Kresz Mária: A néprajztudós, aki összekötötte Európát és Kápolnásnyéket
Kevés kutató mondhatja el magáról, hogy mind a folklorisztika, mind a tárgyi, és a társadalomnéprajz terén is maradandót alkotott. Kresz Mária, vagy, ahogy sokan ismerik, „Panni néni” a magyar néprajztudomány kiemelkedő alakja volt, akinek életét és munkásságát mélyen átszőtte a családi örökség és a Kápolnásnyékhez fűződő szoros kötelék. Munkássága révén bemutatta többek közt a magyar népi életet, a csákvári fazekasságot is, ezzel a Fejér megyei régióhoz is kapcsolódva.
Családi gyökerek és nemzetközi gyermekkor
Kresz Mária nagyapja, Kresz Géza orvosként a magyar mentőszolgálat elődjének, a Budapesti Önkéntes Mentőegyletnek volt megalapítója. Édesapja, szintén Kresz Géza, 1900-ban Hubay Jenő tanítványaként szerzett hegedűművész diplomát, majd a világot bejárva hírnevet. 1918 őszén Berlinben kötött házasságot a kor ismert angol zongoraművészével, Norah Drewett-tel, 1919. június 4-én pedig megszületett Mária.
A család 1923-ban Berlinből Torontóba költözött, ahol Kresz Géza, pontosabban Geza de Kresz Kanada máig nagyhírű vonósnégyesének, a Hart House String Quartetnek lett az egyik megalapítója, majd vezetője. Kresz Mária gyermekkorához Berlin és Toronto, Ravel és Bartók éppúgy hozzátartoztak, mint a kápolnásnyéki nyarak. Mivel a család Magyarországra rendszeresen hazalátogatott, Kresz Mária első évtizedeihez Maurice Ravel vagy Bartók Béla éppúgy hozzátartozott, mint a kápolnásnyéki Vörösmarty-házban töltött nyarak.
Kresz Mária Székesfehérvárott kezdte el a gimnáziumot, majd Budapesten érettségizett 1938-ban. Az angol édesanya, a német származású apai családi örökség, a fiatalkori világlátás és három anyanyelve (angol, német, magyar) adta Kresz Máriának azt a szemléletmódot, amellyel kortársai szerint a magyar kultúra jelenségeit európai keretrendszerben tudta értelmezni.
Megbízható autómentés Fejér megye
A néprajzkutató pályafutása és úttörő munkássága
Korai tanulmányok és a gyermekélet kutatása
A budapesti bölcsészkaron néprajzot, történelmet és régészetet hallgatott, mesterei Györffy István és Viski Károly voltak. Az 1940-es évek elején, fiatal egyetemi hallgatóként részt vett a Mády Zoltán nevéhez, és a Táj- és Népkutató Központhoz kötődő sárpilisi falukutatásban, ahová Györffy István révén került. A tolnai faluba érkező, tíztagú, csak nőkből álló kutatócsoportot Ujváriné Kerékgyártó Adrienne viselet- és díszítőművészet-kutató, valamint Kazár Leona földrajztanárnő irányították, de részt vett Petrich Kató festőművész is.
A helyi társadalom rétegződését feltáró vizsgálat eredményeként végül öt dolgozat készült el Kovács Ágnes, Kovács Erzsébet, Kresz Mária és Zentai Etelka tollából, ezek A magyar táj- és népismeret könyvtára sorozat 5. részeként jelentek meg Tanulmányok egy Sárközi falu társadalmáról címmel. Ezzel pedig kezdetét vette az a gyermekkor és a gyermekjátékok önálló társadalomnéprajzi témává emelését elősegítő kutatás, amely a kalotaszegi Nyárszó ifjúságkutatásában (1941-43) csúcsosodott ki.
Elsőként foglalkozott a magyar néprajzban a gyermekkor, a gyermektársadalom egészének kérdésével. A gyermekélet kutatása vezette el Erdélybe, közelebbről Kalotaszegre, és ez a kapcsolat élete utolsó pillanatáig megmaradt. Nyárszóra élete végéig visszajárt, akkor is, amikor a körülmények kedvezőtlenre fordultak: élelmiszert és orvosságot juttatott a rászoruló gyerekeknek.
Az 1944-ben megvédett doktori disszertációja (A gyermekkor és ifjúkor néprajza egy kalotaszegi faluban), amely a nyárszói kutatás anyagára épült, máig kiadatlan. Míg a Sárközben leginkább a játék került a fókuszba, addig a nyárszói kutatásban már szélesebb perspektívából szemlélte Kresz Mária a gyermekvilágot. A disszertációból publikált részletek többek között a születés körüli szokásokat és rítusokat, a gyerekjátékot, a gyermekek munkáját és viseletét tárták fel. A hagyományos tudás elsajátítása, a paraszti társadalom rendjébe való belenövés vizsgálata pedig egy speciális korcsoport, a gyerekek éltén keresztül adott választ komplex társadalmi kérdésekre.
