A fiatal veteránok helyzete és kihívásai Magyarországon
A katonai szolgálat és az azt követő civil élet kihívásai mindig is kiemelt figyelmet érdemeltek. Különösen igaz ez a fiatal veteránokra, akik a katonai pályájuk után térnek vissza a társadalomba. Ahhoz, hogy megértsük a fiatal veteránok helyzetét, érdemes először áttekinteni a magyar fiatalok általános jellemzőit, aggodalmait és társadalmi beilleszkedésük aspektusait, majd a veteránoknak nyújtott támogatási rendszert és a katonai szolgálat történelmi dimenzióit.
A háború öröksége és a katonai szolgálat súlya
A huszadik század első nagy háborúja - minden korábbi értékrendet, civilizációs normát, politikai és hatalmi berendezkedést felülírva, átalakítva - soha nem látott változásokat eredményezett a fejekben és a lelkekben egyaránt. A világháborút követően nem lehetett már semmit sem onnan folytatni, ahogyan az korábban - esetleg évszázadok óta - fennállt. A háború újat hozott a hadviselés formájában is, a modern haditechnika, az új típusú fegyverek megjelenése a világtörténelemben először az emberélet tömeges pusztulását eredményezte. Európának és a világnak a szomorú következmények között szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy az éveken át tartó konfliktus sokmilliónyi elesett és sebesült katonát, sok százezer hadifoglyot, özvegyet és árván maradt gyermeket hagyott hátra maga után. A magyarság történelmében ez a háború talán sokkal több fájdalmat hozott, mint bármilyen más korábbi konfliktus.
A magyar fiatalok értékrendje és problémái: Háttér a jövő veteránjaihoz
A magyar fiatalok helyzetét és kihívásait jól tükrözi a Magyar Fiatalok 2021 kutatás, amelyet Bíró-Nagy András politikatudós és Szabó Andrea szociológus vezetett a Friedrich-Ebert-Stiftung támogatásával. A felmérés hét országban (a visegrádi és a balti országokban) vizsgálta az azonos módszertannal és közös kérdésekkel a 15-29 éves korosztály értékrendjét, véleményeit és preferenciáit, majd a magyar adatokat a többi visegrádi ország kontextusában elemezték.
Aggodalmak és félelmek
A magyar fiatalokat kevésbé zavarja egy muszlim szomszéd, mint egy roma család, és a legkevésbé a homoszexuálisokkal és a zsidókkal szemben vannak negatív érzéseik. A kormány kedvenc szimbolikus témái nem érdeklik őket: nem aggódnak attól, hogy veszélyben a nemzeti identitás, hogy gyengülnek a keresztény és a hagyományos értékek, vagy hogy nyakunkon a terrorizmus. Attól viszont félnek, hogy kevés lesz a fizetésük, a nyugdíjuk, vagy hogy szegények maradnak. Rossznak érzik az oktatást és az egészégügyet, és attól is tartanak, hogy a képzett munkaerő elhagyja az országot, vagy ők maradnak majd munka nélkül. Zavarja őket a korrupció, és aggódnak a klímaváltozás miatt is.
Politikai attitűdök és passzivitás
A többi visegrádi ország fiataljaihoz képest a magyar fiatalok érzik leginkább azt, hogy a politikában senki nem képviseli az érdekeiket, és súlyos problémák vannak a demokrácia orbáni verziójával is. Mégis ők a legpasszívabbak a régióban: ha politikailag cselekedni kell, nálunk megy el a legkevesebb fiatal szavazni, de az offline vagy online politikai aktivitás is itt a legalacsonyabb. A magyar fiatalok hiába lettek az utóbbi években nyitottabbak a világ dolgai iránt, leszámítva egy szűk, aktív és leginkább nagyvárosi, egyetemista vagy egyetemet végzett, politikailag elégedetlen körből álló réteget, közép-európai összehasonlításban a magyar fiatalokat érdeklik legkevésbé a közéleti események. Konformisták, mert sem a szüleik nézetei, sem a világ dolgai ellen nem lázadnak. Ennek jó oldala, hogy a szüleikkel nem romlott meg a viszonyuk a koronavírus miatti lezárás alatt; rossz oldala, hogy az általános lázadás hiánya mellett a politikai lázadás különösebb jegyeit sem mutatják a magyar fiatalok. Mindössze 18 százalékuk állítja, hogy szülei politikai nézeteivel nem ért egyet, 29 százalékuk nagy vonalakban, 12 százalékuk viszont teljesen egyetért velük politikai kérdésekben.
