George Carlin és a Fogyasztói Társadalom: A „Cucc” terhe és a szabadság keresése
George Carlin egy amerikai művész, aki keményen próbál fejlődni. 16 évnyi professzionális stand-up komédiás múltjával és egy előtte álló filmes karrierrel George Carlin saját potenciáljának élő bizonyítéka az „önkifejezés” területén. Célja az önkifejezés, és amikor tapsolnak vagy nevetnek, az az ő módjuk arra, hogy azt mondják: „Hé, ember, tetszik az önkifejezésed.”
A Lázadó Hang Formálódása
Carlin a New York-i Morningside Heightsban nőtt fel az elnyomó ötvenes években. Szülei és nagyszülei lenyűgözve figyelték a szavakat és a költészetet, és ugyanezt az affinitást táplálták családjukban. Anyám mindig gondosan tudtunkra adta, hogyan szabadíthatjuk fel magunkat a kifejezés által. Carlin egyértelműen úgy véli, hogy a Columbia diákjaival és bohémjeivel való kapcsolata az ötvenes években formálta humorát és intellektusát. Még mindig korán otthagytam a légierőt, mert nem jöttünk ki, és még mindig voltak problémáim azzal, ahogy ők elképzelték.
Így amikor végre nyilvánosan is kifejezésre juttattam ezeket a lázadó attitűdöket, és tapsot kaptam érte, a ciklus lezárult, és kezet foghattam magammal, hogy belépjek a felnőttkorba. 1962-ben Carlin öltönyös, nyakkendős stand-up komédiás volt, egyenes poénokkal, aki „középosztálybeli szalonmunkákat” csinált. De csak 1970 és 1971 között vált Carlin művészete elkötelezetten ellenkultúrálisnak, lázadónak és időnként tiszteletlennek. Egyszerűen jól éreztem magam az utcai emberek között. Zenészek, egyetemisták és mindenki, aki fontosnak tartotta azonosulni ezekkel a ruhákkal és szimbólumokkal - és ezért nem kérek bocsánatot.
Carlin mindig is élvezte a szabályok áthágását, a faji és etnikai határok átlépését. Carlin komédiáját és lázadását önkifejezésének tekinti, egy módnak arra, hogy megszabadítsa magát érzelmeitől és érzéseitől - egy felszabadulásnak. Mindig is képes volt megfogalmazni és parodizálni azokat a konfliktusokat, amelyek az '60-as évek óta egyre inkább központi szerepet játszanak az amerikai fiatalok életében: konfliktusok a szexről, dekadenciáról, szerelemről és identitásról. A nyers, őszinte iróniájával Carlin számtalan közönségnek megmutatta, mennyire nevetségesek és elavultak Amerika tabui és társadalmi találmányai, különösen a város korában.
A „Cucc” átka: George Carlin a birtoklásról
Carlin éles megfigyelései a fogyasztói társadalomról ma is aktuálisak, különösen, amikor a tárgyak halmozásának kényszeréről beszél:
Útmutató a konvektor fogyasztás kalkulátor használatához
„Ez a cucc, a dolgok, anyagi javak, játékok, kütyük, játékok, eszközök, birtoklások. Neki nagyobb a teherautója. Láttad a teherautóját? Nagyobb az enyémnél. Veszek egy új teherautót. Itt van egy nagy teherautó. Ó, azt veszem meg. Van rajta videó? Van DVD-d is? Neki nincs DVD-je. Nekem van DVD-m. Ó, kérlek. Mi történt? Mindez történt.”
A Felhalmozás Terhe és a Személyes Szabadság
Sokak számára a modern élet egyre nagyobb terhet ró a birtokolt tárgyak formájában. Szia kedves olvasó! Te is nagyon stresszesnek éled meg a költözéseket? A stressz teszt szerint 100-ból 20 pontot ér a költözés a life change index scale-en, de nálam biztosan magasabb az ide vonatkozó pontszám. A legnagyobb megterhelést számomra azonban a pakolás lelki vetülete okozza. Holnap jön a teherautó, és felpakoljuk rá az egész életünket. Van egy ilyen temetésre emlékeztető vonulata az egésznek: kis kartonkoporsókba helyeztük a hétköznapjainkat jelentő tárgyainkat. Nagyon fáj belegondolni, hogy mennyi fölösleges cuccért adtunk ki sok pénzt, azért a pénzért mennyit kellett dolgozni hétköznapi szenvedések közepette olyan helyeken, ahol nem feltétlenül éreztük jól magunkat.
A lelkem mélyén minimalista vagyok, egy buddhista szerzetes, aki egy kis tállal zarándokol az egy szál ruhájában. A felszínen sajnos ettől elég távoli az életem. Pedig pontosan tudom, hogy minél több mindent birtokol az ember, annál kevésbé szabad. Ott van az a rengeteg gond, ami a dolgaink tárolásával, karbantartásával együtt jár, aggódunk, hogy elveszítjük azt, amink van. És ott van az anyagi kényszer, hiszen folyamatosan fizetni kell a jelzálogot, az autóhitelt, az egyre növekvő rezsicsökkentést. Szerintem ennek nagyon nincs jó hatása a mentális egészségünkre.
