Az ÁVH fekete autóinak története: A rettegés jelképe a Rákosi-korszakban
A Rákosi-korszakban, különösen a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején, a „nagy, fekete autó” kifejezés hallatán mindenki számára egyértelmű volt: az államvédelem emberei járnak valakiért. Mindannyian tudjuk még, mit jelentett az ötvenes években, ha valakiről azt mondták: „elvitte egy fekete autó”. Ez nyilván generációs kérdés, de a korszak közlekedési eszközei közül ezek a járművek váltak a diktatúra legsötétebb időszakának legfélelmetesebb szimbólumaivá.
A rettegés „csengőfrász” járművei
Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) emberei nem békés sétakocsikázásra, hanem kínvallatásra invitáltak, az utazás pedig kizárólag odaútra szólt. A találóan „csengőfrásznak” nevezett rettegés percei, hetei és évei alatt senki sem lehetett biztos abban, hogy az éjszaka közepén nem dörömbölnek majd az ávósok az ajtaján.
Gyakori volt ugyan, de nem kötelező a sötét szín, a legfontosabb kritérium az volt, hogy az autó nagy legyen, különösen hátul, hogy a szerencsétlen elhurcolt mellé mindkét oldalról beülhessen egy-egy kísérő. A párt ökleként emlegetett ÁVH-sok értékelték, ha a hátsó ablakokat le lehetett függönyözni, nem véletlenül fordult október 23. után a nép haragja e szervezet ellen.
A fekete Volgák árnyéka: hogyan vadászott az ÁVH az éjszakában?
Milyen autókat használtak valójában?
Ha a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején bármilyen beszélgetésben szóba került a „nagy, fekete autó" kifejezés, garantáltan államvédelmiesek szerepeltek a történetben. A Rákosi-korszak furcsa fintoraként a legtöbb begyűjtőautó az ellenséges kapitalista világból, azon belül is Nagy-Britanniából és Amerikából érkezett.
| Autómárka | Szerepkör |
|---|---|
| ZISZ-110 | Fővezetői, páncélozott limuzin |
| GAZ-12 ZIM | Állami és ÁVH-s csúcsvezetők autója |
| Vauxhall Velox | Gyakori állami és hatósági jármű |
| Pobjeda | Elterjedt, de kevésbé "tekintélyes" szovjet típus |
Ma sokan rögtön rávágják, hogy Pobjeda márkájú, púpos szovjet limuzinról lehetett szó, amiből valóban komoly mennyiség érkezett az Államvédelmi Hatósághoz is, de ez a hathengeres ZIM-mel ellentétben nem volt nagy, és hozzánk elvétve került csak fekete színben. A „nagy fekete autó”, az a bogár formájú rideg vasdarab, nem hivatalos menetrend szerint késő éjjel vagy hajnalban közlekedett.
A hatalom és a presztízs eszközei
A "nagy fekete autó" használata a diktatúra legsötétebb időszakában kevesek privilégiuma volt. Csak a pártvezetők, az ÁVH vezetői és más magas pozíciót betöltő káderek számára volt elérhető a gépjárműhasználat kiváltsága. Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Péter Gábor és a legtöbb miniszter amerikai limuzinnal furikázott, az ő kényelmük és biztonságuk nyilván a dolgozó nép érdekét szolgálta.
A ZISZ-110-eseket - Sztálin ajándékait - páncélozott kivitelben is gyártották, a fogyasztás még a benzinjegyek korszakában sem volt szempont. A megbízhatóság viszont igen, ezért voltak kedveltek középvezetői szinten is az angol gyártmányok mellett a nyugatnémet Opelek és Mercedesek is. Ezek az autók a politikai és társadalmi hierarchiában elfoglalt magas pozíció kifejezőeszközei voltak, amelyekből az évek során több mint 7000 magántulajdonban lévő gépkocsit koboztak el az állami felvásárlások során.
Könnyűfém felni útmutató fekete autókhoz