A Corvin köz, az 1956-os Forradalom Ikonikus Helyszíne

A pesti Corvin köz az 1956-os forradalom és szabadságharc emblematikus helyszíne. Ez a terület a sztálinista diktatúra és a szovjet megszállás ellen folytatott fegyveres felkelés egyik fővárosi központja volt.

A spontán szerveződő fegyveres felkelők az októberi szovjet támadás visszaverésében, Gerő Ernő hatalomból történő eltávolításában és a többpártrendszer létrejöttében egyaránt döntő szerepet játszottak. Nélkülük a forradalom számos követelése nem válhatott volna valóra.

A Corvin köz Története és Elhelyezkedése

A századforduló idején a Práter és Kisfaludy utca közötti területen a Gschwindt-féle Szeszgyár és Gyógyfürdő működött. Józsefvárosban a József körút és Üllői út sarkán a XX. század legelején még a Gschwindt-féle szesz- és likőrgyár állt, melyet 1910-ben bontottak le, hogy helyén több mint tíz évvel később a nagyvárosi környezethez illeszkedő bérházak emelkedjenek.

1920-ban hirdettek pályázatot egy mozgóképszínház tervezésére, amely végül Bauer Emil tervei alapján készült el 1922-ben. Az ünnepélyes megnyitón Kosztolányi Dezső szavalt, és részt vett többek között Horthy Miklós, valamint az akkori kormány tagjai is. A Corvin Mozi fontos helyszíne volt az 1956-os forradalomnak is, a 20. század hátralévő részében pedig a mozitechnológia fejlődésének vezetője Magyarországon.

Az 1927-1928-ban Bauer Emil tervei alapján elkészült Corvin-házak egy sajátos alaprajzi elrendezés alapján épültek, s ez az ’56-os felkelők számára egy kiváló műveleti bázis létrehozását eredményezte. A tér közepén az 1922-ben megnyílt mozi helyezkedett el - amit akkor a szó valódi értelmében filmszínháznak neveztek -, az északi és déli oldalán pedig félkaréj-szerűen egy-egy épülettömb foglalt helyet, mely egyrészt kelet felé a Kisfaludy utca, másrészt nyugat felé a József körút irányába volt nyitott. A déli épülettömb középső részén pedig a Kilián-laktanya felé - pont annak Üllői úti kapujára nézően - egy boltíves átjáró lett kialakítva. A Nagykörút eme legfiatalabb épületével szemben állt a körút nagy múltra visszatekintő legöregebb épülettömbje, a volt Mária Terézia laktanya 1845-ből. Az épület a Mária Terézia nevet 1892-ben kapta, majd a Rákosi-rendszerben Kilián György kommunista aktivistáról keresztelték Kilián névre.

szakértő autógumi szerviz a belvárosban

A Corvin köz az 1956-os Forradalomban

A Felkelés Kezdete és a Stratégiai Jelentőség

Az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik legismertebb helyszíne a József körút és Üllői út sarkán elhelyezkedő józsefvárosi Corvin (Kisfaludy) köz és a vele szemben lévő, de már a Ferencvároshoz tartozó Kilián laktanya épülete volt. Október 24-étől a Corvin köz a fegyveres harcok középpontjába került, ahol már reggeltől gyülekeztek az emberek. Ekkor még egy spontán kialakult gyülekezésről volt szó.

A Corvin köz helyzeténél fogva a fővárosban egy jól védhető és fedezéket nyújtó helyszínnek számított, ahol könnyen fel lehetett venni a harcot az Üllői úton és Körúton haladó szovjet páncélos alakulatokkal. Ugyanakkor a mozi mögött lévő Kisfaludy és Práter utca, ahova a páncélosok nem fértek be, könnyű és gyors menekülési útvonalat jelentett, ha arra kerülne sor. A Corvin köznek azonban nem csak a fekvése volt előnyös. A mozi mögött a Kisfaludy utcában benzinkút állt, ami a felkelés szimbolikus fegyverévé váló Molotov-koktélok elkészítéséhez biztosított alapanyagot.

