A Fogyasztás, Megtakarítás, Beruházás és a Multiplikátor Elmélet Makrogazdasági Összefüggései

A makrogazdaság alapvető fogalmai, mint a jövedelem, a fogyasztás, a megtakarítás és a beruházás, szorosan összefüggenek egymással, és alapvető szerepet játszanak a gazdaság működésének megértésében. Ezek az összefüggések képezik a modern közgazdaságtan egyik sarokkövét, melynek alapjait többek között Paul Samuelson is lefektette, akinek Közgazdaságtana immár több mint hatvan éve alapmű a bevezető közgazdaságtan oktatásában szerte a világon. Kötetünk a Közgazdaságtan tizenkilencedik kiadásának magyar fordítása, amely befogadhatóvá teszi a közgazdaságtan megállapításait a szakirányú tanulmányokat végzők és a szélesebb olvasóközönség számára is. A mű átfogó jellegét ki kell emelni, mert ez teszi lehetővé, hogy szinte közgazdasági lexikonként használhassák az érdeklődők.

A Jövedelem, Fogyasztás és Megtakarítás Kapcsolata

A jövedelem, fogyasztás és megtakarítás szorosan összefügg egymással. Pontosabban szólva, a személyes megtakarítás a rendelkezésre álló jövedelem fogyasztásra el nem költött része; a megtakarítás egyenlő a jövedelem és a fogyasztás különbségével. A jövedelem felhasználása lehet fogyasztás és megtakarítás. A megtakarítás a fogyasztásról való lemondás, tehát a megtakarítás a jövedelemből levont fogyasztással egyenértékű. Jelölésekkel: Y = C + S.

A fogyasztás és megtakarítás összefüggését a függvényeket meghatározó fogyasztási és a megtakarítási határhajlandóság, valamint az autonóm fogyasztás (C₀) és az autonóm megtakarítás (S₀) összefüggésének vizsgálatával bizonyíthatjuk.

A Beruházás és a Megtakarítás Egyenlősége (I=S)

A megtakarítás a beruházás (I) forrásaként áll rendelkezésre, tehát végül is beruházási keresletként fog megjelenni. Ezt az összefüggést gyakran az I = S egyenlőségként írják le. Keynes írja: „Ha egyszer megállapodunk abban, hogy 1. a jövedelem egyenlő a folyó termelés értékével, 2. a folyó beruházás egyenlő a folyó termelés ama részének az értékével, amelyet nem fogyasztunk el, 3. a megtakarítás egyenlő a jövedelemnek a fogyasztást meghaladó részével… a megtakarítás és beruházás egyenlősége már szükségképpen következik. Tehát: megtakarítás = beruházás.”

Az I = S egyenlőséget szinte kivétel nélkül a makroökonómiai tankönyvek természetszerűen helyesen és indokoltan úgy értelmezik, mint a szándékolt beruházások és a szándékolt megtakarítások egyenlőségét, mert az egyenlőség - ha elfogadjuk - nem csupán egy definitív azonosság, hanem általában időt igénylő piaci mechanizmusok eredménye. A megtakarító és a beruházó egyén egy és ugyanazon személy vagy vállalat is lehet, így csupán azonosság az egyenlőség. Ezt az esetet nevezzük önfinanszírozásnak.

Útmutató a konvektor fogyasztás kalkulátor használatához

Ha az elemzésbe bekapcsoljuk a kormányzatot és a külföldet mint nettó exportot, akkor a nemzeti beruházás a hazai beruházás (I) és a nettó export (X) összege. A tényleges nemzeti megtakarítás a háztartások és a vállalatok megtakarításait összegző magánmegtakarítás (PS), valamint a kormányzati megtakarítás (GS) összege. A magánmegtakarítás (PS) az egyéni és a vállalati megtakarítások összege, ami egyenlő a nemzeti beruházással.

Az Ex Ante és Ex Post Megközelítések Különbsége

A beruházás és a megtakarítás mindenkor egyenlő lehetne, de az egyenlőség nem mindenkor egyensúly is. A piaci folyamatok időigénye miatt a szándékolt fogyasztásból-megtakarításból-beruházásból tényleges fogyasztás-megtakarítás-beruházás késleltetve lesz, ezért az egyenlőség a késleltetés folyamán még nem egyensúly. Hansen szerint „a megtakarítás és a beruházás mindig egyenlő, de nem mindig és nem szükségszerűen van egyensúlyban.” Beruházás-megtakarítás egyenlőség igaz, de csak ex post, mert ex ante a szándékolt megtakarítás és beruházás nem feltétlenül egyenlő és ezért egyensúlyt feltételezni bizonyosan nem lehet. Az ex post egyenlőség a szándékolt, valamint a nem szándékolt beruházás, és a szándékolt, valamint a nem szándékolt megtakarítás együttes eredménye, amit nem feltétlenül lehet és kell egyensúlynak nevezni.

