Sándor György előadóművészi pályája és munkássága
Sándor György, született Streit György, 1938-ban látta meg a napvilágot Budapesten, egy zsidó családban. Édesapja, aki villamosmérnök volt, 1942-ben munkaszolgálatosként vesztette életét Voronyezsnél, míg édesanyjának sikerült elmenekülnie a deportálás elől. Gyermekkorában egy ideig a Rákosi Mátyás Gyermekotthonban élt, majd a szovjet követséghez kapcsolódó Gorkij Orosz Iskolában tanult, ahol ateista és kommunista nevelést kapott. Később alapító tagja lett a Braun Éva KISZ-szervezetnek.
Már középiskolás korában megnyert egy szavalóversenyt, ami elindította a színház iránti vonzalmát. 1958-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Szinetár Miklós osztályába, azonban egy évvel később „a szöveg elleni stilizált játéka” miatt eltávolították az intézményből. A színháznak nem fordított hátat, 1959-ben az egri Gárdonyi Géza Színházhoz ment bútorosnak, ahol kisebb szerepeket is eljátszott. Szinetár Miklós 1960-ban átszerződtette a Petőfi Színházba.
Az önálló előadóművészi karrier kezdete
Sándor György 1964-ben az Egyetemi Színpadon indította el önálló előadóművészi pályáját az Emlékszem még nagyanyámra című magánszámával, amelyből később kibővítve született meg az Én egy an(alfa) béta vagyok című műsora. Tevékenységének gyorsan híre terjedt, hamarosan a Vidám Színpad szólistája lett, majd a Mikroszkóp Színpadon is fellépett. Sikeresen alakította a televíziós kabaré kifejezésrendszerét.
Sándor György - El vagyok tévedve (utcai játékok - 1988)
Több mint négy évtizedes pályáján tucatnyi önálló műsoros estje volt, köztük a Lyukasóra, a Micimackómédia, a Mágiarakás, a A legvidámabb barokk, a Több őrült naplója, A Semmittudás Egyeteme és a Válogatott jellemtelenségeim. Munkásságát intellektuális humor jellemezte; Zelk Zoltán szópantomim művésznek nevezte, a Humorlexikon szerint pedig „olyan összefüggéseket teremt a szavak között, amelyekkel új tartalmat ad a kifejezéseknek”.
Elismerések és irodalmi munkásság
Művészi pályafutását számos rangos kitüntetéssel ismerték el:
Autószerelői vélemények Halász Györgyről
- 1988: Jászai Mari-díj
- 1998: Magyar Örökség Díj
- 2003: Karinthy-emlékgyűrű
- 2010: Prima Díj
- 2011: Kossuth-díj
- 2014: A Nemzet Művésze
Sándor György több könyvet is publikált, többek között a Hogyan lettem humoralista? (1975), a Nézeteltérítés (1985), a Mágiarakás (1989) című műveket. Nagy Bandó Andrással közösen készítette a Furcsa pár-beszéd (2007) című kötetet, 2013-ban pedig hetvenötödik születésnapjára jelent meg a Sándor György 75 című kiadvány. 2018-ban Kocsis Tibor A sándorgyuri címmel dokumentumfilmet készített róla, amely archív felvételekkel mutatja be pályáját és legemlékezetesebb jeleneteit.
Publikált többek között az Új Magyarország és a Magyar Nemzet napilapokban, valamint a Hócipő című szatirikus lapban is. Érdekesség, hogy 1978-ban fia hittanárának, dr. Jelenits Istvánnak hatására katolizált, amiről egy interjúban úgy fogalmazott: „…amióta katolizáltam, azóta vagyok öntudatos zsidó.”
A Török György Kispályás Bajnokság Eredményei