Ford Fiesta Flair 1995: Jellemzők és Értékelés
A Ford Fiesta nevéhez állítólag maga Henry Ford II ragaszkodott, a kommunikációs osztály véleményével szembehelyezkedve. Az 1976-os bemutató óta a Fiesta folyamatos siker, talán csak a Transit és a Mustang tud ennyire állócsillag lenni a márka egén.
A minap Ágó Béla hatására elmerültem a filléres autóhirdetések között, és meglepően sok ilyen negyedik generációs Fiestát találtam kétszázezer forint magasságában - még a jelvénycserével generált Mazda 121-ből is feltűnt egy. Érdekes mellékzönge, hogy bár azonos alkatrészekből, azonos gyártósoron készültek, mégis jobbnak tartották a tulajdonosok a Mazda minőségét a vonatkozó felméréseken.
Ki tudja, mi az igazság, de tény, hogy a 7 népítélkező átlag 7,1 pontra értékelte a 121-t, míg a Fiestát a róla írt 121 Népitélet átlagosan 6,7 pontra tartja.
A durva az, és ezt szerintem fontos felírni a kéménybe tanulságént, hogy bár alig használták, gondosan takarították és száraz garázsban tartották ezt a Fordot, mégis felújítás kellett neki. A vásárlás például azért csúszott, mert csak három henger járt, ezt végül új gyertyák, trafó és gyertyakábelek oldották meg.
Az E10 benzin utálja, ha sokat áll, tehát ki kellett takarítani a tankot meg a benzinvezetéket, új szűrő és új üzemanyag szivattyú kellett - ez utóbbi amúgy is tönkre szokott menni az állásban. Aztán kiderült, hogy szivárog az egyik első lengéscsillapító, ezt párban kell cserélni, és a hátsó fékmunkahengerek is elpusztultak.
A sok állás miatt összegyógyult első féknyergek szorultak, a fékfolyadékot meg amúgy is cserélni kell kétévente, a többi folyadék és szűrő cseréje meg csak természetes. A tapasztalat szerint egy hasonlóan keveset futott, de fele ilyen idős kisautóval sokkal kevesebb a teendő, mert nem öregszik meg ennyire.
Másik oldalról, ha belegondolok, mennyi minden ment tönkre az elméletileg jó Minin 9 év csipkerózsika álom alatt... Igaz a mondás, hogy ha megfelelő a gondoskodás, akkor a használat kevésbé árt egy autónak, mint a hibernáció. Az idő vasfoga, úgy tűnik minden felett elszáll.
Az más kérdés, hogy húsz éven túl az igényesen karbantartott és rozsdamenetes autó a fehér holló kategóriába esik már, hiába lenne velük kevesebb a teendő, mint egy ilyennel. És végső soron az is van, hogy bár ez a Fiesta több macerával járt és több pénzbe került, mint ideális lett volna, de ezért a néhány százezer forintért cserébe teljesen újszerű.
Ebből az egészből teljesen szürreális vezetési élmény jön ki. Egyrészt mert mindene olyan, mintha tavaly hozták volna ki a szalonból. Úgy mozog, úgy működik és úgy néz ki, mint egy alig használt egy-két éves autó. Másrészt viszont műszakilag régiautós: úgy mozog, úgy működik és olyan vezetni, mint valami veteránt.
Erről egyrészt a spártai felszereltség tehet, a Ford rádiós magnó az egyetlen lényeges extra. Másrészt az 1.3i motor ugyan megfelel az Euro II normának, tehát befecskendezős-katalizátoros, de ettől eltekintve egyenes ági leszármazottja az 1967-es Kent Crossflow-nak.
Kormányszervó nincs, a váltókar hosszú pálca, az oszlopok vékonyak, az ablakok nagyok - semmi sem olyan, mint ma lenne. Sokkal közelebb áll a krómlökhárítós, karburátoros, 1960-as éveket képviselő Mini Cooperemhez, mint bármihez, amire az elmúlt 10 évben Fiesta plakettet ragasztottak a Ford gyárban. Sőt, még annál is közelebb, hát a Cooper váltója ugyanígy hosszú pálca, és ugyanígy 1,3 literes a vasblokkos OHV motorja.
Az 61 lóerős, míg a Ford kerek hatvanat dünnyög ki magából 5000-es fordulaton. A kis tömeghez elég a keskeny abroncs is, a kettő együtt azt adja, hogy nem nehéz a kormány szervó nélkül sem, könnyedén terelgethető a Fiesta.
