Daewoo Tacuma: Egy meg nem értett zseni tesztje

A nevetséges autók toplistájának valahol az élén jár, természetesen csak a Fiat Multipla és a SsangYong Rodius után, értékelni csak az tudja igazán, aki valamilyen véletlen folytán közelebbi kapcsolatba került vele. Nem egyszerű megérteni, hagyni kell neki időt, hogy kibontakozhasson, megmutathassa igazi arcát. Nem a szebbiket, mert olyan nincs, belső értékeivel viszont lehengerlő lesz.

A kétezres évek elején nagyon nem ment a formabontás az autógyártóknak, mindig úgy éreztem, hogy a legnagyobb zsákutcákba nagyjából 10-15 évvel ezelőtt haladtak a tervezők. A Tacumának ez nagyon nem ment, sem akkor, sem most, sem amikor megkapta a Chevy masniját, bár kétségtelen, hogy a Daewoo-archoz tartozó bálnaszáj eldobásával egy kicsit barátságosabb lett.

Vonalai viszont még így sem futnak sehová, minden pontján elindul egy ív, vagy vágás, aminek a túlsó vége valami egészen oda nem illő részlet. Tojásforma, széles test, behúzott kerekek, ráadásul még az orra is felfelé áll. Sokaknak mégis vonzó volt, vagy csak megsajnálták szegényt, nem tudom, mindenesetre ők tudtak valamit; hogy rengeteg kellemes pillanatot fog nekik szerezni.

Főszereplőnk egy elsőtulajos Tacuma a gyártás végéről, 2007-ből, lassan 10 éves, de szinte egyáltalán nem látszik rajta a kor. Nyitható, dönthető napfénytető, egyébként a legjobb extra a Tacumában, természetesen elektromos. Bemutatóautóként kezdte pályafutását, nullkilométeresen került gazdájához, csak mert páran ültek benne a kereskedésben, több mint egymillió forintos kedvezménnyel gurult ki a szalonból. Ráadásul közel minden benne van, amit anno Tacumához kérni lehetett.

A Comfort felszereltség digitális klímát, négy elektromos ablakot, elektromosan billenthető és nyitható napfénytetőt rolóval és állítható magasságú kormányt jelentett, meg persze alufelniket. Távirányítós CD-s rádióval - aminek kijelzőjén még mindig ott a gyári fólia - könyöktámasszal, ködlámpával és távirányítós központi zárral szerelték. Ezekre nagyjából vágyik, aki új autót vásárol, és a mai napig hibátlanul működnek is benne.

Daewoo Tico jellemzők

A belső formavilág egészen ehető, semmi villantós, vagy erőltetett részlet, az ezüst betétek is szebbek, mint a fabetétes verziók, mert olyan is volt ám. Kritika nem érheti a belsőt, most az anyagminőséget ne nézzünk, akkor senki nem tudott normális minőségben építkezni ebben a szegmensben, viszont a Tacumában még így sem a legborzasztóbbakkal találkozunk.

Foszlanak az ajtóbehúzók, és a bőrutánzatú kormány is kopott már, ezeken kívül pedig csak a műszerfal repedt meg egy helyen, ahol az alvázszámot hozzászegecselték. A hátsó üléssor három külön fotelből áll, mindegyik egyenként hajtogatható és kivehető, nélkülük egy raklapot, vagy 3-4 biciklit is bepattinthatunk.

Rengeteg benne a hely, magasak az első ülések, hatalmasak az ablakok, mindent rendesen belátni, hátul kb 20 centi hely van még a térdeknek egy átlagos vezető mögött. Nagyon kényelmes, a vezető pozíciója elég magas, az említett könyöktámasz sokat dob a komfortérzeten, de a legtöbbet a hatalmas ablakai adnak. Hátul is óriásiak, a világos kárpittal senkinek sem lesz bezártságérzete. Utazni nagyon jó vele, vezetni már nem annyira.

A család nagyon jól elvan, a gyerekek játszhatnak az óriási hátsó térben, még kihajtható asztalkáik is vannak, amíg apa küzd a meg nem értett zsenivel. Vannak furcsa mozgásai, gázadásra hanyatt vágná magát, fékezésre meg szinte orra bukik, de ez újkorában sem volt máshogy. Nem túl nagy a csomagtartó, de épp elég.

Motorja az Opel-féle 1.6-os benzines 109 lóval, tud menni, de azt a sofőr jellemzően nem akarja, mert olyankor képes 9 liter fölött enni, 8 alatti átlag egyébként sem jellemző. Viszont megbízható, a kötelezőkön kívül alig néhányszor járt szervizben, és csak egyszer kellett trélert hívni hozzá, akkor egy nyest okozott galibát, beindult a Tacuma, de nem tartotta az alapjáratot.

