A Bugatti: A luxus, a teljesítmény és a ritkaság ikonikus története

A Bugatti neve mára egybeforrt a fényűzéssel, a lehengerlő teljesítménnyel és a ritkasággal. Ez az olasz, francia és német gyökerekkel rendelkező sportautógyártó vállalat a nemzetközi keverékét testesíti meg, amely mind a mai napig képes volt ellenállni a globális autóipari zavargásoknak. A cégalapító Ettore Bugatti korában, az 1920-as és 1930-as években a feltűnő tervezés és a pazar motorizáltság jellemezte a kis sorozatú autókat, és ezeknek köszönhetően váltak a korszak álomautóivá. A szedánok a luxus közúti kocsik jelképévé váltak, míg a sportkocsik az európai versenypályákon elért sikereknek köszönhetően legendává tették a Bugatti márkáját.

Az alapítás és a korai sikerek korszaka

A Bugattit az olasz születésű ipari tervező, Ettore Bugatti alapította, aki 1881-ben született Milánóban. A műszaki tudományok iránti fogékonysága már tizenéves korában nyilvánvalóvá vált. 1909-ben már saját vállalatot alapított Molsheim városában, ami abban az időben Németországhoz tartozott. Molsheim a mai napig az elzászi régióban található gyár székhelye.

A 20. század első felében körülbelül 8000 járművet állítottak elő, szinte kivétel nélkül a legprecízebb kézi munkával, manufakturális keretek között. Az 1908-as évek Bugatti Type 10 szivaralakú versenyautója óta a Molsheimből kikerült modellek minden fontosabb európai versenyen győzelmet szereztek, és minden technikai újítással el voltak látva. Az 1919-es Párizsi Autószalonra az utolsó pillanatban állt elő a vállalat könnyűsúlyú autóval, valamennyinek az alapjait még a háború kitörése alatt alkották meg, a négyhengeres motorral együtt. 1920-ban, a Párizsi Autókiállításon már szerepelt a vállalat.

Az 1920-as években Ettore Bugatti bemutatta az első sorozatgyártású nyolchengeres motort, mely a T30 versenyautó ikonban kapott helyet. 1921-ben ünnepelte a márka az első közúti modell, a Bugatti T28 premierjét. A 20-as évek közepére állandósult egy évi 100-150 darabos termelés, ami megteremtette a lehetőséget Ettore számára, hogy új modelleket tervezzen és gyártson.

Ritka Bugatti eladó

Ezzel párhuzamosan a Bugatti a versenyzés világában is mélyen érintetté vált: 1929-ben például megnyerte az első Monacói Nagydíjat, a sikerszéria pedig az 1930-as években aratott, két Le Mans-i sikerrel folytatódott. Az "20-as évek arany korszakában" a Bugatti nagy hengerűrtartalmú szedánokat és kabriókat hozott létre a luxusautók szegmensében. A Bugatti T44 nyolchengeres motorral és háromliteres hengerűrtartalommal rendelkező modelljéből a gyártó az 1930-as évekig több mint 1000 darabot értékesített.

Legendás modellek a korai időszakból

1926-ban egy óriási, soros, nyolchengeres, eredetileg repülőgépek számára készült 14 700 cm³-es motort építettek egy csaknem 5 méteres alvázra. Ez lett az első 41-es típus, más néven La Royale. Háromfokozatú váltót szereltek rá, 200 lóerős teljesítményét a hátsó kereken át vitte az útra. Karosszériájának precíz kialakítása, utasterének fényűző kényelme vetélkedett az etalonnak számító korabeli Rolls-Royce, Packard vagy Duesenberg autókkal. Az ebből keresett pénz jól jött az olyan kevésbé sikeres presztízs projektekhez, mint például a Bugatti Royale, mely a luxus osztály számára készült 300 lóerős szedán modell volt, amelyből azonban csak fél tucatot gyártottak.

A gazdasági világválság igencsak megviselte a luxusautókat előállító vállalatokat, így a Bugattit is. Kénytelenek voltak kisebb, egyszerűbb, vagyis olcsóbb modelleket gyártani. Ennek az érának a terméke a 40-es modell.

Az 1934-ben bemutatott 57-es modell már Ettore és idősebb fia, Jean Bugatti közös munkája volt. A kettős vezérműtengelyes 3200 cm³-es, nyolchengeres motort és a karosszériát is Jean Bugatti tervezte. A típus sikerét a számtalan versenygyőzelem mellett a híres Le Mans-i 24 órás diadal is bizonyítja. A második értékesítési siker a 135 lóerős Type 57 touring modellhez köthető, mely az 1939-as háború kirobbanásáig Pierre Veyron versenyző autója volt, és ő szerezte meg a Bugatti számára az utolsó győzelmet.

Bugatti Chiron modell műszaki adatai

A hanyatlás és az újjáélesztési kísérletek

Az első súlyosabb csapás 1939-ben érte a Bugattit, amikor az alapító fia, Jean Bugatti a Type 57 tesztelése közben halálos balesetet szenvedett Molsheim közelében. Ez a veszteség, illetve a második világháború pusztításai hozzájárultak ahhoz, hogy az eredeti cég a háború idején bukott meg sok más akkori luxusmárkához hasonlóan. A második világháború alatt ráadásul új üzemet kellett tervezniük, mivel kicsúszott az irányítás a kezükből a molsheimi létesítmény felett, és az autógyártást leállították.

