A Balatoni Veterán Autók Klubjának Története
Magyarországon az első autóversenyeket 1900 körül rendezték, ahol gépjárművek is feltűntek. Az első hazai versenyek a kerékpársportból nőttek ki. Motoros háromkerekűek már 1899-ben indultak kerékpár-versenyek betétfutamaként, 1900-ban Pécsett és Szombathelyen is ilyen betétfutamokon tűnt fel 1-2 autó.
1900. november 30-án a hazai automobilizmus történetében nagy lépés történt, amikor a Royal szállóban összegyűlt autórajongók megalapították a Magyar Automobil Clubot.
A motorkerékpárosok is szerveződtek, és 1906-ban megalapították a Magyar Motorkerékpározók Egyesületét.
1909-ben a porosz Henrik hercegről elnevezett túraút magyarországi szakaszával hazánk is bekapcsolódott a nemzetközi autósport vérkeringésébe.
1912-ben a Magyar Automobil Clubból Királyi Magyar Automobil Clubbá avanzsáló egylet két, nagyobb lélegzetű túrautat is szervezett - ezek voltak az első hazai szervezésű autósport-rendezvények.
Használtautó vásárlás Zalaegerszegen
1913. nyarán rendezték a Tátra-Adria túrautat, a Monarchia tagállamainak összefogásával.
1920-ban a svábhegyi verseny útvonala, a Kékgolyó utcából indult.
1921-ben a Királyi Magyar Automobil Club és a Királyi Yacht Klub közösen Balatoni Sporthetet rendeztek.
1923-ban megvalósult az első háború utáni nemzetközi túraút, az Osztrák Automobil Klubbal közösen rendezték, ez volt az Osztrák-Magyar Túraút: Bécs-Klagenfurt-Balatonfüred-Parád-Budapest.
Angol mintára 1924. május 4-én rendezték a motorosoknak az első Magyar Tourist Trophy-t.
1925-ben újabb, immár magyar túraútra került sor: a KMAC 25. éves jubileuma alkalmából 40 autó és 21 motorkerékpár vett rész a két szakaszból álló jubileumi túraúton.
A korszak legjelentősebb versenye továbbra is Svábhegy maradt. Az 1925-ös futamon az osztrák Ulrich Kinsky gróf Steyr versenyautójával 3 perc 54,8 másodperces időt, új pálya-rekordot ért el.
1926-ban indult a Guggerhegyi verseny, amely a Pasaréten indult, és szerpentinen ment a hegytetőre.
1928-ban Tát és Nyergesújfalu között egy három kilométeres beton-borítású szakasz készült el, ahol már gyorsasági rekordfutamokat is lehetett tartani.
1934-ben a táti pálya helyét a gyóni betonpálya vette át.
Veterán és utánpótlás asztalitenisz
1935-ben debütált a Dobogókő, mint helyszín.
1935-ben tartották a Veterán Autók Túraútját az Autó című lap 25 éves jubileuma alkalmából: Opel Darracq 1904, Csonkából 5, Oldsmobile Curved Dash, Panhard-Levassor indultak.
1934-től évente rendezték meg a Frontharcos Túraútat - ezzel az autósok, motorosok állóképességét, harcedzettségét tesztelték.
A háború utáni újraindulásról egy 1955-ben megjelent cikk ad képet: 1945 augusztusában már nemzetközi versenyt rendeztünk a Városligetben.
1955-ben hivatalosan is újjáalakult a Magyar Autóklub, és felelevenítette a hármashatárhegyi versenyek nagy múltú hagyományát.
A klasszikusnak tekintett hajóosztályok jelentős arányban tartalmaznak oldtimernek tekinthető, fa építésű hajókat, ugyanakkor az Összevont Cirkáló Zárt Hajóosztály kivételével nincs arra vonatkozó előírás, hogy az osztály tagja kizárólag fahajó lehet.
A hazai vitorlás társadalom is számos belső vitától terhelt, a szabályozási környezet elavult és legfeljebb a turisztikai lobbi tud rövid távú „eredményeket” elérni.
A Magyar Vitorlás Szövetség egy sportági szakszövetség, amelynek saját működési környezetére kevés ráhatása van.
Örvendetes, hogy ígéretes nemzetközi eredményeink vannak, fiatal vitorlázóink világversenyeken kitűnően szerepelnek. Az is biztató, hogy közülük sokan szívesen eljönnek velünk a klasszikusokra is.
Nem lehet elégszer méltatni Soponyai Géza, azaz „Sopi” érdemeit a Mars nevű ötvenesről levett sablonra épített kompozit vázas cirkálók készítésében (még most is épít ilyen típusú hajókat). Nem csupán multifunkcionális hajók kerültek piacra, hanem lényegében megmentette az ötvenes osztályt: most a klasszikus balatoni flotta legnépesebb mezőnyét alkotják.
Következzen egy rövid történeti áttekintés. Az ötvenes, azaz a hajós közbeszédben úgynevezett „balatoni cirkálók” történetét több neves szerző a rendelkezésre álló, hiányos források alapján feldolgozta, ezért ismétlésekbe nem bocsátkozunk.
