Tűzoltó Készülékek: Típusok, Oltásteljesítmény és Karbantartás
Az ember és a tűz közötti kapcsolat több ezer évre nyúlik vissza. A tűz mindig is kettős természetű elem volt: melegített, fényt adott, és kényelmet hozott az életünkbe, ugyanakkor veszélyes és pusztító is lehetett. A tűzvédelemhez kapcsolódó két legalapvetőbb jogszabály a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény, valamint az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet. A technológiák folyamatos fejlődése révén a tűzvédelemben is számos hatékony technikai megoldás van jelen, ilyen például a sprinkler rendszer és a különféle tűzjelző berendezések, a legismertebbek azonban a különböző tűzoltó készülék fajták, ezen belül is a klasszikus porral oltók.
A Tűzoltó Készülékek Története és Fejlődése
Az első hordozható tűzoltó készülék megjelenésére a XIX. század elejéig kellett várni. Az 1816-ban bemutatott ‘Extincteur’ történelmi mérföldkő volt a tűzoltás fejlődésében. George William Manby készüléke egy réz tartályból állt, amelyben 3 gallon (13,6 liter) kálium-karbonát oldat és sűrített levegő volt. Ez volt a ma is használt tűzoltó készülékek őse.
Az 1960-as években egy forradalmi felfedezésnek köszönhetően létrehozták az új, rendkívül hatékony oltóanyagot, a halont. Fontos megjegyezni, hogy a halon egy vegyületcsoportot jelöl, amely halogénezett alkánokból áll, és nem tartalmaz hidrogént. Ez az innovatív oltóanyag gyorsan népszerűvé vált, mivel már kis mennyiségben is hatékonyan oltott, anélkül hogy kárt okozott volna az elektromos berendezésekben. A régi időkben legkedveltebb tűzoltó készülék a halonnal oltó volt, melyet főképp elektronikai cikkeket előállító üzemekben, számítógép központokban, illetve vezérlőtermekben alkalmazták.
Azonban idővel kiderült, hogy a tűzoltás során mérgező bomlástermékek keletkeznek, és az ózonréteg károsító hatása is igen jelentős. Ezek a felismerések vezettek ahhoz, hogy az oltóanyag használatát, kivéve néhány katonai, repülőgépfedélzeti és űripari alkalmazást, nemzetközi egyezményekben betiltották. 2004. május 1-ig az oltóanyagot tartalmazó tűzoltó készülékeket ki kellett vonni a használatból. Bár elvétve még találkozhatunk „ottfelejtett” halonnal oltó készülékekkel, azokat nem célszerű megtartani.
Tűzosztályok és Oltóanyagok: A Megfelelő Választás
A különböző típusú tűzoltó készülékek különböző típusú oltóanyaggal vannak feltöltve, és különböző típusú tüzek oltására alkalmasak. Az osztályozást az MSZ EN 2 szabvány tartalmazza. Ez azért van így, mert a különböző típusú oltóporok is más-más oltási tulajdonsággal rendelkeznek. A gyártóknak szigorú, szabványos vizsgálatokon kell bizonyítaniuk, hogy az az anyag, amit a készülékbe töltenek pontosan milyen tűzosztályú tűz eloltására alkalmas. Ez után lehet csak ráírni egy készülékre azoknak a tűzosztályoknak a betűjelét, amire a bevizsgálás megtörtént.
Kárbejelentés Aegon biztosítónál
Így fordulhatott elő, hogy korábban léteztek olyan oltóporok is, amelyek csak „BC” tűzre voltak vizsgálva. Ma már az oltóporok többsége „ABC”, vagy „D” tűzosztályra van minősítve, univerzális, mind a négy tűzosztály oltására megfelelő oltópor nincs. Amelyik por hatékony a szilárd, folyékony és gáznemű anyagok oltásánál az nem használható fémek égésénél és ugyanez fordítva is igaz.
