt, s ezt vitte át a verseibe.
„Csak a nevét ismertem, a legendás nevet a hetvenes években. Gyarmati irodalmi körökből származott egy négylapos, stencilezett, alig olvasható versválogatása, állítólag azoknak az ötvenhatos verseknek köszönhette, hogy a rendszer valahol a tűrt és a tiltott kategóriák közötti karanténban tartotta.” Tamás Ádám, balassagyarmati szerkesztő szerint ez azonban „hamis legendaépítésről van szó”. Jobbágy Károly érdemeit nem csökkenti az a tény, hogy az átkosban letiltott szerzőnek könyvek sora jelenhetett meg, ráadásul kapott két József Attila-díjat. Az viszont igaz, hogy a Tigrisek lázadása csak a rendszerváltás után jött ki a nyomdából. Az hadifogsága idején írt Vesszőfutásból című művében olyan sorok találhatók, mint a: „Vert hadsereg. Futunk.”
Balassagyarmaton ma már csak a sírja van. A II. kerületi MDF szervezet 1998-as halála után felavatott egy emléktáblát a háza falán.
Jobbágy Károly főbb művei:
- Feltámadás. Hajnali viadal. Hó és nap. Bp., Magvető Kiadó (második kiadás). 1963.
- Háló nélkül.
- Éjszakai vetítés (válogatott versek).
- Papírszárnyak.
- Szentendrei búcsú. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978.
- Líra négy keréken.
- Tigrisek lázadása.
- Amerika poétaszárnyon (útinapló).
- Tigrisek lázadása. Budapest, Emlékhely '56 alapítvány, fakszimile, 1993.
- Mondják, a Himnuszt énekelték. - versek 56-ról.