A gyújtógyertya gyártás története Magyarországon
A világ sok millió autójához mindössze hat mammutgyár, illetve tröszt készíti az évi kb. 300 millió darab gyújtógyertyát.
Vajon miért csak ilyen kevés gyár foglalkozik ennek a fontos alkatrésznek az előállításával? Részben azért, mert a gyárosok féltő gonddal őrzik a gyertya gyártási titkait - főként mérő- és ellenőrző-berendezéseiket, - másrészt a trösztök hallgatólagosan felosztották maguk között a világpiacot és ezeken a területeken már csírájában elfojtanak minden olyan kezdeményezést, amely veszélyeztetheti egyeduralmukat.
Ezért nem gyártottak régente - többek között Magyarországon sem - hazai anyagokból gyújtógyertyát. A gyújtógyertya-gyártás meghonosításáról szóló írás először az Autó-Motor 1953/18-as számában jelent meg.
Nagy szerencse érte Szilágyi Istvánt, a fiatal elektromérnököt, amikor a harmincas évek elején a sok száz állástalan diplomás közül éppen ő kapott állást a Fővárosi Elektromos Műveknél. Szorgalmasan dolgozott, de az egyhangú munka nem töltötte ki érdeklődési körét. Noha még reménye sem volt arra, hogy egykor autója lesz, mégis mind élénkebben foglalkoztatta a gyújtógyertya kérdése.
Ekkor már két szabadalma volt a fiatal mérnöknek. Az egyik a harangszigetelésű, a másik az alacsony-feszültségű izzószálas gyertya. Ezeknek a híre még külföldre is kiszivárgott, amit az egyik olasz cég előttünk fekvő levele is bizonyít.
Gyújtógyertya útmutató Kawasaki típusokhoz
1948-ban, a fogságból hazaérkezve, alig foglalta el a régi munkahelyét az Elektromos Műveknél, a Nehézipari Minisztérium megbízta, hogy addigi eredményei alapján dolgozzon ki kutatási tervet annak érdekében, hogy hazai anyagokból gyárthassunk gyújtógyertyát.
Egy műszergyárban rendelkezésére bocsátott kis laboratóriumban megindulhatott a kutató munka. Itt mutatkozott meg, népi demokráciánk milyen hatalmas lehetőségeket nyújt. A Tervhivatal, a minisztérium és az Országos Találmányi Hivatal egyaránt minden segítséget megadott a kísérletekhez, ami azelőtt elképzelhetetlen volt.
Megkezdődtek az ismeretlen összetételű hő- és szikraálló elektródaanyagok kísérletei. Szilágyi tervei szerint elkészül ez első próbamotor-„fékpad” a kész gyertyák üzemi és „hőérték”-vizsgálataihoz.
Sok más nehézség mellett felmerült a szigetelőanyagok minőségének kérdése. Tisztában volt ugyan azzal, hogy az egész világon általában az úgynevezett „korund” anyagokat használják a gyújtógyertyánál szigetelésre, de azzal is tisztában volt, hogy ezek előállításához különleges, 1800°C-ra fűthető égőkemence szükséges.
Az előlegezett bizalom és a feladat iránti szeretete azonban olyan erőt adott, amely még nagyobb akadályt is legyűrt volna. Emlékezett arra, hogy az 1940-es években a Drasche porcelángyár kutatólaboratóriumában dr. Csordás vegyészmérnök eredményes kísérleteket folytatott azt akkor feltűnt új kémiai anyaggal, a sinterkorunddal, ami alkalmasnak látszott gyújtógyertya-szigetelők készítésére.
Tudnivalók a városi gyújtógyertyákról
Emlékezett arra is, hogy a Drasche-gyárnak volt egy kis 1800 fokos kísérleti kemencéje. Megkezdődött a hajsza a kemence után. Nagysokára megtalálta, de használhatatlan állapotban.