Annyi különbséggel, hogy volt saját hajóépítő kapacitásunk, nem voltunk importra szorulva. Az 1928-as német osztályelőírásnak megfelelő 50-es seefahrtkreuzer 12,5 méter hosszú, 8,3 méter vízvonal hosszú, 2,6 méter széles, 1,7 méter merülésű és 7 tonna súlyú hajó volt. Korának megfelelően természetesen fából épült.
A sikeres típus licencét először Svédország, majd 1940-ben Magyarország vette meg. A II. világháború végéig Balatonfüreden 13 db balatoni ötvenes épült.
A típus nemzetközi karrierje tiszavirág életű volt, a teljes németországi flottát az angol hadsereg háborús jóvátételként rekvirálta.
Az első kísérlet 1939-ben a vas Elektra (Gamma) volt, ha hinni lehet a híreknek, akkor Szántódon, egyesek szerint Csepelen kallódik.
Az emlékek itt némileg ellentmondanak, ugyanis ilyen névvel 1943-ban V-11 vitorlaszámmal épült ötvenes. Az viszont egészen bizonyos, hogy 1940-től a licenc birtokában Benacsek által módosítva épültek sorozatban a hajók, a megrendelő igénye szerint fából vagy vasból.
A nevét időközben Hankóczyra változtató Benacsek Jenő 1942-ben ismét hozzányúlt a tervekhez és építette a balatoni 40/50-eseknek lajstromozott hajókat.
Ennek a szériának jellegzetessége a mélyebb és tágasabb cockpit, amit az önürítős megoldás elhagyása tett lehetővé. Ezzel a megoldással jelentősen nőtt a befogadóképesség, viszont az önsúly csökkent.
A II. világháborút követően a hajók többségét államosították, közülük több elpusztult. A német osztálytípust hajók hiányában törölték, új példányokat nem építhettek. Így a hazai flotta tagjai ismét a „V” vitorlaszámot kaptak.
A jellegzetes felépítményről messziről felismerhető példányok közül néhány ma is aktív (Orion, Rege), a többiek pedig valamilyen állapotban várja sorsukat.
A háború előtti nemzetközi hírnevet szerzett füredi hajógyártás romjain jó ötletnek tűnt a külföldi exportra történő gyártás, ennek eredményeképpen Svédországban és Horvátországban is található 1-1 vas ötvenes.
A V-5 vitorlaszámú, vas tőkesúllyal készült ötvenes 1941-ben készült el dr. Ember Károly részére és mai napig a King Kong nevet viseli. Több generáció tanult rajta vitorlázni és a Fortapannak is köszönhetően jelentős képanyag maradt fenn róla.
A V-10 vitorlaszámú ötvenes 1942-ben vitéz Sebők Sándor megrendelésére épült és az Orkán nevet kapta.
A II. világháború dúlását sok társához hasonlóan elsüllyesztve vészelte át. Akkor bukkan fel ismét, amikor új tulajdonosai, Kozocsa József és Szabó Kálmán megváltoztatták a nevét neveik kezdőbetűjeinek felhasználásával, így lett Kósza.
Tulajdonosa elképzelése szerint levitte volna a tengerre, ezért megemelte a palánkozást és hátsó kabint emelt rá.
Ipari remekek, muzeális értékű, az utakról már rég eltűnt gyönyörű vonalvezetésű autók kiállítása és szépségversenye a Tagore sétányon.
Hazai és külföldi gyűjtők jóvoltából több mint ötven különleges és egyedi összeszerelésű autót láthattak az érdeklődők az immár nyolcadik Concours d’Elegance rendezvényen.
A háromnapos program egy hagyományosnak mondható Győrből induló kergetőzéssel indult május 12-én, pénteken délután.
Az ötven gyönyörű vagy éppen meghökkentő oldtimer között ebben az évben is volt néhány igazi különlegesség, mint például egy BMW Formula-2-es versenyautó vagy az 1929-ben készült, az Egyesült Államok első sorozatgyártású fronthajtású autója a Cord L-29 Roadster.
A méregdrága brit sportkocsik, olasz gyöngyszemek és persze a nagy, klasszikus márkák mellett látható volt a motorkerékpárok Rolls-Royce-a, az 1927-ben gyártott Brought Superior SS100, de itt volt a magyar Pannónia T1 és a hozzá tartozó Duna oldalkocsi 1963-ból is.
A Concours d’Elegance története egészen a 17. századi francia arisztokraták világához vezethető vissza, akik a nyári hétvégéken felvonultatták lovas kocsijukat Párizs parkjaiban.
A ’20-as, ’30-as évek Magyarországán is közkedvelt eseményeknek számítottak az efféle mustrák, amelyeket először a Margitszigeten, majd a lóversenypályán rendeztek meg.
Itt a „legelegánsabb pesti nők és autók” gyűltek össze, a hölgyek a rendezvényre külön ruhakölteményekkel készültek, az urak nemegyszer egyedi, különleges karosszériát rendeltek autójuknak.
A Békéscsabai Ipartestület Veterán Motoros Klubja már évek óta szállítja a szebbnél szebb autó- és motorcsodákat az érdeklődőknek.
Hozzáfűzi, a program ars poeticája: Öregeknek nosztalgia, fiataloknak újdonság és valaki pedig ebben él.
A fővárosi Szép Zoltán, a limuzin tulajdonosa a hosszú hétvégén négy veterán találkozón (pesti, balatoni, farádi és csabai) fordult meg.