Fegyveres Csoportok és Harcok

A Corvin köz környékén több fegyveres csoport alakult, amelyek az alakulat által ellenőrzött és védett területükről kapták elnevezésüket. Így a Corvin közi ellenálló csoporton kívül a környező utcákban alakult még többek között a Práter, a Kisfaludy, a Vajdahunyad utcai csoport is, akiket a Corvin köziekkel együtt corvinistáknak szoktak nevezni. A Corvin köz közelében a VIII. és IX. kerületben 33 kisebb fegyveres csoport tevékenykedett 1956-ban, amelyeknek mintegy a fele, tizenhat a corvinistákhoz tartozott. A felkelők nem ölni akartak.

Október 23-án este a forradalom központi helyszíne a Magyar Rádió épülete volt, amit a felkelőknek másnap hajnalra sikerült elfoglalniuk. A felkelők 23-án este 10 óra tájban betörtek a Kilián-laktanyába, hogy fegyvereket szerezzenek, de azokat alig találtak. A laktanyában az őrségnek volt 10 géppisztolya, és még 30 pisztoly, emellett számos gyakorlófegyver, amely azonban nem képviselt harcászati erőt. A laktanya és a felkelők között másnap is folytak a harcok. A nehéz, monstrum páncélosok csak a széles főútvonalakon tudtak közlekedni, míg a felkelők könnyű és mozgékony csoportokat alkottak, a környező házakból pedig tüzelni tudtak. A Corvinhoz közeli lakásokban és padlásokon, valamint a Kilián laktanyában foglaltak el tüzelőállásokat.

Október utolsó hetében a corvinista felkelők - néhány egykori katonatisztet leszámítva - harci tapasztalat nélkül állították meg a magyar politikai vezetés kérésére a fővárosba vonuló szovjet csapatokat, amelyek a hónap végéig mintegy 120 katonát és 20-25 páncélost vesztettek. A Magyar Honvédség több sikertelen akciót is indított a Corvin köziek ellen. A magyar politikai vezetés már október 24-én rögtönítélő bíráskodást vezetett be a fegyveres csoportok felszámolására, de a felkelők nem hátráltak meg. A kudarcokat és hosszú tárgyalásokat követően a kormány október 28-án tűzszünetet hirdetett, végül pedig elismerte a sikeresen ellenálló fegyveres csoportokat. A felkelő csoportok nemzetőregységekké alakultak.

Mercedes 200D differenciálmű hibaelhárítás

A Corvin és a Kilián laktanya viszonya, Maléter Pál szerepe

A katonai és a politikai vezetés egyaránt a corvinistákat tekintette az ellenállás központjának. Ezért már a forradalmat követő első napokban elhatározták, hogy felszámolják a fegyveres csoportot. Több terv és több kísérlet is született, amelyek azonban kudarcot vallottak. Október 26-án két irányból támadták a Corvint. A csoport felszámolására ezt követően még további tervek születtek. A szovjetek drasztikus elképzelésükkel az egész negyedet szét akarták lőni, de Nagy Imre a sok civil áldozattól tartva ellenezte ezt. Egy másik elgondolás szerint helikopterekről dobtak volna ide bombákat, ami ugyancsak sok áldozattal járt volna. Felmerült az is, hogy a közműcsatorna-rendszeren keresztül hatolnának be a területre, és tennék ártalmatlanná a felkelőket, de ehhez nem álltak rendelkezésre megfelelő térképek.

A forradalom első szakaszában - már október 23-a éjszakájától - szembekerültek egymással a laktanya tisztjei és a fegyverek után kutató civilek. A felkelők fölénybe kerültek, és Maléter Pál odaérkezésekor (25-én kb. 14 órakor) több corvinista fegyveres is tartózkodott az objektumban. Az ezredes, aki a laktanya megvédését tartotta legfőbb feladatának, központi utasításra fegyverszünetet hirdetett, és ezzel népszerűvé vált a felkelők körében. Ekkoriban a corvinista sebesültek egy részét átvitték a laktanyába. Ennek ellenére hamarosan konfrontáció alakult ki, és 26-a estéjétől a fegyverszünet kihirdetéséig (október 28. 13.15) a Kilián katonái szórványos tűzharcot folytattak a corvinistákkal. Tudomásunk szerint ennek a harcnak összesen egy áldozata volt, egy katona. Maléter kiszoríttatta és lefegyverezte a laktanyában meghúzódó felkelőket. Erről mindenki tudott, és emiatt ekkoriban a Corvinban sokan nehezteltek Maléterre.