Tico (1998) specifikációk

Mivel gazdája máig márkaszervizbe hordja, kellemes pillanat volt, mikor az Opel házhoz küldte tréleresét, és költségmentesen beszállíttatta az autót a szervizbe, ahonnan még aznap délután elhozható volt a Tacuma. Ezen kívül egy elkopott kábel okozott problémát a csomagtérajtónál, illetve egy stabilizátor pálca, még egészen az autó karrierjének elején.

Az ördög a motortérben lakozik, megbízható, stapabíró az Opel-féle 1.6-os benzines, de a karaktere borzalmas, ráadásul zabálni is tud, nem véletlen a jóllakott óvodás kinézet. Használtan már bőven egymillió alatt is kapni, vannak sokat futott darabok is, amiknél nem is az a csodálatra méltó, hogy ennyit kibírt, hanem hogy valakinek volt kedve ennyit a kormánya mögött tölteni.

Viccet félretéve, jó bolt egy ilyen Tacuma annak, aki nem autózik sokat, de időnként cuccolna, esetleg a családdal kiruccanna valahová. Megpillantva a Daewoo Tacumát, nem a mutatós jelző fog először eszünkbe jutni. De nem szabad ez alapján elítélni az autót, mert sokkal több rejlik belül, mint azt elsőre gondolnánk.

Az orrkiképzés nem sikerült a legszerencsésebbre, mivel abszolút nem látható az autó eleje. Egy egyterűhöz képest túl hosszú a motorház, ez mindenképpen megszokást igényel. A szolid kinézetet kicsit feldobja az első lökhárítóba épített ködfényszóró. Ami igazán sokat javíthatna a kinézeten, az egy szép, legalább 15 colos könnyűfém felni, habár nem biztos, hogy mindenki igényli az effajta extrát egy egyterűn.

A leginkább kacsacsőrre emlékeztető motorház alatt 1,6 literes 105 lóerős benzinmotor bújik meg, ami kétségkívül az autó egyik erőssége. Meglepő könnyedséggel mozgatja már alacsony fordulattól a 13 mázsás járművet a 142 newtonméteres nyomatékkal rendelkező erőforrás. Nem illik a pörgetés igazán az autóhoz, de ha mégis ahhoz támad kedvünk, nem fogunk csalódni - kellemes gyorsulást csalhatunk ki a motorból.

EGR szelep működése Matizban

A viszonylag nagy, 1580 milliméteres magasság ellenére nagy sebességnél sem válik instabillá a karosszéria. Kilencvennél 2500-as, 130-nál 3700-as fordulaton dolgozik a motor. A futómű kedvező rugózást biztosít, egyetlen hátránya, hogy sajnos a kelleténél nagyobb menetzaj jut az utastérbe.

Gyorsabb kanyarokban az autó enyhén tolja kifelé az orrát, viszont a dőlés szempontjából személyautós viselkedést produkált a karosszéria. A négy tárcsafék társaságában felár ellenében található csak a blokkolásgátló. Kintről szemlélve is feltűnnek a hatalmas visszapillantó tükrök, amit a vezetőülésben helyet foglalva élvezhetünk igazán. Kiválóan szemlélhetjük a mögöttes forgalmat a kicsinyítésre felirattal figyelmeztető külső tükrökön keresztül.

Előrefelé tekinteni már nem ilyen könnyű, mivel az amúgy is hegyes szögben álló A-oszlop alul még egy kis ablakot is kapott, ami a fény átengedésén kívül nem sok funkciót tölt be. Bent körülnézve, először a hatalmas óra együttes ragadta meg a figyelmünket, ami nem éppen a mai divatnak megfelelően készült. Használhatóságát tekintve viszont első osztályú: könnyedén leolvasható bármekkora sebességnél.

Alapáron jár a manuális klíma, mely a három hagyományos forgókapcsoló segítségével könnyedén állítható. A fabetét utánzatú műanyag szintén alapáron díszíti a belsőt, a műszerfalon át az első ajtókig. Mind a négy ablak, illetve a külső tükrök is elektromosan állíthatóak. A Daewoo márkájú rádió kellemes hangzást produkált, viszont meglepő módón nem látták el RDS funkcióval.

A vezetőülés kényelmes, állítható a deréktámasz, illetve az ülőlap dőlésszöge is változtatható. Sajnos a vezetőülés nem tolható eléggé hátra, így a magasabb sofőrök csak majdnem derékszögben tartott lábbal vezethetik az egyterűt. A kormány magassága ugyan állítható, de szerintünk a legalsó helyzetben is kicsit magasan helyezkedik el. Tengelyirányú állíthatóság nincs. Az anyósülésen kényelmesen utazhatunk hosszabb távon is, a lábtér lényegesen nagyobb, mint a vezetőnél.