Főbb Tűzosztályok és Oltóanyagok
- Porral oltó készülék: A legelterjedtebb kiszerelés a 6 kg-os készülék. Leggyakrabban a 6kg-os ABC porral oltó, vagy közkeletű nevén poroltó készülékkel lehet találkozni. Annak ellenére, hogy ennyire elterjedt ez sem alkalmas bármilyen típusú tűz eloltására. 1992-ben Magyarországon is megkezdődött az ammónium-foszfát alapú „A,B,C” oltóporok gyártása, melyek már szilárd éghető anyagok (fa, textília, papír, stb.) tüzét is hatékonyan oltják. Hátrányuk, hogy súrlódó alkatrésszel rendelkező gépek, finommechanikai szerkezetek, számítógépek stb. esetén károsodást okozhatnak.
- Szén-dioxiddal oltó készülék: A legelterjedtebb kiszerelés a 2 kg-os készülék. Elektromos berendezések tüzeihez ideális, mivel nem hagy maradványt.
- Vízzel oltók: Alkalmazása szilárd éghető anyagok ( „A”) és éghető folyadékok („B”) tüzénél javasolt, elsősorban szabadtéren.
A megfelelő tűzoltó készülék kiválasztása kulcsfontosságú a biztonságos tűzoltáshoz. Az elsődleges lépés az, hogy megvizsgáljuk, milyen típusú tüzek fordulhatnak elő az adott területen. A leggyakoribb veszélyforrás a szilárd anyagok, például fa, papír vagy műanyag tüze, és ilyen esetekben az „ABC” porral oltó készülék javasolt.
Az alábbi táblázat összefoglalja a legfontosabb tűzosztályokat és a hozzájuk javasolt oltóanyagokat az MSZ EN 2 szabvány alapján:
| Tűzosztály | Leírás | Javasolt oltóanyag |
|---|---|---|
| A | Szilárd éghető anyagok tüze (pl. fa, papír, textília, műanyag) | ABC porral oltó, vízzel oltó |
| B | Éghető folyadékok tüze (pl. benzin, olaj, alkohol) | ABC/BC porral oltó, vízzel oltó |
| C | Éghető gázok tüze (pl. propán-bután gáz, metán) | ABC/BC porral oltó |
| D | Éghető fémek tüze (pl. magnézium, nátrium) | D-osztályú speciális porral oltó |
Oltásteljesítmény és Tömegosztályok
Fontos figyelembe venni a tűzoltó készülék oltásteljesítményét. Ez az adat meghatározza, hogy az adott oltóanyag töltettel mekkora szabványos egységtüzet lehet eloltani. Az oltásteljesítmény alapján határozható meg, hogy az adott készülék hány oltóanyag-egységnek felel meg. A különböző készülékek oltóanyag-teljesítményét az OTSZ 16. mellékletének 1. pontja szabályozza.
Például, a leggyakoribb kiszerelések közé tartozik a 6 kg-os porral oltó készülék és a 2 kg-os szén-dioxiddal oltó készülék, melyek különböző oltásteljesítményekkel rendelkeznek, és különböző tűzosztályú tüzek oltására alkalmasak.
A DEKRA kárbejelentő nyomtatványa
A megfelelő tűzoltó készülék kiválasztása összetett folyamat, ezért érdemes tűzvédelmi szakemberre bízni. Szakértő csapatunk készséggel áll rendelkezésére, hogy segítsen Önnek az előírásoknak megfelelő típusú és oltásteljesítményű tűzoltó készülék kiválasztásában.
A Tűzoltó Készülékek Elhelyezése és Jelölése
A tűzoltó készülékek szabályos elhelyezéséről az Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) rendelkezik, melynek 149. paragrafusa és a 13. melléklet 1. pontja tartalmazza a részletes előírásokat. A tűzoltó készülékeket tehát a jogszabályban előírt helyre és módon kell felerősíteni.