1947. augusztus 21-én Ettore Bugatti meghalt. Fiatalabb fia, Roland egyedül képtelen volt talpra állítani a romokban heverő gyárat. Technikailag a Bugatti T57-en a háború utáni Type 101 modell alapszik 1951-ből, az alapító 1947-es halálát követően a család továbbvitte a vállalatot a régi sikerekre alapozva. Azonban 1952-ben be is szüntették a Bugatti működését, így abban az évtizedben mindössze egyetlen típussal bővült a paletta. A versenymotorok prototípusával az 1950-es évek közepén befejeződött a Bugatti gyártása, és a márka eltűnt a piacról. A céget 1963-ban eladták a Hispano-Suizának, majd teljesen eltűntek az autógyártók közül, folytatva a repülőgépalkatrészgyártást. A következő évtizedekben többször próbálták újraéleszteni a márkát, miközben repülőgép-ágazata 1963-ban gazdát cserélt. A Snecma nevű francia cég 1968-ban szerezte meg először a Bugattit, majd később a Messier nevű vállalatot is. Több évtizeden át a védjegyet nem használták.

Az Artioli korszak és a Bugatti EB110

Romano Artioli olasz vállalkozó szerezte meg a Bugatti védjegyet 1987-ben, és megalapította a Bugatti Automobili SpA nevű céget. Ő az 1980-as években új termelést hozott létre, melyhez nem sokkal később megvásárolta a brit történelmi Lotus márkát is. 1989-re Paolo Stanzani és Marcello Gandini, a Lamborghini Miura és Countach híres tervezői bemutatták a Bugatti újjáéledését megalapozó modell terveit. Az 1990-es években néhány olasz, illetve maláj befektető látott fantáziát a márka újraélesztésében, így készült el az EB-110 és az EB-112.

Először 1992-ben, olasz rezsim alatt élesztették újra a márkát a Bugatti EB110 modelljével. Az összkerék-meghajtású, Lamborghini-köntösbe bújtatott modell 3,5 literes V12 motorjával 560 LE (411 kW) teljesítményre volt képes, s mindössze 300 darabot készítettek belőle az olasz gyárban. Azonban kiderült, hogy az autóiparban egy legendás névvel nem is olyan könnyű pénzt keresni.

Veterán Bugatti autók

A Volkswagen-korszak: Veyron, Chiron és a modern exkluzivitás

1998-ban a márkát megvásárolta a Volkswagen AG. A wolfsburgi VW-konszern megvásárolta a márkajogokat és Elzászban egy új történelmi termelőhelyet tervezett. A Volkswagen-csoport biztosította a Bugatti névhasználati jogait és ismét kiterjesztette a Bugatti Veyron tekintélyes projektjét a történelmi gyártási helyszínen, Elzászban. A wolfsburgiak egy merész vállalkozási ötlet alapján, az üzemanyag-takarékos járművek fejlesztésére irányulva egy 1000 lóerős versenyautót fejlesztettek.

Néhány tanulmánymodell kiállítása után 2005-ben megkezdték a Pierre Veyron után elnevezett új szupersportkocsi gyártását. 2005-ben itt készült az első Bugatti Veyron kupé modell. Négy évvel később a VW kifejlesztett egy 1001 lóerős (736 kW), több mint 400 km/h órás végsebességű modellt, a Bugatti Veyron Grand Sport roadster modelljét. 2009-ben bemutatkozott a kabrió verzió GrandSport néven. Jelenleg a Veyron legerősebb változata, az 1300 lóerős SuperSport tartja a sebességi világrekordot 431,072 km/órával. A technikai fejlesztéseknek köszönhetően a Bugatti márkája versenyautó ikonná vált.

A legújabb modellek és a Rimac partnerség

Még ebben az elit klubban is akadnak modellek, amelyek különösen magasra teszik a lécet. A 2019-ben leleplezett Centodieci pontosan ilyen kivételes darab. A Chiron alapjaira épülő szupersportkocsi az egykori EB110 előtt tiszteleg, és annyira exkluzív, hogy mindössze tíz példány készült belőle világszerte. Árcédulája pedig több mint 10 millió dollárról indult - így nyilvánvaló, hogy csak a világ legtehetősebb gyűjtői juthattak hozzá.

A gyártó azonban új szintre emelte az exkluzivitást a Solitaire program bevezetésével, amely a márka legbefolyásosabb és leggazdagabb ügyfelei számára kínál teljesen egyedi kivitelű modelleket.

A Volkswagen-csoporton belüli presztízsharc és a portfólió-tisztítás újabb mérföldkőhöz érkezett: a Porsche hivatalosan is megválik a Bugattiban lévő közvetlen részesedésétől. A döntés hátterében nem gazdasági kudarc, hanem egy hideg fejjel kalkulált strukturális átalakítás áll, amely a Rimac Group dominanciáját erősíti meg az ultraluxus szegmensben.

A Bugatti leleplezte a Tourbillon fejlesztését bemutató videósorozatának legújabb epizódját, amelyben Mate Rimac vezérigazgató ezúttal a hibrid hajtáslánc kulisszatitkairól rántja le leplet.

tags: #bugatti #auto #fajtak

• Tudnivalók a nemzetközi online áruvásárlás biztosítékairól
• alufelni választási útmutató és karbantartási tippek
• dízel diagnosztika Takács Gyula autószerelőnél
• A modern világítás titkai a Yarisban
• Váltótípusok a Golf 5-ben