A Corvin parancsnokságával történt első találkozáskor (október 28-án) az ezredes ismertette azt a kormánynyilatkozatot, amely elismerte a felkelés jogosságát, és a fegyver letételére akarta rábeszélni a civileket, mondván, hogy már elérték céljukat. Maléter is azonosult a felkelők célkitűzéseivel: „arra a kérdésre, hogy miért lövetett ránk, azt válaszolta, hogy a kormány részéről tévesen volt informálva, de meggyőződött ennek helytelenségéről és beszüntette a tüzelést. Most viszont nem szeretné, ha csalódnia kellene bennünk.” A korábbi harcok akceptálható katonai indokát Csiba százados fejtette ki, ugyanez volt Maléter álláspontja is: „Mi a néphadsereg katonái vagyunk, és nekünk elsődleges kötelességünk volt védeni a laktanyát minden rendelkezésünkre álló eszközzel. […] Védtük magunkat, ahogyan tudtuk, különben esküszegők lettünk volna…” Maléter megállapodott a civil vezetéssel, hogy egymásra többet nem tüzelnek, csak a szovjet egységekre, ha nem vonulnak ki. Maléter javasolta, hogy a felkelők a harckocsijukat állítsák a Kisfaludy utca és az Üllői út sarkára, ágyújával a Nagyvárad tér felé - mivel a Kilián kapujában lévő páncélos csöve a körút felé irányul -, így mindkét irányból biztosítani tudják egymást. Felajánlott segítségül egy szakavatott tüzértisztet is, aki megtanítja a nehézfegyver kezelését. Sőt műszakiakat is átküldött, hogy a Corvin telefonkészülékét, illetőleg a páncélosaik rádióit megjavítsák.

Az október 30-ára virradó éjszakán, a fegyverátadási tárgyalás alatt tovább javult a kapcsolat. Maléter valósággal el volt ragadtatva a fiatalok harci teljesítményétől. Ekkor Maléter a Honvédelmi Minisztérium küldötteivel is többször szembehelyezkedve a felkelők pártjára állt. A tárgyalás végére azonban a Corvin vezetőinek egy része - akik nem tartották elég radikálisnak Maléter állásfoglalását - ismét szembehelyezkedett vele, bár ennek akkor még nem volt jelentősége. A civilek ismét átszállították sebesültjeiket a Kiliánban szolgálatot teljesítő orvoshoz. Ezenkívül öt foglyot is átadtak, de barátkozási célból és kisebb kérésekkel (gépkocsi-igénylés, telefonhasználat) is átjártak a laktanyába.

Vezetők és Belső Konfliktusok

A Corvin közieknek a forradalom első napjaiban még nem volt vezetőjük. Azok váltak vezetőkké, hangadókká, akiknek fegyverük volt, és használni is tudták azokat. Október 24-én csatlakozott a Corvin csoporthoz Iván Kovács László, akit a többség hamar vezetőként fogadott el, s november 1-ig ő irányította a corvinista felkelőket.

Háttérképek Mercedes E220-hoz

A harci sikerek és a kivívott politikai elismerés ellenére a Corvin közi csoport korántsem volt egységes. Egyre inkább kiéleződött az ellentét Iván Kovács László parancsnok, illetve Pongrátz Gergely és testvérei között. Szembenállásuk alkati és politikai természetű volt. Pongrátz Gergely nem bízott a politikai és a katonai vezetőkben, míg Iván Kovács kész volt kompromisszumokat kötni.

A Corvin közi parancsnokságon október 29-30-án mind élesebb vita bontakozott ki arról, hogy kit jelöljenek honvédelmi miniszternek. A Pongrátz fivérek (földművesek és állattenyésztők), Antalóczi Sándor (orvos) és Bornemissza Tibor (gépészmérnök) Márton András ezredest, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokát támogatták, akivel már jó viszonyt alakítottak ki. Ez azonban nem találkozott Iván Kovács László (gödi munkás) főparancsnok egyetértésével, aki erre a tisztségre Maléter Pált tartotta a legmegfelelőbbnek („becsületes ember, képzett katona”), az ő személyét viszont a többi befolyásos vezető határozottan elutasította. (Egyébként a két ezredes politikai nézete lényegileg nem különbözött.)

