A Ford Mondeo története és az 1998-as modell jellemzői
A Ford Mondeo az európai autógyártás egyik meghatározó modellje, melynek fejlesztése és bevezetése stratégiai fontosságú volt a Ford számára. A Ford 1986-ban 6 milliárd dolláros költségvetéssel kezdte meg az autó tervezését. Ez volt az egyik legdrágább új autóprogram akkoriban.
A Mondeo jelentős volt abban, hogy a designt és a marketinget megosztották a Ford USA Dearborn üzeme, és a Ford of Europe között. A fejlesztés alatti kódneve tükrözte azt a piacot, ahová szánták: CDW27, azt jelentette, hogy C&D méretű osztályba sorolják, világszerte. Annak ellenére, hogy világautónak lett titulálva, csak néhány külső alkatrész volt ugyanaz a Mondeón és a Contouron, mint például a szélvédő, az első ablakok, a tükrök és a kilincsek, míg a belső eléggé eltérő volt. A CDW27 projekt végül átalakult, és a Mondeo nem lett világautó. Később az első Focus volt a Ford azon autója, amit valóban több kontinensen árultak.
Az autót a Ford azon borús időszakban indította el, amikor az európai részleg dollármilliós veszteségektől vérzett, és az autós szaksajtó az eladások gyenge számát abban látta, hogy a járműveket könyvelők tervezik mérnökök helyett. A Sierra soha nem ért el akkora értékesítési sikereket, mint előtte a mindent legyőző Cortina. A Sierra nem túl modern motorjai, és a kevésbé népszerű hátsókerékhajtású elrendezés miatt lépéshátrányba került a konkurrenciával, és az eladások gyorsan csökkenni kezdtek. Amikor a Mondeo gyártását elindították, a Ford európai gyártóbázisának a jövője a szakadék szélén táncolt. Az új autónak jónak kellett lennie, és el kellett adni.
Az első generáció (Mk I): Bevezetés és innovációk
Az első és második generációs Mondeót 1993 márciusában engedték útjára. Négyajtós szedán, ötajtós ferdehátú és kombi változatban készül a Ford belgiumi üzemében, Genk városában. Európában a Ford Sierrát váltotta, Ázsia nagy részén és más piacokon Ford Telstart, míg Észak-Amerikában Contour és Mercury Mystique néven váltotta a Ford Tempo és a Mercury Topaz modelleket.
A magas fejlesztési költségek nagy részét az tette ki, hogy a Mondeónak teljesen új designja lett, a Sierrával nagyon kevés, leginkább semmi egyezősséggel. Egy teljesen új platform felhasználásával, a Mondeo új manuális és automata sebességváltókat és kitűnő futóművet kapott, amivel a Ford azt remélte, hogy kiemelkedő vezethetőséget és vezetési élményt ad. Az automata sebességváltó képességei között az elektronikus vezérlés a sport és a gazdaságossági móddal, valamint kapcsolható overdrive-val szerepelt.
A fejlesztés alatt a Ford az 1986-os Honda Accord és a Nissan Primera modelleket vette alapul, mint viszonyítási pontokat, amiket az új CDW27 osztálynak űberelni kellett. Európában a Mondeo volt kikáltva a kategória vezetőjének, és megválasztották az Év Autójának 1994-ben.
A biztonság kiemelt szempont volt már a kezdetektől. Az 1995-ös Ford Mondeo 1,8 LXS (Biztonsági) volt a Mondeo kiemelt modellje, a vezető oldalán légzsák, oldalvédő sávok, a biztonsági öv feszítők és az ABS (nagyobb modellek) alapfelszereltség. Más funkciók ebben az évben többek közt az adaptív csillapítás, automatikus szintállítós felfüggesztés (csúcs kombi modellek), kipörgésgátló (V6 modellek), fűtött első és hátsó szélvédő. A belső térben is általában minőségi anyagokat használtak, plüss kárpitot, a kartámasz CD és kazetta tárolóval, központi zár (gyakran távvezérelt), elektromos ablakemelő (a magasabban felszerelt modelleknél mind a 4 ablak), elektromos tükör, síkba dönthető hátsó ülések stb. A felsőbb felszereltségű modellek már bőrülésekkel, fedélzeti számítógéppel (fogyasztás, megtett út, hátralevő út stb.), elektromos napfénytetővel, CD-váltóval és a könnyűfém kerekekkel rendelkeztek.
Motorválaszték az Mk I-ben
A teljesen új platformhoz méltóan a Mondeo a Ford akkor teljesen új Zetec motorjait kapta, ami először az 1991-ben kijött Ford Escort átdolgozott változatában volt látható. Három változata volt a 16 szelepes Zetec motornak. Az 1597 cm3-es változat (90 le) az Escortból, az 1796 cm3-es (115 le) is már megtalálható volt korábban az Escort Si változatában (esetenként 130 lovas változatban), és egy új 136 lóerős 2,0 literes (1988 cm3) változatot is útjára bocsátottak.
A Zetec motorok alternatívája volt az ENDURA-D 1.8 (1753 cm3) turbódízel erőmű. Habár ez egy jó motor, mégsem úgy nézett ki, hogy erős versenytársa lehet más európai dízel motoroknak, mint például a Peugeot által gyártottaknak. A Ford dízel erőforrása és a versenytársaké közötti különbség óriási volt, mikor 2000-ben egy időre megvált ettől a motortól.
