Az Opel Kadett a rali és rallycross világában: A 400-tól az S-csoportos prototípusig
Az 1980-as évek a rali sport aranykorát jelentették, a rali világbajnokság népszerűbb volt, mint a Forma-1. Ebben az időszakban egyre több gyártó kezdett előbb B-s, majd az újonnan létrehozásra kerülő S csoportnak megfelelő autót fejleszteni. Természetesen az Opel sem maradhatott ki ebből, így számos kísérleti és versenyautóval jelentek meg a különböző bajnokságokban.
Az Opel Kadett 400: A hátsókerékhajtású ígéret
Az Opel Kadett 400 a GT/E alapjaira épült. Összesen három példány készült a hátsókerékhajtásos raligépből.
Az elsőt Dél-Afrikába szállították 1984 márciusában, mivel az ottani versenyeken homologizáció nélküli autókkal is részt lehetett venni. A kocsiba a Manta 400-ból származó 2400 köbcentiméteres szívómotort, annak sebességváltóját, erőátviteli rendszerét és felfüggesztését építették. Súlya az 1000 kilogrammot éppen meghaladta, kicsit könnyebb volt a Mantánál még úgy is, hogy karosszériaelemei acéllemezből készültek.
Az 1984 áprilisában a Dél-Afrikai Köztársaságban rendezett Nissan Rally-n a Kadett 400 megmutatta a benne rejlő potenciált Tony Pond vezetésével még úgy is, hogy látszott rajta, rossz a súlyelosztása, ugyanis gázadásra könnyedén megemelkedtek az első kerekei. A gyár aztán feladta a D jelzésű Kadett raliverziójának terveit, hiszen értelmetlen lett volna egy kifutó típust reklámozni, időközben ugyanis megjelent az utód, a „csepp Kadett”.
Az Opel Kadett 4x4 projekt születése: Az Xtrac története
Az Opel, kihasználva az új típus, a Kadett E megjelenését, ami mellesleg az 1985-ös Év Autójának választották, szintén belevágott egy ambiciózus raliprojektbe, melynek története a rallycrossból ered.
A norvég Martin Schanche 1978-ban, ’79-ben és ’81-ben megnyerte a rallycross Európa-bajnokságot. 1982-től a sorozatban részt vehettek négykerékhajtású autók, ebben az évben Franz Wurz, a későbbi Forma-1-es versenyző Alexander apukája nyert egy gyári Audi Quattroval, amit korábban Hannu Mikkola hajtott. A következő évben a svéd Olle Arnesson szintén egy Quattroval győzött, igaz, ez privát építésű kocsi volt.
Az ős-fordos Schanche, aki eredményeivel kiérdemelte a Mister Rallycross becenevet természetesen szeretett volna visszavágni egy Escort MK3-mal. Egy olyan hajtást képzelt el autója alá, amin egy hidraulikus rendszer segítségével az első és a hátsó tengelyre jutó nyomatékot 28:72 és 50:50 százalékos arányok között menet közben is lehet állítani kézzel.
A Hewlandnál dolgozó brit mérnök, Mike Endean volt az, aki ezt az ötletet megvalósította, az elkészült összkerékhajtásos rendszer az Xtrac nevet kapta. Az autó az 1983 decemberében Brands Hatch-ben rendezett Brit Rallycross Grand Prix-re készült el, hajtásáról egy 1860 köbcentiméteres 560 lóerős Zakspeed turbómotor gondoskodott. Ezen az eseményen ott volt Mike Endean-en kívül a Zakspeed alapítója, Erich Zakowski és a Ford képviseletében Peter Ashcroft.
Schanche és Endean, hogy hasznot is húzzon a dologból, megpróbálta eladni az ötletét akár az éppen a hátsókerékhajtású Escort RS 1700T jelű autóján dolgozó Fordnak, akár más autógyártónak. Egy napon Rauno Aaltonen látogatást tett Schanche-nál a Zakspeed üzemében, a parkolóban pedig ki is próbálta az Xtrac Escortot. A finn versenyzőre, aki az Opel alkalmazásában állt éppen, mély benyomást tett a kocsi, erről munkaadójának természetesen be is számolt. Ezen felbuzdulva Karl-Heinz Goldstein, az Opel tervezője rövid úton meggyőzte Endean-t, hogy a továbbiakban dolgozzon a németeknek. A kocsi alá ugyanolyan hajtásrendszer került, mint ami a norvég rallycross versenyző XR3-asában is szolgált.
Az S-csoportos Kadett 4x4 a versenypályán
Az S csoportos Kadett sajtóbemutatóján a gépháztető végig zárva maradt, a motorteret gondosan elrejtették a kíváncsi tekintetek elöl. A stáb ezután persze beszerelte a Manta 2,4 literes motorját, de ezzel a kocsi csupán egy raliversenyen, a brit ralibajnokságba számító Audi Sport Rally-n vett részt 1986-ban, ahol Andrew Wood két Ford RS200 és egy Metro 6R4 mögött negyedikként ért célba.
1984 Opel Kadett 400 Prototype | RWD & very loud
Mindeközben a gyár két Kadett 4x4-et benevezett az 1986-os Párizs-Dakar Rally-ra.
Technikai betekintés: A rali Kadettek specifikációi
A Kadett raliautókban alkalmazott motorok és egyéb alkatrészek rendkívül strapabíróak és teljesítményorientáltak voltak.
A motorokban jellemzően 2 valves/cyl. - 8 valves total volt megtalálható. A szelepátmérők tekintetében a szívószelep átmérője 42mm, míg a kipufogószelep átmérője 36.7mm volt.
Az autók acél monocoque alvázat használtak, amely a GM T platformjára épült, bukókerettel és első felfüggesztés acél segédkerettel. A fékrendszer is nagy hangsúlyt kapott a versenykörülmények között:
- Első ventilált tárcsák 290mm átmérővel, 4 alumínium dugattyús féknyereggel (38.1/41.3mm átmérőjű).
- Első ventilált tárcsák 256mm átmérővel, 1 öntöttvas dugattyús féknyereggel (54mm átmérőjű).
- Első ventilált tárcsák 255mm átmérővel, 4 alumínium dugattyús féknyereggel (38mm átmérőjű).
- Első ventilált tárcsák 290mm átmérővel, 4 AP alumínium dugattyús féknyereggel (2x38.1+2x41.3mm átmérőjű), vagy 295/304mm tárcsaátmérővel, 4 AP alumínium dugattyús féknyereggel (2x44.4+2x41.3mm átmérőjű).
- Kettős körös fékrendszer GM vákuumszervóval, állítható arányú elosztással elöl és hátul között.