A fegyverszünet első napjaiban városszerte ugrásszerűen nőtt a Kilián laktanya hírneve. A közvélemény nemigen tudta elképzelni, hogy a harcok középpontjának számító környéken képzetlen, zömmel fiatalkorú civilek vívták ki a győzelmet, és a sikereket inkább a félig szétlőtt laktanya katonáinak, mindenekelőtt Maléter ezredesnek tulajdonították. Egyes utalások szerint még a közeli Práter utcai felkelők is hasonlóan vélekedtek. Az ezredes körül óriási nimbusz alakult ki, és a pályája üstökösszerű gyorsasággal ívelt felfelé. Ezt Maléter korlátlan karrierizmusával magyarázták tiszttársai közül azok, akik korábban sem kedvelték ők. A Corvin közi vezetők „Pongrátz-szárnya” tulajdonképpen azt nem tudta (és tudja) megemészteni, megbocsátani, hogy Maléter nimbusza az ő hírnevük, dicsőségük rovására alakult ki. Több forrás is bizonyítja a fegyverletételi tárgyalások idejéből, hogy ezért és nem a korábbi harcok miatt kerültek szembe vele. Maléter akkori megnyilvánulásai között nincs olyan adatunk, ami igazolná a karrierizmus vádját, viszont (az ő vallomásain kívül is) rendelkezünk olyan forrással, amely azt bizonyítja, hogy nem kívánta mások dicsőségét kisajátítani: „Cowley [ezredes, brit katonai attasé] gratulált Maléternek a nagyszerű védelmi harchoz […] a Kilián laktanya védelme a hadtörténet egyik kiemelkedő védelmi harca volt […] Maléter ezredes megköszönte, de elhárította magáról a gratulációt azzal, hogy ő és a Kilián-beli katonák csak védekeztek, de az igazi sikeres harcot a kinti civil felkelők vívták.”

A Corvin köziek belső konfliktusa a Forradalmi Karhatalmi Bizottság értekezletén csúcsosodott ki október 31-én a Kilián laktanyában, amikor Pongrátz Gergely hevesen bírálta az ezredest, és az addigi szerepét egyértelműen negatívan értékelte, mondván, hogy a forradalom első napjaiban a szovjetek szövetségeseként lövette a Corvint, amivel súlyos veszteségeket okozott a felkelőknek; a fegyverszünet idején neki átadott fogoly alezredest, Mátray Mátét minden további nélkül szabadon engedte, ugyanakkor megpofozott és fogságba vetett egy felkelőt. Pongrátz helytelenítette, hogy a sajtó Malétert dicsőíti, miközben a corvinistákról sehol sem esik szó az újságokban, holott mindvégig ők tették a legtöbbet a győzelemért. Maléter válaszában elmondta, hogy október 28-áig, a „kormányértékelésig” mint katona a parancsot teljesítette, és ezért vállalja a felelősséget. Az egyik felkelőt valóban megütötte és fogdába zárta, mert ékszert talált nála. A fogoly horthysta alezredes nincs szabadlábon, akár fel is hozathatja őt. „Kijelentette, hogy ő valóban kommunista, s garantálja, hogy addig, míg mi és ő itt vagyunk, addig Magyarországon nem lesz restauráció.” Végül megjegyezte, „most nem azt kell keresni, ami viszályt szít közöttünk, hanem az egyetértést kell elősegítenünk, mert csak így biztosítható a rend”. Ezután Maléter kezdeményezésére az értekezők nagy tetszésnyilvánítása közepette kibékültek. Amikor szóba került az új honvédelmi miniszter személye, Iván Kovács felszólalt, és kifejezte Maléter iránti bizalmát. Ezután már végképp állandósult a megosztottság a Corvin vezetésében.