A Multiplikátor Elmélet

Üzleti közgazdászként nem elég érteni a saját cégedet; értened kell a környezetet is. E kérdés megválaszolásához meg kell vizsgálnunk, miként hat a GDP-re az exogén beruházási kiadások megváltozása. Ésszerű feltevés, hogy a beruházás növekedése bővíti a kibocsátást és a foglalkoztatást. De vajon mennyivel? A multiplikátor-modell világossá teszi, hogy a beruházás növekedése önmagánál nagyobb mértékben, azaz megtöbbszöröződve emeli a GDP értékét. A multiplikátormodell a jövedelem és a kibocsátás változásait egy exogén változó (pl. beruházás) egységnyi változásának következtében bekövetkező változásoknak tulajdonítja. Ennek eredményeként növelik egy ország kibocsátását.

Videós oktatóanyag: A multiplikátor modell

A multiplikátor és az akcelerátor kölcsönhatása kumulatív recessziót, illetve konjunktúrát eredményez. Az akcelerátor révén új beruházásokat indukál, melyek révén további kibocsátásnövekedést indukálnak, így a gazdasági növekedési üteme önfenntartó lehet.

A Fogyasztási és Beruházási Függvények Meghatározói

A fogyasztás meghatározó tényezői közé tartozik a rendelkezésre álló jövedelem. A beruházás meghatározó tényezői a várható profitráta és a kamatláb. A beruházási kereslet a jövőbeni bevételek és a jelenlegi, valamint jövőbeli várt költségek viszonyától függ. Különösen nagy jelentősége van a reálkamatlábaknak, mely infláció beszámításával korrigálja az ismertebb nominális kamatlábat.

Fogyasztási teszt: Suzuki Swift vs. Citroën C-Zero

Egyensúly és Egyensúlytalanság az Árupiacon: Számítási Példa

Kétszektoros árupiaci modellben egyensúlyi jövedelem mellett a megtakarítás és a beruházási kereslet nagysága megegyezik. Az egyensúlyi szintet a megtakarítási és beruházási függvény metszéspontja határozza meg.

Vegyünk egy példát: egy kétszektoros makrogazdaságban az autonóm fogyasztás (C₀) 280 milliárd, az autonóm beruházás (I₀) pedig 1650 milliárd egységnyi. Az autonóm keresleti elemek jövedelmi multiplikátora 4. Ebből a fogyasztási határhajlandóság (c) 0.75-re adódik (mivel a multiplikátor egyenlő 1/(1-c) képlet alapján).

Az Egyensúlyi Helyzet Meghatározása

Az egyensúlyi jövedelem (Y_e) a multiplikátor és az autonóm kiadások (C₀ + I₀) szorzataként határozható meg:

Y_e = Multiplikátor × (C₀ + I₀)
Y_e = 4 × (280 milliárd + 1650 milliárd)
Y_e = 4 × 1930 milliárd = 7720 milliárd egységnyi

Az egyensúlyi jövedelem mellett határozzuk meg a fogyasztás, a megtakarítás és a beruházás nagyságát:

Fogyasztás (C) = C₀ + cY_e = 280 milliárd + 0.75 × 7720 milliárd = 280 milliárd + 5790 milliárd = 6070 milliárd egységnyi
Megtakarítás (S) = Y_e - C = 7720 milliárd - 6070 milliárd = 1650 milliárd egységnyi
Beruházás (I) = I₀ = 1650 milliárd egységnyi

Látható, hogy az egyensúlyi jövedelem szintjén a megtakarítás (S) megegyezik a beruházással (I), azaz 1650 milliárd egységnyi.

Cukorbetegek és az alkohol

Egyensúlytalansági Esetek

Ha a jövedelem Y = 3900 milliárd egységnyi lenne, akkor a fogyasztás C = 280 milliárd + 0.75 × 3900 milliárd = 3205 milliárd egységnyi lenne. A beruházási kereslet (i = 12% kamatláb esetén) 1650 milliárd egységnyi (feltételezve, hogy a kamatláb változása nem befolyásolja az autonóm beruházást ebben az egyszerűsített példában). Az árupiaci kereslet nagysága tehát AD = C + I = 3205 milliárd + 1650 milliárd = 4855 milliárd egységnyi, amely meghaladja a kínálat 3900 milliárd egységes nagyságát, ezért az árupiacon túlkereslet érvényesül.

Az egyensúlyi szintet meghaladó jövedelem esetén az ahhoz tartozó kibocsátás nem értékesíthető teljes egészében. Az árupiacon 6000 milliárd jövedelem esetén tehát túlkínálat érvényesül. A makrogazdasági azonosságok ex post teljesülése érdekében ilyenkor azt mondjuk, hogy a vállalati szféra az eladatlan készletek miatt kényszerberuházásokat valósít meg.