A tűzoltó készülékeket kívülről vagy belülről megvilágított, vagy utánvilágító biztonsági jellel kell megjelölni. A jelzést a készülék felett, a padlósíktól mérve 1,8 - 2,5 m magasságban kell elhelyezni. A tűzvédelmi eszközök helyét jelző biztonsági jeleket az eszköz, felszerelés felett legalább 1,8 méteres magasságban, legfeljebb 2,5 méter magasságban kell elhelyezni úgy, hogy azok könnyen felismerhetők legyenek.
A biztonsági jelzéssel kapcsolatos hibák nagyon változatosak. Előfordul, hogy hiányzik a biztonsági jelzés vagy ha elhelyeztek valamilyen jelzést, akkor az nem a jogszabálynak megfelelő kialakítású, esetleg nem az előírt magasságban van. Kültéren elhelyezett készülékek esetén az UV sugárzás néhány év alatt képes teljesen tönkre tenni a jelzést. Érdemes arra is figyelni, hogy a biztonsági jelzésen található piktogram megfeleljen a vonatkozó műszaki követelményeknek, amit jelenleg az MSZ EN ISO 7010:2020 szabvány tartalmaz.
Karbantartás és Ellenőrzés: A Biztonság Záloga
A tűzoltó készülékekkel kapcsolatos hibák és hiányosságok fontos téma, amelyre nagy figyelmet kell fordítani a tűzbiztonság fenntartása érdekében. A problémák nagyobb része a nem megfelelő, vagy teljesen elmaradt karbantartásból és ellenőrzésből fakad, ezért ez az elsőszámú hiányosság. Ha ezek rendszeresen megtörténnek, akkor sokkal kisebb az esélyé, hogy gond adódjon a tűzoltó készülékekkel.
A Járműmérnöki Képzés részletei
Fontos kiemelni, hogy a jelenlegi előírások alapján a tűzoltó készülékeket nem hitelesíteni vagy felülvizsgálni kell, hanem karbantartani. A karbantartást olyan szakember végzi, aki a tűzvédelmi hatóság által nyilvántartásba vett karbantartó szervezet tagja, vagy olyan személy, aki szerződéses kapcsolatban áll ilyen szervezettel, és rendelkezik tűzvédelmi szakvizsgával.
A tűzoltó készülékeket időről-időre felülvizsgálat alá kell vetni, karbantartásuk több lépcsőben valósul meg.
A Karbantartási Ciklusok
- Alapkarbantartás: Évente szükséges egy ún. alapkarbantartás. Sajnálatos módon, néhány tűzoltó készülék karbantartással foglalkozó cég kihasználja azt, hogy az ügyfelek nem pontosan ismerik a karbantartási ciklusidőket, és félévente végzik el az évente esedékes alapkarbantartást. Bár ez a sűrűbb karbantartás nem veszélyezteti a biztonságot, de teljesen felesleges és jelentős költségekkel jár. Ha Önnél is félévente végzik a tűzoltó készülékek alapkarbantartását, akkor nyugodtan hívja fel a szakemberek figyelmét, hogy az 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet 18. mellékletében található táblázat alapján erre csak évente van szükség. Ilyenkor a legtöbb cég áttér az Önnek kedvezőbb éves karbantartásra, azonban van, aki még itt sem adja fel. Egyik ügyfelünknél a karbantartó arra hivatkozott, hogy a 18. melléklet táblázatában 6 hónapos ciklusidő is fel van tüntetve. Ez valóban így van, de tartozik hozzá egy „apró betűs rész”, ami szerint a 6 hónapos ciklusidő az MSZ 1040 szabvány szerint gyártott tűzoltó készülék alapkarbantartására vonatkozik. Az MSZ 1040 alapján készült tűzoltó készülékekről azt kell tudni, hogy ezek régi, elavult eszközök, amiket legkésőbb 2014. 12. 31-ig le kellett selejtezni.
- Középkarbantartás: A következő lépcsőfok az ún. középkarbantartás, mely a tűzoltó készülék gyártási dátumától számított 5. és 15. évében esedékes.