Munkája és a nyomdokain haladó kutatások által válik érthetővé, hogy a munkára nevelés kulcsfontosságú volt a helyi társadalomba történő integrációhoz, felkészülést jelentett a későbbi, gyakran embert próbáló életfeladatok teljesítéséhez. A gyermekekhez egész életében töretlenül vonzódott. Ennek legszebb bizonyítéka az a sok gyermekek számára készült könyv, melyek közül csak egyet említek meg: Találós kérdések könyve, mely több mint négy évtizeddel ezelőtt látott napvilágot Szántó Piroska rajzaival. Sok-sok városi családban ezzel a könyvvel terjedt el a népi mondókák és találós kérdések egész sora.
Golf 3 lámpa beállítás útmutató
Kresz Mária 100 - Kerámia ABC mindenkinek!
A Néprajzi Múzeum és a fazekasság kutatása
1943-tól haláláig a Néprajzi Múzeum munkatársa volt, ahol a kerámiagyűjtemény mellett az ötvenes évek elején a Népi Díszítőművészeti Munkaközösséget is vezette. Muzeológusi munkája, a kerámiagyűjtemény vezetése pedig meghatározta pályája későbbi alakulását, hiszen e révén kezdett a fazekasság és kerámiaművészet kutatása felé fordulni, különös tekintettel a formákra és a motívumkincsre.
A Néprajzi Múzeum kerámiagyűjteményében eltöltött 46 év alatt megsokszorozta annak tárgyait és kialakította szakszerű tárolási rendszerüket. Létrehozta a cserépedények máig használatos, egységes szakterminológiáját, megelőzve ezzel más európai kutatásokat. A szakterminológia kidolgozásával nemcsak az alapokat rakta le, hanem arra az egész épületet is felépítette.
A legkiemelkedőbbet mégis a magyar fazekasság történetének és táji különbözőségeinek feltárása területén alkotta. De ő az egész magyar népi kerámiát a szomszédos népekhez kapcsolódva vizsgálta és mindezt európai keretbe helyezte el. Így nemcsak e terület legnagyobb magyar, de európai tudósává vált. Monográfiát készített a csákvári fazekasságról, úttörő tanulmányt írt az agyagminőség szerinti csoportosításról, valamint a háziipari szövetkezeti rendszer létrehozásához is tevékenyen hozzájárult. 1977-ben szerzett kandidátusi fokozatot A magyarországi fazekasság című disszertációjával.
Különösen sokat tett a mai fazekasművészet fellendítése érdekében. Nemigen van olyan fazekasmester, aki meg ne fordult volna a Néprajzi Múzeum Kerámia Gyűjteményében, meg ne hallgatta volna KRESZ Mária tanácsait, akár ott, akár saját műhelyében, igen, mert a határokon innen és túl a legtöbb fazekasműhelyben megfordult és tanácsaival igyekezett az alkotások művészi színvonalát emelni.
A népviselet és a nemzetközi hatás
A gyermekélet vizsgálatának komplexitását mutatja, hogy a ruházkodás tanulmányozása során fordult érdeklődése a viseletkutatás felé. A népviselet és díszítőművészet kutatása mellett pedig rendszeresen adott ki gyerekeknek szóló könyveket. Eredményeképp magyarul és németül is megjelent a 19. századi magyar parasztviseletet bemutató, gazdagon illusztrált monográfiája (Magyar parasztviselet (1820-1867)).
Amit a népviselet területén alkotott az ma már klasszikussá vált és szerencsére több nyelven történt közreadása lehetővé tette, hogy ilyen munkái az európai néprajz vérkeringésébe is bekerüljenek. Pályatársai megemlékezései szerint fontos érdeme, hogy bekapcsolta a hazai kutatásokat az európai vérkeringésbe, nemzetközi konferenciák, külföldi kiállítások és angol, német és francia nyelvű kiadványok révén.
Kápolnásnyék és a Kresz család története
A Kresz család és a település kapcsolatát Kupi László, a helytörténet avatott ismerője foglalta össze pár szóban. A Vörösmarty szülőházaként ismert épület egészen korán, még az orvos nagyapa felesége, Elza örökségeként került a Kreszek tulajdonába. Így a Kresz család már az 1900-as évek elejétől rendszeres látogatója volt a kúriának, amelyben Vörösmarty emlékezetét egészen az 1949-es államosításig hűen ápolták, akkor is Kresz Máriának sikerült kijárnia, hogy az épületet az állam kulturális célokra hasznosítsa tovább.