Elméleti Viták és Kiegészítések

Keynes az Általános elméletben az új fogalmi rendszer keretei között, újabb jelöléseket alkalmazva cáfolja a Say-dogmát, megmagyarázza a gazdasági válság okát és kifejti a válság elkerülésének, de legalábbis mérséklésének az eszközeit. Paul Samuelson professzor a könyv befejezése után 2009. december 13-án hunyt el. A szerzők a vegyes gazdaság előnyeit emelik ki művükben, mert középutas alapállásuk szerint ennek segítségével lehet elkerülni a szélsőséges libertarianizmus és a bürokratikus állami gazdálkodás túlzásait. A vegyes gazdaság ötvözi a piaci verseny ösztönző erejét az állami szabályozással és újraelosztással, s ezáltal a mikro- és makroszintű piaci kudarcokat hivatott korrigálni.

Hansen indokol, magyaráz és korrigál. Hansen szerint „A megtakarítás pusztán maradék. Az egész keynesi elemzést fel lehetne építeni anélkül, hogy a megtakarítás szót egyszer is használnánk.” Keynes mégis használta továbbra is a megtakarítás szót könyvében. A megtakarítás-beruházás problémának az Általános elmélet megjelenését követő vitájában ebből nagy zűrzavar keletkezett. Hansen szerint „a megtakarítás és a beruházás mindig egyenlő, de nem mindig és nem szükségszerűen van egyensúlyban.”

A Pénzteremtés és a Megtakarítás Finanszírozása

Keynes sok bírálója nehezen találta összeegyeztethetőnek a megtakarítás és a beruházás egyenlőségét azzal a vitathatatlan ténnyel, hogy a beruházásokra fordított összegek egy részét bankhitelből (új pénzből) vagy addig felhasználatlan összegekből fedezik. Robertson (1933) azt állította, hogy Keynesszel szembeni „elemzése megfelel annak, ami a «józan ész szerint (még az egyszerű gondolkodásúak szemében is) a kérdés lényege; nevezetesen, hogy a közönségnek és a pénzügyi hatóságnak megvan az a képessége, hogy megváltoztassa a jövedelemáramlás nagyságát - az előbbi pénzt tehet félre, vagy félretett pénzt vehet elő, az utóbbi pedig pénzt teremthet, vagy vonhat ki a forgalomból.» Tehát Robertson definíciója szerint I = S + (A + B), ahol az A az új pénzt és B a reaktivált felhasználatlan összegeket jelenti.”

Hansen folyamatosan együtt kezeli és értelmezi Robertson két ellenvetését. Szerinte „A lényeg az, hogy Robertson szemléletmódja szerint az új pénz és a reaktivált felhasználatlan egyenlegek hozzáadódnak a nemzeti jövedelemhez. A keynesi definíció szerint az új alapok, amelyeket ténylegesen a folyó időszakban költöttek el, növelik a folyó nemzeti jövedelmet, mert nagyobbá teszik, mint amekkora különben lenne. A folyó nemzeti jövedelemnek azt a részét pedig, amelyet nem költenek el fogyasztási javakra, ténylegesen megtakarítják. A Keynes-féle megtakarítás (a folyó jövedelemből) tehát nagyobb a Robertson-féle megtakarításnál (a tegnapi jövedelemből). A kettő közötti különbség az új pénzből és a reaktivált felhasználatlan egyenlegekből történő kiadásokból áll. A Keynes-féle S = a Robertson-féle S + (A + B).”

Azonban az új pénz teremtésével közvetlenül nemzeti jövedelem nem teremtődhet, mint ahogy a pénz megsemmisülésével nemzeti jövedelem nem veszhet el. Az új pénz megnöveli azt a pénzáramlást, ami a fogyasztásra el nem költött jövedelemből, azaz a megtakarításból a beruházási javak piacára áramlik. Ha a beruházás önfinanszírozással vagy a pénzügyi intézményrendszer közvetítésével a folyó megtakarításból finanszírozódik, a megtakarítás és a fogyasztásra elköltött jövedelem, azaz a kettő összegeként adódó jövedelem is pénzben kifejezett összeg. A pótlólagos pénzteremtés „azt fejezi ki, hogy hitelpénzrendszer esetén nincs szükség a megtakarító pénzére, csak a kereslettől való tartózkodására, és a megtakarítás szándékát (illetve annak várható időtartamát) kifejező információra.” (Bánfi-Sulyok-Száz, 1986.)

tags: #fogyasztas #megtakaritas #beruhazas #multiplikator #elmélet