- Teljes körű karbantartás: Teljes körű karbantartás a gyártási dátumtól számított 10. évben, illetve az üzemidő hosszabbítás esetén a 20. és a 25. évben esedékes. Az éves karbantartáson, illetve a készülék 5 és 15 éves korában történő középkarbantartáson túl a tűzoltó készüléket 10 éves korában szintén karbantartó műhelybe kell szállítani, és az ún. teljes körű karbantartást elvégezni.
A szén-dioxiddal oltó készüléket évente ellenőrizni kell, hogy a súlya megfelelő-e, azonban nem szükséges 5 éves karbantartás. Az éves vizsgálaton kívül 10 évente kell teljes körű karbantartást végezni és nyomáspróbát végezni a készüléken.
Az elvégzett karbantartás során minden készülékre egy öntapadós matrica kerül, melyen megtalálható a készülék utolsó karbantartásának időpontja és a következő tervezett karbantartás dátuma. A vonatkozó tűzvédelmi műszaki irányelv pontosan meghatározza, hogy a karbantartást és az ellenőrzést is tűzvédelmi üzemeltetési naplóban kell rögzíteni. Gyakran előfordul, hogy a naplóban csak egy cégnév szerepel, a karbantartást végző neve, aláírása vagy szakvizsgabizonyítvány száma és érvényessége nincs feltüntetve.
Az üzemeltető feladata a tűzoltó készülékek ellenőrzése. Ez azt jelenti, hogy az időszakos karbantartások között az üzemeltetőnek szemrevételezéssel kell ellenőriznie a készülékeket. Fontos kiemelni, hogy az üzemeltetői ellenőrzéshez nincs szükség tűzvédelmi szakképesítésre; ez egyszerű vizuális ellenőrzés, amely néhány alapvető szempontot tartalmaz. Az ellenőrzés megtörténtét és az esetleges problémákat rögzíteni kell a tűzoltó készülékek üzemeltetési naplójában.
Gyakori Hibák és Hiányosságok
Sajnálatos módon, még napjainkban is gyakran tapasztalható, hogy olyan helyeken hiányzik a tűzoltó készülék, ahol jogszabályok szerint kötelező lenne azok megléte. Ez a hiányosság nem csupán az aktuális előírások figyelmen kívül hagyását jelenti, hanem súlyos biztonsági kockázatot is rejt magában, mert így az adott területen nem lesz olyan hatékony eszköz, amivel a kezdődő tüzeket meg lehetne fékezni. Ha a tűzvédelmi hatóság egy ellenőrzés során megállapítja a tűzoltó készülék készenlétben tartásának hiányát, akkor 20 000 - 50 000 Ft közötti tűzvédelmi bírságot szab ki.
A legtöbb tűzoltó készüléken található egy manométernek nevezett eszköz. Ez a palackban uralkodó nyomást mutatja. A mérőeszköz zöld és piros sávokkal van tagolva. Ha a mutató a zöld tartományon belül van, akkor a nyomás megfelelő, ha a pirosban, akkor túl alacsony vagy túl magas a nyomás. Az alacsony nyomás arra utalhat, hogy készülékben lévő hajtóanyag (általában nitrogén gáz) nyomása olyan alacsony, hogy az oltóanyagot már nem képes megfelelően kijuttatni, de azt is jelenheti, hogy a készüléket már használták és oltóanyag sincs már a tartályban. A két hibajelenséget úgy lehet elkülöníteni, hogy megnézzük a biztosítószeg plombáját. Amennyiben a plomba sértetlen és mégis alacsony nyomást mutat a manométer, akkor nagyon valószínű, hogy elszivárgott a hajtógáz. Sérült vagy hiányzó plomba esetén arra következtethetünk, hogy a tűzoltó készüléket használták, vagyis valaki szándékosan juttatta ki az oltóanyagot. Az oltóanyaghiány és a nyomásvesztés könnyen elkerülhető, ha gondoskodunk a készülékek rendszeres karbantartásáról és ellenőrzéséről, de ezen vizsgálatok közötti időben is célszerű néha ránézni a nyomásmérőre. Ha a mutató nem a zöld zónában van, akkor azonnal értesítsük a karbantartó szakcéget, akik gondoskodnak az oltóanyag újratöltéséről, szükség esetén a készülék javításáról. Minden tűzoltó készülék palást matricáján megtalálható az oltóteljesítmény, hogy milyen tüzek oltására alkalmas, illetve a használatának lépései. Ezek áttekintése után, mielőtt elkezdjük használni a készüléket, mindenképp vessünk egy pillantást a nyomásmérő órára, ugyanis ha a mutató nem a megfelelő zöld sávban helyezkedik el, akkor nyomáscsökkenés vagy túlnyomás áll fenn a palackban.
