A Ford Fiesta automata váltójának mindennapi tapasztalatai és jellemzői
A Ford Fiesta népszerű modell a városi és elővárosi közlekedésben, és az automata váltós (különösen az EST - Easytronic vagy robotizált manuális váltóval szerelt) verziója sokak számára a kényelmesebb vezetési élményt ígéri. Egy friss felhasználói tapasztalatok alapján részletesen bemutatjuk, milyen a 1.4 Fresh modell az EST váltóval a gyakorlatban, milyen előnyökkel és hátrányokkal szembesülhet a tulajdonos, és milyen üzemanyag-fogyasztási adatokra lehet számítani.
Az automata váltóhoz való alkalmazkodás
Egy felhasználó augusztus végén vette át 1,4 Fresh, EST váltóval szerelt Ford Fiestáját. Az autóban ekkor már 4000 km volt. A váltó kényelmes, és rendkívül gyorsan megszokható. A kezdeti időszakban, körülbelül 5 km után, váratlan fékezésnél a bal láb automatikusan elindult a nemlétező kuplungpedál irányába, ott viszont a fékpedál volt. A kezdeti „baleset” után, mely során a feleség a szélvédőnek csapódott, a tapasztalatok azt mutatták, hogy egy nap odafigyeléssel, majd a második napon már kevesebb koncentrációval, végül 3-4 nap múlva teljesen elmúltak az évtizedes reflexek.
A váltó működésének pozitívumai
Ami jó: nincs olyan helyzet, hogy az autó nem indul, lefullad, vagy rosszul vált. Az automata visszaváltások viszont szépen mennek, és érezhetően van motorfék. Országúton, vagy éjfélkor a városban nagyon kényelmes az autó, mindig automata üzemben használható. Előzéskor teljesen jó az 1, vagy erősebb gáznál a 2 fokozat visszaváltás, a motor felbőg, az utas pedig nem tehet mást, belepréselődik az ülésbe. Természetesen nem sportkocsiról van szó, de azért rendesen megy.
Ford Fiesta 1.4 Ghia Automata
Kihívások a váltások terén
A tapasztalatok szerint vannak olyan helyzetek, amikor a váltó működése nem optimális. Két hónap elteltével az 1-ből 2-be váltást a felhasználó gyakran kézzel végzi, mert az automata rendszer későn vált. Ez különösen a budapesti dugókra igaz, ahol a sor meglódul, majd lassan araszol 50 métert, az autó mégsem vált föl, a motor viszont pörög, és a benzin ömlik a torkán.
A 2-3 és 3-4 közötti váltások nagyon finomak, időben történnek, és pontosak. Azonban a 4-5 közötti váltás túl hosszú. 55-60-nál már rángatás nélkül mehetne az 5. fokozat, különösen a folyamatosan ennyivel haladó kocsisorban, de az autó nem vált fel, csak 65-70-nél. Ekkor a felhasználó szintén kézzel "fellöki" az 5. fokozatba.
A felhasználó feleségének reakciója is érdekes volt. Amikor először vezette az autót, nem akarta érteni a váltó működését, és 5 perc után követelte, hogy cseréljenek helyet, mert szerinte megszokhatatlan. Aztán később már nem akart kiszállni, mert "dodgem-ezni jó". Persze őt a fogyasztás sem érdekli (a kútnál mindig a férje fizet), így nem zavarja, hogy dugóban haladva fél órán keresztül is egyesben van az autó.
Üzemanyag-fogyasztás: elvárások és valóság
Az üzemanyag-fogyasztás az egyik aggasztó pont. Az átlagfogyasztás 8,5-9 liter között van. Ugyanazon az útvonalon, ahol korábban egy dízel autóval 5-5,5 liter/100km volt a fogyasztás. Bár a felhasználó nem ezt az értéket akarta elérni az automata benzinessel, azért 7 liter alatt várta volna az átlagot. A szervizben azt mondták, hogy szívesen elviszik egy tesztkörre, ahol jól mérhető a dolog, illetve összehasonlítható más autókkal. Vidéken ritkán jár az autó, Budapesten viszont elég nehéz jó fogyasztást produkálni.
Egy tiszta mérést is végeztek: az M0-ra az M5-nél felhajtva, elérve a 80 km/órát, lenullázták az átlagfogyasztás-mérőt. Sikerült a 70-es útig ezt a tempót tartani (plusz-mínusz 5 km/h). Ez egy 18 km-es távolságon 5,2 literes fogyasztást eredményezett, ami kedvezőbb, mint a városi átlag.
Fogyasztási adatok összefoglalása
| Környezet/Vezetési mód | Átlagfogyasztás (l/100km) | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Átlag (főleg Budapest) | 8.5 - 9.0 | Magasabb a vártnál (7 liter alatti elvárás volt) |
| Korábbi dízel autó (ugyanazon az útvonalon) | 5.0 - 5.5 | Összehasonlításképp |
| M0 autópálya (80 km/h, 18 km) | 5.2 | Kedvező fogyasztás konstans sebességnél |