Az egyik forrás szerint az ezredes Corvin közi ellenfelei azzal keresték fel a Nemzetőrség parancsnokságát, hogy Maléter ne legyen honvédelmi miniszterhelyettes. (Magukkal hívták Solymosi János ezredest is.) Király Béla tábornok azonban leszögezte, hogy ez a döntés a kormány kompetenciájába tartozik. A Corvin új parancsnokának november 1-jei megválasztása is jelentős mértékben összefüggött a Maléter-kérdéssel. Ekkor egy „villámértekezletet” hívtak össze, Márton András ezredes, valamint más tisztek hathatós támogatásával leváltották Iván Kovácsot, és Pongrátz Gergelyt „hozták ki” főparancsnoknak. Október 30-án Pongrátzék állítólag végezni akartak Maléterrel. Erről Iván Kovács értesítette is az ezredest, és hat felkelőt küldött a védelmére. „…Miután megtudtam, hogy a Corvin köziek között egy anarchista csoport a Kilián parancsnokának a kivégzését tűzte ki célul, attól a személytől, aki ezt velem közölte, majd e közlést megismételte, megkérdeztem - mivel a kivégzési szándékot magamra vettem, bár a kinevezett laktanya-parancsnok Csiba százados volt, de az épület védelmét az én utasításom alapján hajtották végre - tud-e olyan megbízható, becsületes embert, aki engem a civilekkel - az anarchistákkal - szemben meg tudnak védeni. Ez 30-án történt és aznap délután hat civil fegyveres jelentkezett nálam, akiket ez a személy küldött át a Corvinból. Ezen személyek közül mindig egy, egy katonával az irodám előtt állt őrt, míg egy állandó kocsikísérő a Parlamentben tartózkodott […] 30-ától voltak mellettem a letartóztatásomig…” A legvalószínűbb az, hogy a Corvin parancsnokságán nem komoly formában, inkább csak az indulatok megnyilvánulásaként került szóba Maléter likvidálása, és nincs is nyoma ilyen irányú előkészületeknek. Iván Kovácsnak fenntartásai voltak az új vezetéssel szemben, és megosztotta Maléterrel az aggályait, aki állítólag azt javasolta neki, hogy tartóztassa le ellenlábasait, amit elvetett, mert attól tartott, hogy „még jobban elharapódzik a bizalmatlansági láz”. Arra is vannak utalások, hogy Maléter - szelektálva - be akarta olvasztani a Corvin közi felkelőket a Kilián katonái közé, de elállt a tervétől, amikor a Nemzetőrség Király Béla tervei szerint alakult meg. Valószínű, hogy a fegyverszünet utolsó napjaiban Pongrátz Gergely gyűlölködése és gyanakvása jelentékenyen enyhült. Gyakran átjárt tárgyalni Maléterhez, akárcsak fivérei vagy Iván Kovács. November 2-án, a corvinista parancsnokok Práter utcai értekezletén említést tettek a Kilián laktanyával folytatott javuló együttműködésről. Pongrátz Gergely november 3-án (az egyik Tompa utcai parancsnokkal együtt) elfogadta Maléter vacsorameghívását.

A Szovjet Beavatkozás és az Ellenállás Összeomlása

Végül az a terv született, hogy tankok és nyomukban rohamcsoportok segítségével számolják fel a Corvin közi ellenállást. Azzal azonban kevésbé törődtek, hogy a tankoknak nehéz megfelelő tüzelőállást találniuk. A páncélzatban és az erős, nagy rombolóerőt kifejtő lövegekben bíztak. Október 28-án három T-34-es tankot küldtek ide felderítési céllal, de hiába várták vissza őket. Ezután három T-54-est küldtek a Corvin köz irányába, melyből csak kettő tért vissza - az egyik épen, a másik félig roncsolva - a kiindulási ponthoz. A felkelőknek hatból négyet sikerült megsemmisíteniük.