Hátulra három különálló ülést építettek, akár három felnőtt is kényelmes elfér. A lábtér és a fejtér egyaránt megfelelő helyet nyújt egy 190 centiméteres utasnak is. A középső ülés háttámláját ledöntve egy pohártartós asztalt találunk, amelyet bátran használhatunk piknikezéskor. A két első ülés háttámláján egy-egy pohártartóval ellátott lehajtható asztalka kapott helyett, ami szintén hasznos lehet egy kirándulás alkalmával.

Pakolórekeszek terén kiemelkedő eredményt nyújt a Tacuma, ugyanis elöl-hátul számtalan rejtett rekeszt találhatunk. Hátul a padlóból fedeles rekeszt, a vezető ülés aljából is egy méretes fiókot húzhatunk elő. Elöl a sebességváltó előtti boxban is sok hely van, sőt még egy 12 voltos csatlakozót is találunk. Felette nem sokkal a műszerfalból varázsolhatjuk elő a pohártartót, amiben két pohárnak jut hely. A visszapillantó tükör előtt a plafonból egy szemüvegtartót is előcsalhatunk. Ezenkívül természetesen még az ajtókon található térképzsebek is az utasok rendelkezésére állnak.

A 325 literes csomagtér önmagában nem mondható tágasnak, de az ülések ledöntésével ez 1320 literre növelhető. A 3 990 000 forintos alapárért egy tágas családi autót kapunk légkondicionálóval, 2 légzsákkal, valamint még számos extra felszereléssel. A számtalan módon variálható egyterűvel kényelmesen vághatunk neki akár hosszabb távoknak is, és a kialakított rekeszeknek köszönhetően akár a fél lakást is magunkkal vihetjük.

A Daewoo 3,7 milliós alapáron kínálja meglehetősen átlagos megjelenésű és használati értékű autóját, vagyis alig olcsóbban, mint a magyar piacon kifejezetten népszerű Citroen Xsara Picasso, vagy éppen a divatdiktátor Renault Mégane Scénic, amiből ráadásul már a hipermodern második generációt árusítják a szalonokban. Pedig az első benyomások kellemesek az autóról.

Az üléshelyzet jól beállítható - még annak ellenére is, hogy a kormányoszlop csak föl-le mozog - az autóból jó a kilátás, tehát vezető kifejezetten kényelmesen, stresszmentesen irányíthatja az autót. Ebben természetesen szervokormány segíti és hatalmas, elektromosan állítható és fűthető külső tükrök, és persze az 1,6 literes motor, ami könnyedén mozgatja a meglehetősen terebélyes kocsitestet. A 105 lóerős erőforrás ráadásul nem is igazán torkos, hiszen a városban alig fogyaszt többet 10 liternél, ami egy 1,3 tonnás családi autó esetében reális érték.

A Tacumát azonban nemcsak vezetni jó, hanem az utasok is kellemesen érzik benne magukat. Az úton szükséges apróbb tárgyaknak könnyű helyet találni az ülések alá vagy a padlóba épített dobozokban és a többi rakodóhelyen, a hátul utazók életét pedig számos megoldással teszi kényelmesebbé a Daewoo. Tulajdonképpen még az autó minőségével sem lenne nagy baj, és az utastérben felhasznált anyagok is megütik az átlagos szintet; igazából az autó külső és belső formaterve az, ami miatt nem lelkesednek érte különösen a vásárlók.

A Pininfarina által rajzolt karosszéria korrekt, de ennél több jót nemigen lehet elmondani róla, és a kocsibelső sem szolgál izgalmas formai megoldásokkal. A nemrégiben végrehajtott modellfrissítés során ugyan áttervezték az autó orrát, de ez kevés az üdvösséghez egy olyan piacon, ahol a Scénic II diktálja a tempót.

A Daewoo buszlimuzinjának egyetlen ütőkártyája az lehet, hogy ilyen alacsony áron egyetlen konkurens sem kínál ilyen felszereltséget. A Tacuma mindent tud, ami ebben a kategóriában elvárható: tágas, praktikus és jól variálható, kényelmes utazóautó, amiben az egész család komfortosan elfér, és még a csomagoknak is jut hely. Már ha nincs belőlük túlságosan sok, mert a 325 literes csomagtér nem igazán tágas, de a külön-külön ledönthető vagy kiemelhető ülések révén könnyen és sokféleképpen bővíthető.

Az én kiválasztottam, a Tacuma egy kő egyszerű kompakt egyterű, mely a Daewoo Nubira J100 alapjaira épült. A kinézetéért érdekes módon a Pininfarina volt a felelős: nem sikerült valami vonzóra a formaterv, az illesztések, a lámpák formája, az oldalán található keresztbe-kasul megjelenő vonalak értetlenségről árulkodnak.