Társadalmi és politikai polarizáció
A magyar fiatalok közel azonos arányban baloldaliak vagy jobboldaliak (17, illetve 18 százalék), ugyanakkor több mint negyedük nem tudja magát elhelyezni a skála egyetlen pontján sem. Míg a politikai címkék közül a liberalizmus a leginkább elfogadott (ezt a magyar fiatalok 17 százaléka tartja önmagára jellemzőnek), és ezt követi a zöld és környezetvédő besorolás, amit minden tizedik 15-29 éves választott, közben ijesztően bevándorlás ellenesek is (63 százalék), sőt a fiatalok harmada keményvonalas nativista (kirekesztő, asszimilációpárti) gondolkodású, viszont nem büszke a magyar állampolgárságára (40 százalék). A kutatók, a közép-európai országok 15-29 éves fiataljaival összehasonlítva, a magyar fiatalok közötti polarizáció jelenségét tartják az egyik legelgondolkodtatóbb eredménynek. A pártos gondolkodás szinte az összes kérdésnél szembenállást eredményez a magyar fiataloknál.
Egy kormánypárti fiatal másképp áll a családalapításhoz és a gyermekvállaláshoz, mint egy ellenzéki: minél jobboldalibb egy magyar fiatal, annál valószínűbb, hogy házasságban szeretne élni, és minél konzervatívabb, annál valószínűbb, hogy három vagy több gyermeket szeretne vállalni, ezzel szemben a liberális attitűd felvállalásával emelkedik a gyermektelenséget vállalók aránya. Az oktatás helyzetét, a jövedelmi viszonyokat, vagy éppen a személyes életminőségét is pozitívabban értékeli egy fideszes, mint egy ellenzéki fiatal. Az utóbbiak döntő többsége ráadásul azt is gondolja, hogy Magyarországon csak úgy lehet érvényesülni, ha jó kormányzati kapcsolata van az embernek. Míg a kormánypárti magyar fiatalok közel 60 százaléka szerint Magyarországon a választások szabadok és tisztességesek, az ellenzékieknél ez az arány csak 10 százalék körül van. Nem csoda hát, hogy az ellenzéki fiataloknak több mint a fele szerint a Fidesz csak erőszakkal leváltható (az összes válaszadó esetében ezt a fiatalok harmada gondolja így). A nyilvánosságban elérhető információk vagy a fékek és ellensúlyok rendszerével kapcsolatban is ugyanúgy szélsőségesen megosztottak a magyar fiatalok: csupán minden ötödik fiatal gondolja, hogy hozzáférhetők megbízható információk a nyilvánosságban (19 százalék), és hogy működne a fékek és ellensúlyok rendszere (18 százalék).
A magyar fiatalok értékrendjében a legmarkánsabb mintázat a kutatók szerint az, hogy a nők, az ellenzékiek és a jobb anyagi helyzetűek jelentősen elfogadóbbak a homoszexualitással, a jobb anyagi helyzetűek jobban elítélik az adócsalást, az ellenzékiek pedig inkább elfogadják az abortuszt. A magyar fiatalok nagy többsége baloldali politikára jellemző programokat támogatna: 72 százalékuk támogatja a gondoskodó államot, 70 százalékuk az egyenlőtlenségek csökkentését és a többi országhoz képest kimagasló az alapjövedelem népszerűsége is: a fiatalok fele támogatja (47 százalék) és csupán ötöde (22 százalék) ellenzi a bevezetését. Magyarországon nagyon nagy a politikai szakadék a kivándorlás kérdésében is: háromszor annyi ellenzéki (36 százalék) és kétszer annyi bizonytalan szavazó (24 százalék) szeretné elhagyni az országot, mint kormánypárti fiatal (12 százalék).