A Végtelen Fogyasztás Kényszere
Ehhez képest a kései kapitalizmus a végtelen fogyasztást promótálja, ma már majdnem minden eldobható, javíthatatlan fast fashion vacak, és a termékfejlesztők hadserege fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy olyan újabb szarokat és szükségtelen szolgáltatásokat találjanak ki, amiket majd nagy reklámbüdzsével ránk nyomhatnak, azzal az ígérettel, hogy majd ez megoldja az összes bajunkat, a fogyasztástól majd boldogok leszünk és szexik. Az üzleti életben is az a narratíva, hogy ha nem növekszel, akkor zsugorodsz, és hamarosan bezárhatod a boltot. Alkalmazottként, ha nem hajtasz az előléptetésre, akkor lusta vagy. Ha nem akarsz mindig mindenből többet, akkor lúzer vagy.
Felmerülő Kérdések a Fogyasztással Kapcsolatban
Mikor érünk el oda, hogy belássuk, sokkal bölcsebb és fenntarthatóbb a szükséges minimum elérését megcélozni? Tényleg el kell gondolkodni azon, mi az, ami valóban szükséges:
Fogyasztási teszt: Suzuki Swift vs. Citroën C-Zero
- Hány négyzetméterre van tényleg szükségünk?
- Milyen kocsi/motor/bringa visz el A-ból B-be?
- Mekkora jövedelemre van szükségem az alapvető szükségleteim kielégítéséhez?
- Hány darab kibaszott farmernadrág meg sneaker kell a mennybe menetelhez?
- Tényleg minden évben egzotikus helyre kell utazzak a boldogsághoz és mindig a legújabb iPhone-nal kell szelfiznem ottan?
Ha reálisan, magunkba nézve és tényleg a saját szükségleteinkre odafigyelve tűzünk ki célokat, akkor sokkal nyugodtabb, kényelmesebb, lazább és stresszmentesebb életet élhetünk.
Carlin a Bolygóról és a Társadalmi Prioritásokról
Carlin kritikája nem áll meg a személyes fogyasztásnál, hanem kiterjed a társadalmi felelősségvállalásra és a források elosztására is. A golf arrogáns természete nyilvánvaló a játék tervezésében és méretében. Gondolj bele, milyen nagy egy golfpálya. Hatalmas; az egyik végétől a másikig nem látsz. De a labda csak másfél hüvelyk átmérőjű. Szóval elmagyarázná valaki, mire van szükségük ezeknek a szűkagyú idiótáknak ennyi földre? Amerikában több mint 17 000 golfpálya van. Átlagosan több mint 150 hektár egyenként. Ez több mint hárommillió hektár. Négyezer-nyolcszázhúsz négyzetmérföld. Két Rhode Island és egy Delaware-nyi hajléktalan szállást építhetnénk azon a földön, amit jelenleg erre az értelmetlen, gondtalan, arrogáns, rasszista játékra pazarolunk.
De nincs háború a hajléktalanság ellen. Észrevetted? Azért, mert nincs benne pénz. Ha valaki véget vethetne a hajléktalanságnak, és közben hagyná, hogy a vállalati disznók ellopjanak pár milliárd dollárt, akkor az amerikai utcák elég gyorsan kitisztulnának. Ez az egész, hogy meg kell mentenünk a bolygót azzal, hogy nem dobunk pelenkát a szemétlerakóba. Ez túl rövidlátó. Ez semmit sem tesz. Saját magadon kell változtatnod, és ezt soha nem fogjuk megtenni, mert most a dollárok számítanak. Mindenki dollárt és játékot akar.
Carlin a bolygó megmentésének kérdésével kapcsolatban is kendőzetlenül fogalmaz:
„Meg fogjuk menteni a kib*szott bolygót?… És egyébként semmi baja a bolygónak. A bolygó rendben van. Az emberek vannak elcseszve! Az emberekhez képest a bolygó nagyszerűen van. Több mint négymilliárd éve van itt… A bolygó nem megy sehova, emberek. Mi megyünk! Elmegyünk. Csomagoljátok a cuccotokat, elmegyünk. És nem hagyunk sok nyomot. Hála Istennek. Semmi sem marad. Talán egy kis hungarocell. A bolygó itt lesz, mi meg elmentünk. Egy újabb kudarcot vallott mutáció; egy újabb zsákutca biológiai hiba.”
Út a Szabadság felé: Minimalizmus és Tudatos Élet
Én miközben reménykedem abban, hogy a kompról a tengerbe zuhan a költöztető autó az összes szarunkkal, és végre szabad leszek, addig megnézem újra George Carlin örökbecsű eszmefuttatását a fogyasztói társadalom koronaékszeréről, a „cucc”-ról.
A fenti fogyasztói társadalom ellenes kirohanásomhoz tök jól passzol Erlend Loe Doppler trilógiája, amit nagyon szerettem. Norvégia talán legnépszerűbb kortárs írójának regénye abszurd humorú komoly történet korunk sikeres és okos emberéről, aki nem akar többé korunk sikeres és okos embere lenni. Hirtelen elhatározásból felmond a munkahelyén, és családját hátrahagyva kiköltözik egy sátorba az erdőbe. Vadember lesz. Túlkoros, viking Maugli, modern Robinson, aki minden nehézsége ellenére megkísérli függetleníteni magát a civilizáció termékeitől és kötöttségeitől. Remek olvasmány nyárra.
tags: #george #carlin #fogyasztói #társadalom