Két felszereltség közül lehetett választani, létezett az alap Elite és a Comfort mely már magába foglalja az elektromos napfénytetőt, digitális klímát, négy elektromos ablakot, állítható magasságú kormányt, CD-s rádiót, könyöktámaszt, ködlámpákat és a távirányítós központi zárat. Pont annyi, amennyi feltétlenül szükséges.

Széria felszereltség a tetősín és jól jöhet a vezetőoldali ülés alatti, kihúzható rekesz, és a könnyen kivitelezhető ki- és beszállás sem hátrány. Az Opel-féle 1,6 literes szívó benzinmotor valahol 109 lóerő környékén teljesít, nem szeret nyomatékból dolgozni, de akkor sem igazán indul meg ha 5-6000 fölé forgatom. Teljesen semleges, viszonylag csendes, minimális rezonancia van jelen utazás közben.

Nem kell vele gyorsulási versenyeken indulni, sőt, autópályás haladásnál az oldalszél is megviccelhet, hiszen az 1580 milliméteres magasság és a nagy oldalsó felületek jó kapaszkodók az szélnek. A váltó furcsa módon hosszú és darabos úton jár, meg lehet szokni, bár egy családi autótól nem igazán érdemes többet várni.

Véletlen akadtam össze vele egy használautó telepen. Előtte soha nem láttam, vagy legalábbis nem keltette fel az érdeklődésem. Ott és akkor sem a szívem szólalt meg, hanem a józan ész. Nagy autó, jó helykínálat, elektromos kényelmi felszerelések, klíma, ABS, lufik és olcsó ár. Az újonnan 4 millióba kerülő vas 3.5 évesen első gazdásan 69000 km-rel 1.7 milla. Csak azért, mert dévú!

Nagyon kényelmes a nagy saját tömeg miatt (1315kg) és a viszonylag lágy rugózás miatt. Bőven van benne hely a lábnak, a fejnek és a hátul ülő 3 utasnak is, akik mind külön fotelt kaptak, nem egy hátsó kispadon kuporognak. Annyira csúnya, hogy már szép. Nem hiszem, hogy valaki ilyent lopna, nincs miért.

A fogyasztása országúton tempósan 8 liter, persze biztos van, aki lejjebb is viszi, de nekem nem az a célom. 2009. júniusában 92000 km-nél az egyik gyertyakábel meghalt, ezért néha csak három henger működött. Új kábelt magam vettem és cseréltem, 1000 Ft. a költség.

A Daewoo Motorst 2001-ben vásárolta meg a General Motors, aminek következtében átnevezték a modelleket. Kim Woo-jung, a Daewoo Group alapítója hihetetlen szerénységről tett tanúbizonyságot, mikor magáról nevezte el a cégcsoportot: a Dae ennyit tesz koreaiul, csodálatos, Woo pedig ugye a főnök családneve.

A Daewoo Tacuma előnyei és hátrányai

Összefoglalva, a Daewoo Tacuma egy praktikus, tágas és megfizethető családi autó, melynek főbb előnyei és hátrányai a következők:

Előnyök:
Tágas utastér
Variálható ülések
Számos tárolórekesz
Megfizethető ár
Kényelmes rugózás
Hátrányok:
Megosztó külső megjelenés
Nem túl erős motor
Magasabb fogyasztás
Hosszú és darabos váltó

A Tacuma alapfelszereléséhez tartoznak az elektromos ablakemelők és a tükörmozgatás, a manuális légkondicionáló, az első ködfényszórók - igaz, hifit viszont csak felárért kap a vásárló.

Biztonság terén ABS és két légzsák; itt véget is ér a Tacuma biztonsági berendezéseinek listája.

A Tacuma karbantartási költségei:

Szelepfedél tömítés csere évente vagy 2 évente max 3000Ft
80000Km-enként vezérműszíj vízpumpa, görgők csere komplett 60000Ft
10000Km-enként azaz évente 2x olajcsere (szintetikus)
140000Km klíma bovden csere kb 8000Ft
145000Km-nél gáz szett beépítés 285000Ft Ez kb 40000Km alatt megtérült. Gáz fogyasztás:9liter/100Km
180000Km benzin pumpa tönkrement, mert nem használtam a benzint és kiváltak a benzinben lévő bio adalékok 22000Ft
190000Km komplett gyertya+kábel csere 12000ft
200000Km körül kipufogó minden elem kb 60000Ft
230000Km körül a kátyúk miatt stabilizátor karokat 1 év alatt mind a négyet. kb 40000Ft összesen.
250000Km-nél fűtőradiátor csere 60000Ft ez kemény volt ( műszerfal kiszereléssel egybekötött javítás), szélvédőcsere (kavics miatt) 32000Ft
270000Km-nél fékbetét csere talán 30000Ft
280000Km körül fűtés-hűtés légterelő kapcsoló javítás 20000Ft alatt.
290000Km-nél 2számú lambda szonda csere 45000Ft