Van azonban egy közös pont, ami mégiscsak összeköti a baloldalit a jobboldalival, a liberálist a konzervatívval, az ellenzékit a kormánypárti fiatallal. Ez pedig az Európai Unióhoz való viszony. Ahogy a visegrádi országokon belül, úgy Magyarországon is a fiatalok nagy többsége maradna az EU-ban. Azonban még az alapvető egyetértés mögött is felsejlenek politikai különbségek: míg az ellenzékiek és bizonytalanok közül csupán minden tizedik, a kormánypártiak közül minden ötödik fiatal Huxit-párti. Az uniós, a nemzeti és a lokális identitás minden régiós országban jól megfér egymással, de Magyarország uniós jövője szempontjából a kutatók szerint mégis rendkívül fontos, hogy a magyar viszonyokhoz képest minden vizsgált kérdésben jobb véleménnyel vannak a magyar fiatalok arról, hogy a különböző értékek és közpolitikai célok az EU-ban valósíthatók meg leginkább.
Demográfiai és szocioökonómiai jellemzők
A reprezentatív mintába került 1500 magyar fiatal közel kétharmada városi, egyharmada falusi környezetben él. A családok döntő többségében legalább az egyik szülőnek gimnáziumi érettségije van, sőt a 15-29 éves fiatalok 39 százaléka olyan családban él, ahol legalább az egyik szülő diplomás, míg a családok 18 százalékában mindkét szülő felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Ugyanakkor minél kisebb településen élnek a fiatalok, annál valószínűbb, hogy az anya iskolázottsága az átlagosnál alacsonyabb. Míg a falusi fiatalok egyötödének alapfokú végzettségű és 18 százalékuknak diplomás az anyjuk, a városi fiataloknál az alapfokú végzettségű anyák aránya mindössze 8 százalék, a diplomások aránya viszont közelíti a 40 százalékot.
A magyar fiatalok anyagi helyzete (2021)
| Anyagi helyzet | Arány (százalék) |
|---|---|
| Súlyosan nélkülözők (mindennapi anyagi gondok) | 5 |
| Nélkülözők (rezsi, alapélelmiszer jut, de ruházkodás, szórakozás, kultúra már nem) | 12 |
| Nincs alapvető anyagi probléma, de nagyobb kiadásokat nem engedhetnek meg maguknak | 40 |
| Bármilyen anyagi kiadást megengedhetnek maguknak | 39 (városias környezetben) |
Különösen tetten érhető a kedvezőtlen anyagi helyzet a községekben élők körében, akiknek több mint a tizede jelezte, hogy a legalapvetőbb kiadások is megterhelik a családi büdzsét. A magyar fiatalok relatív többsége, 40 százaléka úgy véli, hogy nincs alapvető anyagi probléma a háztartásban, de nagyobb kiadásokat már nem nagyon engedhetnek meg maguknak. Azok a fiatalok, akik azt állították, hogy bármilyen anyagi kiadást megengedhetnek maguknak, az átlagot meghaladó arányban élnek városias környezetben (39 százalék). Ugyanakkor a visegrádi országok összehasonlításában a magyar fiatalok szubjektív jövedelemérzékelése a legkedvezőtlenebb. Nálunk a legmagasabb a szegénységben élők aránya, de még azoknak az aránya is csak fele vagy harmada a cseh, lengyel vagy szlovák fiatalok arányaihoz képest, akik úgy érzékelik, hogy gazdagságban élnek.