A váltási élmény gépszerű, csak úgy bepattan fokozatba a kar, mikor áthúzom, bár mintha a hármas picit akadna - talán nem emel ki eléggé a kuplung, vagy beállítást kér a rudazat. A futómű komfortos, mégis magabiztosan kanyarodik, és simán halad a forgalommal a 60 lóerős Ford, még előzésre is futja a szuflából.
Azért ez nem Cooper, nem ráz annyira és nem is gokartszerű, álságos lenne sortosnak mondani. Volt Fiestából sportváltozat, hogyne lett volna, ennél fickósabb motorral, vadított futóművel, az még finomabb lehet.
Mégis: már a belépő szinten olyan közvetlen, valódi, vas-a-vason, ember és gép harmóniájáról szóló vezetési élményt ad, amit manapság már semmi sem tud a Lotus Elise innenső oldalán. Persze butaság lenne erős, vezetési élményre hangolt sportautók elé helyezni egy ilyen mamamobilt, én sem választanám azok helyett.
Annyi itt a lényeg, hogy az 1996-tól árult negyedik generációs Fiesta ugyan még nem érte el a muzeális kort jelentő harminc évet, a technikája, a megvalósítás milyensége azonban sokkal közelebb áll a régmúlthoz, mint a mához. És ha jó állapotban van, akkor ettől a klasszikus élménytől kifejezetten szerethetővé válik, hovatovább örömautó, ami mellesleg olcsó is.
Persze a biztonsági is olyan, mint valami veteráné, ABS vagy más elektronika nincs és nagyjából annyira papírhajó, mint a klasszikus Swift. Persze ma már szeretnénk egy kis kényelmet és biztonságot. Szervokormány, központi zár, elektromos ablak, esetleg akár klíma; légzsákok, ABS, merevített utascella és a többi.
Csakhogy ami ezeket tudja, abból csak a kínálat legalja érhető el olyan pénzért, mint egy ilyen Fiesta. Tehát ha muszáj autóba ülni, mert a busz csak ritkán jár és kellemetlen, ha kell az autó, mert sok szétszórt cím között kell mászkálni, mert már három-négy fős család számára is komoly bevásárlások kellenek, vagy ha egyszerűen csak muszáj már végre a személyi szabadság élményéért - egy ilyen kis gyösz még mindig egész jó vétel lehet, bizonyos lemondásokért cserébe.
És az olcsóság mellett egy modern autóból átülve sem sajnálatot ébreszt, hanem jó érzést.
Ami nagyon tetszett benne, hogy méretéhez képest kényelmes volt és az 1.3-as motorral meglepően erős benyomást tett. Nem ment jól de valahogy azt az érzést keltette, hogy mégis.. talán perverznek tűnhetek, de kifejezetten jó volt vezetni.
Hogy mennyire kedveltük arra jellemző, hogy kb egy évig tartottuk "tartalék"-nak, csak mert nem volt szívünk eladni. Aztán beláttuk, hogy semmi értelme hogy hónaphosszakat álljon a parkolóban és alulmaradt a Roverrel szemben, így neki kellett mennie. Ha valakinek olcsó megbízható autó kell csak ajánlani tudom.
Gumiabroncs tapasztalatok:
A Kleber Dynaxer HP4 abroncsokról a felhasználók többnyire pozitív véleménnyel vannak. Kiemelik a jó ár-érték arányt, a stabil vezethetőséget vizes úton és a viszonylagos csendességet. Az új összetevő komponenseknek köszönhetően a Dynaxer HP4 féktávolsága 13%-kal rövidebb mint elődjéé.
Ugyanakkor felmerültek problémák a gumiabroncsok púposodásával is, ami aggodalomra ad okot a tartósságot illetően. A tartósságra és a nedves/havas útra vonatkozó értékelést ne vegyék figyelembe. Erre vonatkozóan nincs elég tapasztalatom.
Kleber Dynaxer HP4 Gumiabroncs Jellemzői:
- Kiváló teljesítmény nedves és száraz útfelületen egyaránt.
- Aszimmetrikusan kialakított futófelület és önzáródó lamellák a jobb kanyarodási stabilitásért.
- Rövidebb féktávolság az új összetevőknek köszönhetően.
A Kleber 1910-ben alapult Franciaországban. Eredetileg a BF Goobrich egyik leányvállalata, 1981 óta a Michelin csoport tagja. A világon elsőként a Kleber mutatott be téli gumiabroncsot személyautóra az 1930-as években.