Meg kell keresni Csordás egykori laboratóriumi beosztottját, Pétery József vegyészt, aki a háború előtt ezzel a kemencével dolgozott. Hosszabb keresés után rátalált és öröme csak fokozódott, amikor Pétery kijelentette, hogy nemcsak az üzembehelyezést vállalja, hanem emlékszik a korund anyagára és azt is elkészíti.
Végülis, ennyi töméntelen akadály leküzdése után 1949 őszén elkészült az első magyar gyújtógyertya. Kétségtelen, az „újszülött” nem volt hibátlan. A kerámiai szakértők úgy vélték, hogy Szilágyiék munkája nem hozhat eredményt.
A fehérvári egy esztendő hasznosnak mutatkozott.
Ekkor már kezdtek kiszivárogni újabb hírek és közlemények egyes gyújtógyertyagyárak szigetelő gyártásáról. Kitűnt, hogy a magas 1800°C égetésű hőfok a gyertyaszigetelőnél inkább félrevezetés volt az egyes leírásokban, mert az ipari méretekben nem is valósítható meg.
Teljesítményfokozás gyújtógyertyával Gilera Runnerben
Így többek között a látszólag érdektelennek tűnő magas égetési hőfokot 1800°-ról 1650°-ra sikerült lenyomiok.
Utolsó és végleges állomásként Pesterzsébetre került a gyertyagyár. Itt már ez volt hivatalosan is a neve. „GYÚJTÓGYERTYAGYÁR”: büszkélkednek a nagy betűk az épület homlokzatán a még nagyobb vörös csillag alatt.
A Gyújtógyertyagyár építése újabb problémák elé állította a kutatókat. Szilágyi vezetésével a múlt év végén a Német Demokratikus Köztársaságban járt tanulmányi úton egy bizottság a neuhausi „Isolator” gyertyagyárban, ahol kölcsönösen kicserélték tapasztalataikat a vendéglátók és a vendégek.
Ez év áprilisában, sok-sok munka után végül megindultak a forgácsoló automaták. Megkezdte működését a malom, amely a babák alapanyagát, az alumíniumoxidot lisztnél is finomabbra őrli, befűtötték az időközben elkészült nagy kemencét, ahonnan ezerszámra kerülnek ki a hazai anyagokból égetett szigetelőtestek, amelyeknek összetétele nagyjából azonos a legjobb külföldi gyertyákkal.
- Arra vagyok a legbüszkébb az eddig kapott jutalmakon kívül - mondta az egyébként igen szerény Szilágyi István, - hogy eredményeim elismeréseként felvettek a Párt tagjai sorába.
Ki találta fel a gyújtógyertyákat és hogyan működnek?
A KLG gyújtógyertya története
Ahhoz, hogy megértsük, mekkora vívmány volt a ’80-as évek elején gyártósorra kerülő KLG gyújtógyertya, egy kicsit vissza kell utazunk az időben, egészen 1952-ig, amikor megalapították Pesterzsébeten a Szikra Gyújtógyertyagyárat.
1968 körül a kicsi, budapesti gyárat a Veszprémben működő, akkor már autóalkatrész gyártással foglakozó Bakony Művekbe integrálták. 1972-ben a pesterzsébeti gyárat végleg Veszprémbe letelepítették, így már helyileg is a Bakony Művek területén készültek a gyújtógyertyák - immár BAKONY néven.
A cég által gyártott gyújtógyertyán megjelent a háromszögletű logó a fehér színű kerámián.
1980 körül (még javában épül a a szocializmus) egy korszerűbb és a versenyképesebb technológiát vásárol meg a Bakony Művek: az angol Smith’s (más néven SIMAC), „know-how”-ját, amelyet Kenelm Lee Guinness angol motorversenyző emlékére K. L. G. márkanéven kezd el forgalmazni (a márkanév csak itthon volt újdonság).
A gyárat 1982. november 07-én addig nem látott külsőségek keretében adták át. Készültek többnyelvű termék brossúrák és csomagolás dizájn is. A szívecskés kulcsvizuál különféle sajtóhirdetésekben is megjelent.