Ha a fiatalok iskolai végzettségét nézzük, érdemes leszűkíteni a vizsgált csoportot a 25-29 éves korosztályra, mivel addigra kristályosodik ki nagyjából a legmagasabb iskolai végzettség. Eszerint a 25 év felettiek 5 százaléka alacsony iskolázottságú, a felének középfokú végzettsége, míg 34 százalékuknak felsőfokú végzettsége van. Ami a munkát illeti, a magyar fiatalok több mint felének van valamilyen rendszeres munkája (52 százalék), míg negyedének nincs semmilyen munkája (27 százalék). Minden harmadik középiskolás korú (15-18 éves) fiatal dolgozik (30 százalék) és ebből minden hatodik teljes állásban (15 százalék) végez munkát. A nemi szakadék az összes visegrádi ország közül Magyarországon a legnagyobb, itt van a legtöbb olyan fiatal nő, aki nem a szakmájában dolgozik, vagy a munkájához képest túlképzett. Ezek után semmi meglepő nincs abban, hogy a fiataloknak az egyéni érvényesülés mellett az egészségtudatosság és a kinézet a legfontosabb, és ebből a szempontból mindegy, hogy valaki itthon, Csehországban, Szlovákiában vagy Lengyelországban fiatal. Végül a magyar fiatalok az életükre vonatkozó általános érzéseikben is - ahogy több más kérdésben - szélsőséges képet mutatnak a cseh, szlovák és lengyel kortársaikhoz képest: ők a legkevésbé elégedettek az életükkel, de ami a jövőt illeti, ők a legoptimistábbak.
A veteránok megbecsülése és támogatása a Magyar Honvédségben
A katonák a honvédeskü letételekor tesznek fogadalmat, hogy Magyarországot az „életük árán is megvédik”. Veteránként is az esküjükhöz hűen kell élniük, vállalva sérüléseik és tettük következményeit. A nyugállományúak egyrészt képviselik a Magyar Honvédség múltját, másrészt építik annak jelenét, és hatást gyakorolnak a szervezet jövőjére is. „A nyugállományúakról való gondoskodás a jelen és jövő honvédségének a jó értelemben vett felelőssége” - fogalmazott Ruszin Romulusz, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára. Hozzátette: aki a honvédesküt leteszi, egy életen át tartó hivatást választ magának, és a munka az aktív szolgálat után is tovább tart. A helyettes államtitkár úgy gondolja, hogy az eskütételkor mondott szavak jelentőségét akkor érzi át a katona, amikor tényleges tanúbizonyságot kell tennie, tehát valódi háborús, harci körülmények között. A Magyar Honvédségnek és a társadalomnak is felelőssége van abban, hogy megbecsüljön minden katonát, aki a haza szolgálatában dolgozott évekig, és köszönetet mondjon mindazon áldozatért, amelyet ezek az emberek Magyarország szolgálatában hoztak.
A Veterán Program és a támogatási rendszer
A honvédelmi tárca saját kezdeményezésre, a Zrínyi Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program részeként tervezeteket készített az obsitos- és veteránállomány életkörülményeinek javítására. „A Veterán Programban kiemelt megbecsülést érdemelnek azok a leszerelt katonák, akik tényleges fegyveres tűzharcban, harctevékenységben vettek részt külföldi szerepvállalás során” - fogalmazott Ruszin Romulusz. A tervek között szerepel havi juttatás biztosítása a veteránok részére, akik közül a még aktív (tehát nem nyugállományú, szervezetből kiváló) katonák számára képzések, átképzések segítenék a társadalmi reintegrációt. Az aktív állomány részére már biztosított vásárlói kedvezményrendszert kiterjesztik a veterán- és obsitosállományra is, valamint bővíteni kívánják az MH Szociálpolitikai Közalapítványon keresztül igényelhető támogatások körét is - vázolta a tervezett változtatásokat a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára. Az „obsitos” és „obsitos civis” fogalmak köztudatba való bevezetése és pozitív tartalommal való megtöltése egyik formája a tiszteletadásnak, amely megilleti mindazokat, akik egy életen át Magyarországért és a magyar emberekért dolgoznak.