Egy kevésbé népszerű motort (Angliában és Írországban) vezetett be a Ford 1994-ben Duratec néven, 170 lóerős, 2,5 L-es 24 szelepes V6-os formában (2544 cm3), elsősorban azokon a piacokon, ahol a négyhengeres motorok nem voltak annyira kedveltek, illetve az igényes, felsőkategóriás vágyú európai vásárlóknak. Ezt a motort, ami először a Mondeo észak-amerikai testvérében a Contourban jelent meg, jellemzi a sima járás és csendes működés, lánchajtású vezérműtengely és a képesség, hogy a motor beéri a 24 szelep felével is alacsony fordulatszámon. Üzemanyagtakarékos volt, és az automata váltóval szerelt példányok menettulajdonságai alig gyengébbek, mint a kézi váltóval szerelt társaié.
| Motor típus | Hengerűrtartalom | Teljesítmény (le) | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Zetec | 1597 cm3 | 90 | |
| Zetec | 1796 cm3 | 115 (esetenként 130) | Escort Si változatban is |
| Zetec | 1988 cm3 | 136 | |
| ENDURA-D turbódízel | 1753 cm3 | - | Dízel alternatíva |
| Duratec V6 | 2544 cm3 | 170 | 24 szelepes, csendes járás |
A ráncfelvarrott változat (Mk II): Az 1998-as év modelljei
A ráncfelvarrott változatatot (MKII) 1996 októberében bocsátották útjára, és a Mondeo legnagyobb kritika általi hibáját volt hivatott javítani, nevezetesen a túl visszafogott stílust, a fényszórók rossz teljesítményét és a szűk hátsó lábteret. A piaci bevezetés során nagy hangsúlyt fektettek a kiemelkedő menetbiztonságra, ugyanis erősebb lett a karosszériaszerkezet és jöttek az elektronikai rendszerek, de végül csak négy csillagot kapot, a riválisok többsége jócskán lekörözte.
A felszereltségi szint csökkentése abban az időben (pl. a légkondicionáló és könnyűfém felnik opcionálisan lettek választhatók a brit Ghia modellek esetében) jelezte a Ford azon vágyát, hogy csökkentse a költségeket és ezáltal megtérülhessen egy része az eredeti tervezésbe befektetett hatalmas összegnek. Azonban a felszereltségi szinteket ismét felemelték 1998-ban, amikor közeledett a Mondeo leváltása. Ebben az évben a Ford gyorsan piacra dobta a 2.0l Zetec motorral ellátott négykerékmeghajtású modelljét. Az időzítés nem volt ideális, mivel a négykerékhajtás már a nagy SUV-ok szinonimájává vált, mint pl. a Land Rover Discovery, és egyre inkább szűkült a négykerékmeghajtású szedánok piaca. Az emberek inkább egy teljes értékű SUV-ot vásároltak a jobb vontatási lehetőségek, és nem kis mértékben azért, mert a SUV-ok egyre népszerűbbek lettek.
Az ST modellek fejlődése
Ezt a motort (a 2.5L V6 Duratecet) használták 1997-ben is, amikor bevezették az új ST márkát mint a Mondeo új a zászlóshajóját, az ST24-et. A motor teljesítménye maradt 170 lóerő, ugyanaz mint a többi 2,5-ös motoros modell esetében, de az ST kapott egyedi beltér kialakítást-kárpitozást, egyedi 16” könnyűfém keréktárcsákat és teljes RSA (Rally Sport megjelenés) külső optikát alapfelszereltségként. Ezen optika nem volt kötelező, a listán mint törölhető opció szerepelt azon kuncsaftoknak, akik nem akarták szériafelszereltségként. Ezt a modellt később leváltotta az ST200-as 2000-ben, egy módosított V6-os Duratec motorváltozattal (2495 cm3), aminek a motorháza alá 207 vad csikót tereltek be. Habár ezen modellek egyike sem kelt el nagy mennyiségben, a marketing volt a fontos a Ford számára, hogy bevezesse az ST-t a köztudatba, mint egy olyan dolgot, amit nem láttak az XR modell nyolcvanas évekbeli halála óta.
A Mondeo a versenypályán és a filmvásznon
A Mondeo a Brit Túraautó Bajnokságban (BTCC) versenyzett 1993 és 2000 között. Az autók, amiket a korábbi versenysorozat bajnoka Andy Rouse készített, csak az 1993-as szezon 8. fordulójában, a Wales-i Pembrey-ben léptek színre. Rouse és Paul Radisich voltak a járművezetők a Mondeo első szezonjában. A Ford gyári szponzorált csapattal nevezett, Ford Team Mondeo néven, és nyolc szezonon keresztül voltak jelen a szériában. 2000-ben a csapat kettőről 3 autóra bővűlt, mikor Alain Menu és Anthony Reid versenyző is csatlakozott, és az 1998-as sorozatban bajnok Richard Rydell is, aki a feloszlott Volvo-csapatból érkezett. A csapat uralta a 2000-es szezont, az első három helyen végezték a világbajnokságot (Menü-Reid-Rydell), és megnyerte a gyártók világbajnokságát is a megdöbbentő 104 ponttal. A 2000-es szezon után A BTCC teljes felülvizsgálatát követően a Supertouring szabályok átalakítását követően a sorozat elmozdult a könnyebb és kevésbé költséges kompakt versenyautók irányába a közepes méretű szedánokkal ellenében. A Ford már nem vett részt a BTCC 2001-es kiírásában.