A Barkas B1000 üzemanyagszint-jelzőjének és működési elvének sajátosságai
A Barkas B1000, mint jelenség, Honecker bosszúja néven vált ismertté. Nagyon sok kis- és nagycsaládnak volt a mindennapi eszköze eljutni A pontból B pontba, különösen ha zöldséges családról volt szó, bár anno a kertészeti suliban is ilyenek voltak az igáslovak. A Barkas B1000 gyártása 1961-ben kezdődött és megjelenése gyakorlatilag új időszámítás kezdetét jelentette a kelet-európai kisteherautók történetében.
Technikai háttér és a fogyasztás kérdése
A B1000-es egyik nagy húzása a kis helyigényű hajtáslánc volt: hajtás elől, a motor az első ülések között-alatt. A járműbe a Wartburg egyliteres (993 ccm-es), 42 lóerős egysége került. Az 1961 nyarától szériagyártásban készített, új B1000-es sok alkatrésze megegyezett a Wartburg 311-esével, viszont a 3 hengeres, kétütemű motor szívósorát és kipufogórendszerét úgy módosították, hogy teherautósabb legyen: kisebb teljesítményt, viszont nagyobb csúcsnyomatékot adjon le.
Ahogy a típusjelzés megfejtése elárulja, az eleinte 42 lóerős (később 45) B1000-es 1 tonnát mozgathatott, 95 km/órás végsebességre volt képes, és némileg szomjas volt: 10,5, illetve 14,5 liter között fogyasztott az 1:33-as keverékből. Az emisszió és a fogyasztás akkor még nem nyomott annyira a latban: a jövevény hangos volt, füstölt és sokat fogyasztott, viszont egyszerű és megbízható volt a kétütemű motorja.
Az áruszállító ami soha nem szállított semmit! Egy különleges Barkas B1000 története.
Üzemanyagszint-jelzés és a tankolás fontossága
Aki valaha vezetett már bármilyen autót, pontosan tudja, micsoda hirtelen stresszhatást jelent, ha megpillantja a felvillannó üzemanyagszint-jelző lámpát. Minden autóra igaz ugyanis, hogy az üzemanyagtartályok kialakításakor ügyeltek arra, hogy legyen még tartalék, mielőtt az autó végleg megáll. A tartalék mértéke természetesen az adott autótípus üzemanyagtartályának kialakításától függ.
Érdemes azonban nem a végsőkig húzni és várni a tankolással. A benzines tankokat már csak azért sem érdemes kiüríteni, mert a rendszer levegőssé válhat, ennek eredményeképpen pedig a motor rángatni kezd. A Barkas esetében a korabeli műszerek pontossága és a technológia egyszerűsége miatt különösen ajánlott a rendszeres tankolás, mivel a kétütemű motoroknál az üzemanyagellátás folyamatossága kritikus fontosságú a megfelelő kenés és működés fenntartásához.
Műszerfal visszajelzők a Barkasban
Összehasonlító adatok a korszak járműveiről
| Jármű típusa | Motor típusa | Átlagos fogyasztás |
|---|---|---|
| Barkas B1000 | 2 ütemű, 3 henger | 10,5 - 14,5 l/100km |
| Wartburg 311 | 2 ütemű, 3 henger | 8 - 10 l/100km |
| Trabant 601 | 2 ütemű, 2 henger | 7 - 8 l/100km |
A Barkas B1000-es esetében a kezelőszervek és a visszajelzők a kor szellemének megfelelően minimalista kialakítást kaptak. Mivel a típus az 1960-as évektől egészen 1991-ig velünk maradt, a műszerfal fejlődése is tükrözte a korszak technológiai változásait. Habár az üzemanyagszint-jelző megbízhatósága a korabeli szocialista járműveknél gyakran vitatémát jelentett, a rendszer alapvető mechanikai működése az egyszerű úszós szintmérő elvén alapult, amely a tankban lévő benzin mennyiségével arányos ellenállást közvetített a műszerfal felé.
Minden, ami a Barkas utastér felújításához kell
Motor működés és hengerfej tömítés
tags: #barkas #b1000 #benzin #visszajelző #működése