A II. Világháború Brit Járművei: Rotabuggy, Willys MB Jeep és Flying Flea
A 25. Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek.
Az Észkombájnban gyakran írunk haditechnikai furcsaságokról - meghökkentő katonai járművekről, fegyverekről, amik nem nőtték ki a prototípusfázist, látványos kudarcba fulladtak, vagy a szokásokat megkerülve váratlanul sikeresek voltak.
A Rotabuggy: A Brit Légierő Helikopter-Terepjárója
A Rotabuggy, a brit légierő helikopter-terepjárója az első kategóriába tartozik.
Az amerikai Jeep, azaz a Willys MB a második világháború egyik ikonikus hadi járműve, relatíve könnyű volt, gyors, strapabíró. Nem is csoda, hogy a háború során közel 650 ezret gyártottak belőle, és az Egyesült Államok szövetségesei is kaptak néhányat.
A Willys MB egyik nagy hátránya az volt, hogy - bár remek terepjáró volt - ki volt téve a földrajzi nehézségeknek. A brit királyi légierő szerette volna, ha hatékonyabban lehetne bevetni az autókat, ezért 1942-ben megkérték Raoul Hafnert, hogy rakjon össze egy levegőből bevethető verziót.
Biztosíték Árak Összehasonlítása
Hafner nem sokkal korábban jelentős sikereket ért el a Rotachute-tal, ami egy egyszemélyes, rotorlapátokkal ellátott vitorlázó repülő volt. Ezzel akarta pótolni az ejtőernyőt, mert a kis gépet pontosabbnak tartotta. Ebből végül csak prototípusok készültek, de jól megágyazott a Rotabuggynak. Hafner egyébként rotorlázban éghetett, mert a Valentine harckocsiból úgynevezett Rotatankot akart építeni, de az végül nem készült el.
Az első kísérletekkel azt próbálták meg kideríteni, hogy milyen magasról lehet leejteni egy Jeepet anélkül, hogy nagyobb kár keletkezne benne. Kiderült, hogy 2,35 méteres zuhanást bír ki. Ezek után rácsaptak egy 14,2 méter átmérőjű rotorlapátpárt, egy áramvonalas farkat és egy magassági kormányt. Az üzemeltetéséhez két emberre volt szükség: egy repülés közben vezette, míg a másik a földet érés után.
Az első próbarepülés sikertelen volt, mert a teherautó nem tudta elég gyorsan vontatni a Rotabuggyt ahhoz, hogy felszálljon. A második kört (1943. november 27) már nem bízták a véletlenre: a teherautót lecserélték egy felturbózott, 4,5 literes Bentley-re, így a Rotabuggy felemelkedett, és 72 km/h-val szárnyalt.
A következő próbarepüléseken már egy Whitley bombázó vontatta, de még nagy probléma volt, hogy 72 km/h felett az egész szerkezet annyira rázkódott, hogy a pilótának minden erejére szüksége volt, hogy megtartsa az irányítást a jármű felett. Ezeket a hibákat idővel kijavították, így 1944. február 1-jén már 113-mal repesztett. Az utolsó próbarepülésre 1944 szeptemberében került sor: 121,9 méter magasan 10 percet repült, mindezt 105 km/h-val.
A Willys MB Jeep: Az Ikonikus Terepjáró
Állítsa be a legendás terepjáró Jeep Willys MB modellt, amely kulcsfontosságú szerepet játszott a második világháború során. Az amerikai Willys-Overland Motors vállalat gyártotta, és része volt az Egyesült Államok hadseregének és szövetségeseinek járműprogramjának, amely célja a járművek biztosítása volt. Kompakt méretei, ellenállósága és képessége a nehezen járható terepen való navigációra legendává tették az autóipar történetében.
A háború utáni időszakban a Jeep Willys MB népszerűsége hozzájárult a Jeep márka fejlődéséhez, és inspirációt nyújtott a későbbi terepjáró modellek számára. 10 év felettieknek
A jeep vagy dzsip kifejlesztése meglehetősen későn kezdődött, de mint minden eszköz, ez sem előzmények nélkül született meg a tervezőasztalon. Az amerikai hadsereg gyalogsága már az 1930-as évek elejétől kezdve érdeklődött egy kis méretű motorizált jármű iránt, amit elsősorban felderítő célokra akart használni. A jeep egy érdekes, és mondhatni egzotikus előzménye volt az 1937 áprilisában elkészült Howie machine gun carrier (Howie géppuskahordozó), amit Robert Howie tervezett.
A jármű két embert és egy géppuskát szállíthatott, és lapos kialakítása miatt utasok hasaló pózban helyezkedhettek el. A hadsereg tovább kereste a megfelelő dizájnt egy kellően kisméretű, ugyanakkor széles körben használható járműre, így annak illetékes szervei 1940 júniusában felvették a kapcsolatot az American Bantam Vállalattal és elkezdtek közösen dolgozni a Bantam meglévő modelljeit alapul véve. Ekkor már az új járművel szembeni követelmények és kirajzolódtak.
A tömeget 1200 fontban (nagyjából fél tonna), a tengelytávot 75 hüvelykben (kb. 190 cm), meghajtását pedig 4×4-es kialakításban határozták meg. A különböző fegyvernemek is megvizsgálták a követelményeket és kisebb-nagyobb módosításokkal elfogadták. A Bantam első modellje. Miután sikerült végleg meghatározni az új járművel szemben felállított követelményeket és a tervek is nagyrészt készen voltak, vita tört ki a hadsereg bürokráciájában a sorozatgyártást illetően.