A család a nyarakat, ha tehette, a kápolnásnyéki házukban töltötték, mely ma a Vörösmarty Emlékház, akkor pedig a Kresz család kúriája volt. Geza de Kresz 1959 őszén Kanadában hunyt el, ekkor felesége, Norah Drewett hazatért Magyarországra. Őt férje után 7 hónappal, 1960 áprilisában érte a halál. Kápolnásnyéken temették el, ahol Kresz Mária szerint annyi boldog percet töltött. Panni néni 29 évvel később, 1989. szeptember 1-én hunyt el.
Az egyszerű kápolnásnyéki sírban ma három asszony pihen: Kresz Mária, édesanyja: Norah Drewett, valamint a szintén angol anyai nagymama: Magna Sieverts. Úgy tűnik, a Szózat írójának háza két angol nő szívét is magyarrá tette.
Személyisége és szellemi öröksége
Balassa Iván neves néprajztudóstól a temetésén, 1989. szeptember 23-án Kápolnásnyéken az alábbi személyes hangvételű emlékezés hangzott el: „1945 februárjának közepén édesapjával, a világhírű hegedűművésszel, a romokat kerülgetve, üszkös gerendákon átlépve megjelent a Néprajzi Múzeumban és személyesen is megismerhettem. Tele hittel, bizakodással és tervekkel, mintha nem is egy szörnyű háború, Budapest még alig befejeződött ostroma után beszélgettünk volna. Ez a határozott bízni tudás jellemezte egész életében, ez a jókedv sohasem hervadt le ajkáról. Boldog ember volt, szó igaz értelmében! Mindenki tudta, rajta kívül, hogy milyen kegyetlen körülményekkel kellett megküzdenie. Ez a boldog derű az emberek feltétlen szeretetéből táplálkozott, mert számára csak jó emberek léteztek, s mindenkiben talált valami jót. Ha egyetlen szóval kellene életfelfogását kifejeznem, akkor azt mondanám: adni. Ama bibliai mondás élő megtestesítője: „Jobb adni másnak, hogy nem venni” (Apostolok Csel. 20 : 35). Mindig adott és kapni alig-alig kapott egész életében.”
A rendkívül széleskörű műveltséggel rendelkező, több nyelven beszélő, minden ízében európai kutató élete végéig Magyarországot tekintette hazájának. Mikor az ötvenes években nyugati utazása miatt választania kellett, a magyar állampolgárságot tartotta meg, nem volt kérdés, hogy visszatér az országba.
Kresz Máriát, a néprajztudóst a szakma jól ismeri ugyan, ám alakját nem szabad a könyvtárpolcok labirintusába zárni - ahhoz túl eleven szálak kötik az anyaföldhöz, az abból vett agyaghoz és a belőle formázott kerámiához. Zsuzsa szerint Kresz Mária zseni volt, és mint a magas intelligenciájú emberek, arra vágyott, hogy valaki értse, amit mond. Csupor Istvánban pedig jó hallgatóságra, befogadó tanítványra lelt. Az iparművész pályája elején járó Csuporné Angyal Zsuzsát motiválta, küldetéstudatot ébresztett benne a kijelentés, hogy „te lehetsz olyan kvalitás, mint én, ráadásul melletted ott a feleséged, aki fazekas, így ti ketten, elmélet és gyakorlat együtt, messzebb juthattok nálam”.
Kerámiához kapcsolódó örökségét az 1991-ben, tanítványa és munkatársa Csupor István és keramikus felesége, Angyal Zsuzsa által alapított Dr. Kresz Mária Alapítvány őrzi. A Fazekas Központ létrehozásával megvalósult az a műhely, amely a fazekas hagyományok dokumentálását, megőrzését és szakszerű feldolgozását tűzte ki célul.
Megemlékezések és hagyaték
A kápolnásnyéki katolikus templomban ünnepi megemlékező gyászmisét tartottak Kresz Mária születésének 100. évfordulója alkalmából. Az eseményen megjelent Kresz Mária lánya, Márkus Piroska, testvérének a gyermekei, unokái és dédunokái. Eljöttek a Néprajzi Múzeumi egykori kollégái, volt tanítványai és a tisztelői, valamint a székesfehérvári Szent István király Múzeum képviseletében Lukács László és Bányai Balázs múzeulógusok.
Hírlik, több országos intézmény is megemlékezést tart a kettős évforduló nyarán, a Néprajzi Múzeum pedig korszakos szakkönyvvel tiszteleg Kresz Mária emléke előtt.