Bár a tűzoltó készülékek eltorlaszolása ritkán kerül előtérbe, fontos, hogy mindenki tisztában legyen ezzel a potenciálisan veszélyes problémával. Egy éppen kialakuló, kezdődő tűz esetén rendkívül fontos, hogy az első beavatkozás milyen gyorsan történik. Szó szerint másodpercek is számítanak. Ami az egyik pillanatban még viszonylag kis kiterjedésű tűznek tűnik az nagyon rövid időn belül válhat kontrollálhatatlanná. A tűz sokkal gyorsabban terjed, mint azt gondolnánk. Ezért nagyon nem mindegy, hogy a tűzoltó készülék azonnal hozzáférhető, vagy keresni kell, mert az eltorlaszolás miatt nem látható, esetleg csak nehezen hozzáférhető és emiatt ahhoz, hogy hozzáférjünk ki kell szabadítani.
Kötelező leselejtezni a 20 éves vagy ennél régebben gyártott, illetve mindazon tűzoltó készülékeket, melyek korrózió, mechanikai sérülés, stb. miatt üzemeltetés esetén balesetveszélyesek lehetnek.
A tűzoltókészülék használata
Hogyan Használjunk Tűzoltó Készüléket?
Minden tűzoltó készüléken található használati utasítás és arra vonatkozó utalás, hogy milyen tűz oltására alkalmas, valamint, hogy alkalmas-e elektromos tüzek oltására. Tűz esetén a lehető legrövidebb időn belül keressük meg a hozzánk közel eső tűzoltó készüléket. Ha van rajta, akkor ellenőrizzük a nyomásmérőt, hogy a zöld tartományban van-e. Ha van időnk és meg tudjuk tenni, akkor oltás előtt felrázhatjuk a készüléket, de ez nem kötelező. Határozott mozdulattal húzzuk ki a biztosítószeget. Ezt viszonylag könnyen meg tudjuk tenni, általában csak egy plomba tartja a helyén. A tűztől legalább 1-2 méter távolságra álljunk meg. Tömlővel szerelt készülék esetén a tömlőt (fekete cső) erősen megfogva irányítsuk tűz felé. Az oltóanyagot a kar lenyomásával lehet kijuttatni. Célszerű nem egyben kifújni a tűzoltó készülék teljes tartalmát, hanem szakaszosan működtetni. Fontos, hogy a port ne az égő anyagra juttassuk, hanem a lángok közé, fentről lefelé haladva és a tömlőt vízszintesen is mozgatva. A készülékből az oltóanyag nagy nyomással áramlik ki, ezért fontos, hogy ne közvetlenül az égő anyagra irányítsuk. Ellenkező esetben az oltópor kifújhatja az égő anyag darabjait a tűzfészekből, ami tovább nehezítheti a hatékony oltást. Sikeres tűzoltás esetén se hagyjuk a területet felügyelet nélkül, mert visszagyulladhat. Ha ilyen helyzet áll fenn, használjuk a korábban említett módszereket az újbóli oltáshoz. Használat után soha ne helyezzük vissza a tűzoltó készüléket a készenléti helyére.
tags: #gepjarmu #tuzolto #keszulek #fecskendok #tomegosztalyai #információ