A veteránok szerepe az ifjúsági nevelésben és a Honvédség jövőjében
A Magyar Honvédség számára kiemelkedően fontos a nyugállományúak támogatása: az MH Idősügyi Stratégiája a kölcsönösség elvét tekinti elsődlegesnek, ennek szellemében támogatja az aktív katonák, a honvédségi foglalkoztatottak és az obsitosállomány közötti együttműködési formák kialakítását, illetve a generációk között meglévő szemléletbeli különbségek áthidalását. A kooperáció különböző formái segítik a katonai értékek konzerválását és a hagyományok örökítését. Az obsitosállománynak („nyugállományú katonák és honvédségi nyugdíjasok”) az ifjúsági és honvédelmi nevelésben is kiemelt szerep jut, ugyanis a katonáknak jelentkezők közel 40 százaléka szülei, nagyszülei nyomdokaiba lépve választja a haza szolgálatának ezen formáját. „A katonai értékek továbbadásán túl az obsitosállományt tömörítő szervezetek tapasztalataikkal, javaslataikkal segítik a csapatok hatékonyabb működését, javaslataikkal és véleményükkel előmozdítják a honvédelmi tárca munkáját” - fogalmazott Ruszin Romulusz.
A háború árnyai: A katonai szolgálat történelmi következményei
A katonai szolgálat, különösen háborús időkben, mély és maradandó nyomokat hagy a résztvevőkben, és történelmi kontextusban értelmezve segíthet megérteni a veteránok kihívásait. Fóris előadása elején felvázolta, hogy a magyar megszálló csapatok szovjetunióbeli tevékenysége több aspektusból is vizsgálható, mégpedig azzal, hogy a magyar csapatok tevékenysége mennyiben illeszthető a Vernichtungskrieg, azaz a megsemmisítő háború keretei közé. A Vernichtungskrieg gigantikus méreteit illetően Fóris Christian Hartmann adatait vette át, miszerint a Szovjetunió háborús embervesztesége eléri a 26,6 millió főt. Ebből 11,4 milliót tesz ki a katonai veszteség (amelyből 3 millióra tehető a meghalt hadifogolyok száma), a civil lakosság vesztesége pedig 15,2 millióra rúg. Fóris megjegyezte, hogy a nemzetiszocialista rendszer bűneivel kapcsolatban általában csak a holokausztra asszociálnak, a keleti fronton ezzel szemben párhuzamosan népirtásokról és tömeggyilkosságokról lehet beszélni.
Az előadó levéltári források alapján mutatta be, hogy milyen információkkal rendelkezett a magyar politikai vezetés a keleti harctéren folytatott háború természetéről. A partizánellenes hadviselés eszközei közül a lakossággal szembeni kényszerintézkedések (kijárási tilalom, kitelepítés stb.) és a megtorlások is részletesen ismertetésre kerültek. Végül a partizánellenes hadviselés faktorait ismertette az előadó. Jelentősek voltak például a magyar haderő kiképzésbeli és eszközbeli hiányosságai. Eddig nem került elő olyan előírás vagy kiképzési segédlet, amely alapján a kivonuló katonákat felkészíthették volna a megszállással járó különböző feladatokra és viselkedésre. A magyar haderő katonái többször panaszkodtak fegyelmezetlenségére a felettes német parancsnokságok. A körülményeket illetően Fóris azt is megemlítette, hogy egyes hadtápalakulatok az általuk rendezett partizánvadászatokkal tömeges kitüntetést reméltek kapni. Beszélt arról is, hogy a kezdeti időszakban a német irányelvek radikalizáló hatással bírtak a magyar csapatok viselkedésére, azonban később a gazdasági helyzet romlásának következtében a németek inkább mérséklő hatást igyekeztek elérni. Végül a brutalizációról szólt az előadó. Véleménye szerint a magyar csapatok partizánképét nem a tapasztalatok alakították ki, hanem már eleve egy radikális partizánképpel vonultak ki a keleti harctérre. Az előadás végén Fóris felvetette, hogy a későbbiekben érdemes lenne mélyebben vizsgálni a kivonuló katonák orosz-képét, többek között például azt, hogy az oroszokról kialakított elképzelések mennyiben gyökereztek az első világháborús tapasztalatokban.
tags: #fiatal #veteránok #helyzete #és #kihívásai #Magyarországon