Dorozsmai Gábor koordinálta a KLG bevezetésének reklám tervét: a piacralépés rövid , közép és hosszútávú változatainak elkészítését.
Gábor, aki 1973-tól 1985-ig volt a Bakony Művek reklámosztályának előadója, majd csoportvezetője, elmondta, hogy a kampány technikai kivitelezését a kor meghatározó reklámcége, a HUNGEXPO végezte.
A reklámosztály megragadott minden lehetőséget a gyújtógyertya népszerűsítésére. Sportrendezvények vették fel a nevét, a Budapest Sportcsarnok nagyobb koncertjeinek jegyeit használták reklámhordozóként. Ilyen volt pl. Veszprémben, a Bakony Művek területén egy 60 méteres kéményen is megjelent a hárombetűs felirat.
A gyújtógyertya a ’80-as évek végére már országosan is ismert márkává vált, de ez sajnos kevésnek bizonyult a sikerhez. A hazai piacon a KLG várakozáson alul teljesített. Ez többféle okra vezethető vissza.
Volt egy városi legenda is, amely szerint a gyárban nem őrizték megfelelően a gyártás során keletkező selejtet és az hatalmas mennyiségben a helyi lengyel piacon cserélt gazdát. Az olcsó, de működésképtelen gyertyáktól aztán a gépkocsik nem indultak…
A márka reputációjáról sokat elárul az a korabeli vicc is, amit a Bakony Művek egyik nyugdíjas munkatársa mesélt el: „A KLG gyújtógyertya 100 ezer km-ert is kibír.
A gyújtógyertya hőértékének mérése
A gyújtógyertya működése szempontjából a hőérték a legfontosabb paraméter. A nem megfelelő hőértékű gyújtógyertyával a motor nem optimálisan működik, ezért ennek mérése gyártás közben, új típusok kifejlesztésénél, anyagminőség és technológia változtatásakor feltétlenül szükséges.
A mérési módszer a gyújtógyertya-gyártás kezdete óta foglalkoztatja a gyártókat, napjainkig szabvány híján csak ajánlás van érvényben.
A gyújtógyertya-hőértékmérést tanulmányozva megállapítható, hogy léteznek különböző mérési módszerek, amelyek mindegyike költséges berendezés, és sok tapasztalatot igényel az üzemeltetése, de úgy tűnik, hogy ezek mindegyike elfogadható eredményt hoz. Napjainkban a gyártók különböző mérési módszereket alkalmaznak.
A Bakony Műveknél a LABECO 17.6 hőértékmérő motort és az amerikai hőértékmérési módszert alkalmaztuk.
Hőértékmérési módszerek
A gyújtógyertyagyárak a gyártási technológiájukból adódóan különböző konstrukciókat alakítanak ki. A csereszabatosság és beszerelhetőség miatt a gyújtógyertyák külső befoglaló- és szerelési méreteit szabványok rögzítik, amelyeket a gyártóknak be kell tartani. A hőérték meghatározására azonban nincs nemzetközileg elfogadott jelölési rendszer, és a mérési módszerek is gyártónként különböznek.
A gyújtógyertyagyártók a hőértékmérési vizsgálati módszerben nem tudtak közös álláspontot kialakítani, és ezért az ISO nem szabványként, hanem ajánlásként szerepelteti az SAE J549 gyújtógyertyák hőértéke mérésének leírását. A különböző országok eltérő módszerei az alábbiak:
- Az amerikai hőértékmérési módszer a LABECO 17.6 hőértékmérő motorba szerelt, öngyulladáson alapuló mérési módszert használ.
- A francia módszer elő- és/vagy utógyújtás és a hőmérséklet mérésével történő hőértékmérést alkalmaz.
- A német módszer az elő- és/ vagy utógyújtás gyújtásméréssel és a gyújtógyertya-mesterdarabbal történő összehasonlítással történik.
- A japán módszer az elő- és/ vagy utógyújtás mérésével és a mestergyertyákkal való összehasonlítást alkalmazza.
tags: #gyujtogyertya #gyartok #Magyarország