Voltak akik egy gyorsított folyamat keretében a Bantamnek adták volna a megbízást és a fejlesztést, mások a nyilvános pályázatkiírást akarták elérni. A végül az utóbbi nyert és az új jármű sorozatgyártására pályázatot hirdettek, amelyre a Bantam mellett a Willys-Overland vállalat is pályázott. Az első pályázatot a Bantam nyerte ekkor még csak 70 darab negyedtonnás felderítő járműre, amiket elsősorban csak tesztelésre használtak.
A hadsereg a sikeres tesztek után újabb pályázatot írt ki, amelyre már a Bantam és a Willlys mellett a Ford is jelentkezett. A Bantam-mel mint beszállítóval a hadsereg legnagyobb problémája az volt, hogy a vállalat nem számított nagynak a kb. 500 alkalmazottjával és tartottak attól, hogy nagy több száz darabra adott megrendelést nem tudná tartani. 1940 novemberében végül az a döntés született, hogy mind a három vállalattól rendelnek további 1500 járművet. Ez utóbbi jelentősen nehezebb volt ellenlábasaitól, mivel egy erősebb 55 lóerős motort és nagyobb sebességváltót is kapott. Hosszútávon ezzel jó döntést hoztak, mivel az erősebb motor jobb terepjáró képességet adott.
A három beszállító a pilot modellek után, de a sorozatgyártás előtt, tovább finomította saját modelljét. Willys MA (Model A), a jeep körvonalai már majdnem teljesen véglegesen ezen a modellen. A jármű hivatalos megnevezése ¼ t truck (teherautó) 4x4 volt, amely sorozatgyártására egy újabb pályázatot készültek kiírni 16 ezer darabszámmal. 1941 jelentős része azzal telt, hogy a három vállalat valamint a hadsereg illetékes szervei azon vitatkoztak, ki kapja a megbízást.
Végül egy köztes megoldás született, jármű mondhatni győztes dizájnja a Willys modellje lett, amelyet licencelve a Ford is gyártott, így született a Ford GPW. Ez a megállapodás később nagyon fontos szerepet játszott a növekvő háborús igények kielégítésben, ugyanis a Leand-lease keretében egyre több jeep-et szállítottak Nagy-Britanniának és a Szovjetuniónak, valamint 1941. A brit SAS is használt saját igényeire átalakított jeep-eket.
A jeep elnevezésével kapcsolatban több elmélet is szárnyra kapott, de a legvalószínűbb, miszerint a Willys kezdte el így nevezni saját modelljét, hogy megkülönböztesse azt a Bantam és Ford modellektől. Tette ezt a vállalat több hivatalos médiumon keresztül ezáltal terjesztve el a megnevezést. A név valószínűleg onnan ered, hogy a 30-as években a hadseregben elterjedt becenév volt a jeep az új még nem teljesen kipróbált járművekre.
Egy másik elmélet szerint a jeep név a Ford által gyártott modell a Ford GP kiejtésének egyszerűsített változata. Ezt sokszor General Purpose-ként (általános rendeltetésű) oldják fel, ami téves, ugyanis a GP a Ford belsős jelölése volt. G a Government (kormányzati) célt jelölte, P jelölést pedig a 80 hüvelykes tengelytávot jelölte. Ezért a GP jelölésből eredő nevet tévesnek tartják.
A jeepet, amint már bevezetőben is említettem, széleskörűen alkalmazták. Elsődlegesen a felderítésre és mindennemű szállításra, de különböző fegyverekkel felszerelve tűztámogató szerepet is sokszor ellátott. Eredetileg egy amerikai gyalogsági ezredet 36 jeeppel szereltek fel, de 1944-re ez a szám felugrott 149-re. Az 1943-as normák szerint a gyaloghadosztályok 612, míg a páncélos hadosztályok 449 jeep-el rendelkeztek. Mindez természetesen a jeep nagyszámban történő sorozatgyártását vonta maga után. A háború végéig kb.
A jeep jelentősen hozzájárult a szövetségesek háborús törekvéseihez; bár elsősorban nem harcjárműnek szánták, logisztikai és egyéb funkciókban betöltött szerepe legalább annyira legendássá teszi, mint a háború híres harckocsijait a Shermant, a Panthert, a Tigert vagy a T-34-est. Hatása pedig talán még azoknál is nagyobb, hiszen a jeep egy mai napig elő márkát/típust hozott létre.
A Willys MB Jeep Fontosabb Adatai
| Paraméter | Érték |
|---|---|
| Gyártó | Willys-Overland Motors |
| Motor teljesítmény | 55 lóerő |
| Meghajtás | 4x4 |
| Személyzet | 2-4 fő |
| Felhasználás | Felderítés, szállítás, tűztámogatás |
A JEEP TÖRTÉNETE ÉS FEJLŐDÉSE - WILLYS MB FORD GPW [ II. VÁBORÚS DOKUMENTUMFILM ]
A Flying Flea: A Ritka Motor
Elképesztő, de valakinek a Royal Enfield saját gyűjteményéből sikerült meglovasítania egy igazi ritkaságot. Megbecstelenítették a brit márka panteonját! Szinte hihetetlen, de valaki meg tudott durantani egy eredeti Flyin Flea-t, amelyet a második világháború során használt a brit királyi hadsereg. Szinte felbecsülni sem lehet mennyit érhet, hiszen alig maradt fenn belőle néhány példány.
Valószínűleg meg lehetett tervezve a bűnügyi akció, hiszen a brungtingthorpe-i gyűjteményből egy fotózáshoz adták kölcsön a Flying Flea-t, azaz „Repülő Bolhát”. Mindenesetre a feketepiacon lehet csak elsózni majd, mert különben a biztos lebukás veszélye fenyeget.
tags: #brit #jeep #2 #világháború