A forradalom leverésére november 4-én indultak meg a szovjet csapatok. Hajnali 4-5 óra tájban érték el a Corvin közt, ahol az októberi harcok szervezettségével szemben most inkább tanácstalanság és fejetlenség, a pánik lett úrrá. Többen értelmetlennek tartották a szovjet túlerővel szembeni harcot és elmenekültek. Mások viszont a harcot választották, s nem akarták könnyen megadni magukat. Többen bíztak a külföldi segítségben is. Vízi Zsuzsa forradalmár néhány nappal később így emlékezett vissza ezekre a vészterhes órákra: „Amikor Nagy Imre elmondta kétségbeesett segélykérő beszédét, mindenki érezte, hogy most vagy soha! Élet-halál harcunkat vívtuk, pedig éreztük, hogy minden elveszett. Hiába minden hősiesség, hiába minden véráldozat, ha nem jön segítség az ENSZ-től, elveszünk. Elkeseredett, elszánt küzdelem volt, de a nekikeseredett hangulat, az ádáz gyűlölet mindenkit magával ragadott. Bekötözött sebesültek fegyver után sírtak!

A túlerővel szembeni ellenállás a Corvin közben két napig tartott. November 6-án számolták fel az ellenállók csoportját. November 8-án befejeződtek a harcok, a felkelők letették a fegyvert, s elhagyták a Corvin közt és környékét.

A Forradalom Után: Áldozatok és Megtorlások

A városrészben 200-220 lakos halt meg a novemberi harcokban, a szovjetek vesztesége mintegy 60 katona volt. A felkelők megsemmisítettek többek között 10 harckocsit, körülbelül 5 páncélautót és több tüzérségi üteget.

A budapesti fegyveres felkelők - így a corvinisták is - túlnyomórészt kétkezi munkások voltak, a legerősebb budapesti ellenállási pontok pedig a hagyományosan munkáslakta kerületekben, Józsefvárosban és Ferencvárosban jöttek létre. Ez a tény a forradalom bukását követő megtorlás propagandájában komoly gondot okozott a politikai vezetés számára, hiszen a „munkásállam”, a „proletárdiktatúra” megdöntésében nem a „burzsoázia”, az „arisztokrácia” és a „klerikális reakció” játszotta a döntő szerepet, ahogyan azt a hivatalos ideológia hirdette. A szabadságharcban több mint négyszáz józsefvárosi felkelő vesztette életét, a kádári megtorlás során mintegy százötven nyolcadik kerületi szabadságharcost ítéltek el, közülük mind a 23 halálraítéltet kivégezték.

Október 6-án vagy az ezt megelőző nap estéjén Pongrátz Gergely lemondott a parancsnokságról. Később külföldre szökött, a korábbi vezetőt, Iván Kovács Lászlót 1957 márciusában letartóztatták, és kötél általi halálra ítélték, amit 1957. december 30-án végre is hajtottak.

A Kilián Laktanya és Corvin köz Hírneve a Történetírásban

A Kilián laktanya és a Corvin köz kapcsolata elég gyakran előkerül ’56 irodalmában. Leghatásosabban, ám nem a leghitelesebben Pongrátz Gergely memoárjában. Pongrátz súlyos és megalapozatlan vádakat terjesztett. Ezek közül a legdurvább az, hogy Maléter Pál ezredes két elfogott Corvin közi felkelőt agyonlőtt a laktanyában, 28 társát pedig kizavarta az épületből, kiszolgáltatva őket a szovjet páncélosoknak, ami további hét fiatal életébe került. Jóllehet több kísérlet történt a kérdés tisztázására, az érdeklődő közvélemény egy részét sikerült is megtéveszteni. Sőt, az utóbbi években megszaporodtak a tudománytalan, otromba rágalmak, különösen Szalay Róbert és Gajassy G. István tollából. Ugyanebbe a kategóriába sorolandó Nagy György dokumentumfilmje is.

A Corvin közi felkelők nagy része - mint ahogy az a forradalom leverése után bebizonyosodott - Maléternek szinte feltétel nélküli híve volt. Több konspiráció, „népi demokrácia elleni összeesküvés” indult azzal a (tév)hittel, hogy csatlakozhatnak Maléter hegyekben harcoló csapatához, mások pedig - akik tudták, hogy a minisztert letartóztatták - a kiszabadítását tervezték.

tags: #corvin #koz #mercedes #információ

• Részletes információk a BMW E36 fékdob szettekről
• E46 csavarok meghúzási nyomatékai
• A Fabia 1.4 PD TDI vontatási képességei
• Visszapillantó tükrök 410D-hez
• Olajcsere a Suzuki Altóban