Opel Astra J Benzines Teszt: Megéri a választás?
Az Opel Astra egy népszerű típus Magyarországon, ami érthető, hiszen semmiben sem kiemelkedő, de mindenben jó, vagy legalább közepes, közben mégsem különösebben drága a fenntartása. Azonban mára azért megkopott kicsit a fénye, hiszen a környezetvédelem és a biztonság oltárán sokat be kellett áldozni az egyszerű és bevált megoldásokból.
Ebben a cikkben az Opel Astra J benzines változatát vesszük górcső alá, különös tekintettel a megbízhatóságra, a motorválasztékra és a használtpiaci helyzetre.
Turbó benzinest városba?
Az Astra J: Rövid áttekintés
A J Astra 2009-ben mutatkozott be a Frankfurti Autószalonon, és hamar népszerűvé vált. A H Astrához képest nagyobb tengelytávval és 17 centiméterrel nagyobb hosszúsággal rendelkezik. A vásárlók lenyűgöző motorválasztékból szemezgethettek, kereken tízféle benzines (87-280 LE) és négytagú, immáron 1,6-ossal kibővült dízelflotta (95-195 LE) színesítette a palettát.
Opel Astra J
Motorválaszték és tapasztalatok
A cikkben szereplő autóban az 1,6 literes szívó benzinmotor található, mely a B16XER motorkóddal rendelkezik. Ez a motor a Family 1 motorcsalád harmadik generációja, egy jól bevált konstrukció, amiből egy korábbi, X16XEL változat szolgál a Rulettastrában. Tehát ez egy jól bevált, sokat látott konstrukció, volt idő kiküszöbölni a hibáit, így nem túlzó elvárás tőle, hogy kilométerek százezreit elfussa gond nélkül.
Astra F katalizátor állapotának vizsgálata
Azonban a nagy, motorhalált jelentő problémák tényleg elkerülik az 1,6 literes J Astrákat, azért sokféle apró módon tudnak bosszúságot okozni. Az Avalonnál sok ilyet látnak, és elmondásuk szerint előfordulhat például légtömegmérő probléma, találkozni rakoncátlankodó elektronikus gázpedállal, és ha a kartergáz-visszavezető körül találunk olajfolyást, azt gyakran a műanyag szelepfedél vetemedése okozza. Egyik sem drága ügy, ahogyan akkor sincs feltétlen katasztrófa, ha olajat látunk a hűtővízben, ugyanis a hőcserélő hajlamos elfáradni.
Érdemes szakértővel átvizsgáltatni a szívómotoros J Astrát vásárlás előtt. Mivel 2015-ben bemutatták a K Astrát, ezt a 2017-es kocsit bizonyára már az Astra Classic hagyományok szerint visszafogott szín és felszereltség-választékból, de jó áron kínálták, így az átlagnál könnyebb keveset futott, megkímélt darabot kifogni belőle, magán használatból.
Belső tér és kényelem
A konzervatív külsőhöz remekül illik az Opel érintőképernyő korszak előtti középkonzolja, ahol még egyzónás klímával és navigáció nélkül is négy tekerőt helyeztek el a számtalan gomb sűrűjében. A kormányon, sőt a bajuszkapcsolókon is sok a funkció, de azért nem végtelen, kis kereséssel mindent megtalálok, és megnyugtatóan minőségi élmény az ujjaimnak itt vándorolni. A váltókar patent: bár Opelben sosem szokott lógni, de itt a váltási érzet is jó. Kár, hogy az 1,6 literes motor ereje azért még kevés a sportossághoz, mert a váltó társ lenne dinamikus volánművészkedésben is.
Opel Astra J belső tér
A monokróm kijelzők szépek és világosak, a kárpitok is tök jól bírták az első éveket. A helykínálat érdekes kérdés, mert 176 centimmel alapvetően kényelmesnek tűnik az Astra, ám az első két ülés meglepően közel van egymáshoz, és széltében hátul is inkább két személynek lesz jó, nem háromnak.
Biztonság
Az Opel Astra J generációját még 2009-ben vizsgálta az EuroNCAP, és öt csillaggal értékelte a biztonságát. A gyalogosvédelem terén felemás a szituáció, a lökhárító ugyanis kegyes a lábakhoz, ám a motorháztető nem védi kellően a fejet és az éle medencesérülést okozhat - ez nagyjából átlagos eredmény a kortársakkal összevetve.
Használtpiaci helyzet
Hiába adtak el több százezer darabot a céges igavonóként ismert H és J Astrákból, nem könnyű igazán szép, megkímélt példányra bukkanni. Ha biztosra akarunk menni, keressünk gazdagabb felszereltségű, például 1,8-as, változó szelepvezérlésű H-t vagy nagy teljesítményű, 1,6-os J Astrát, mivel ez nem a flottakezelők, hanem az extrákat gondosan összeválogató, igényes tulajdonosok kedvence volt.
Aki csak a futásteljesítmény számít, az jobban jár, ha az újabb modellek közül válogat, hiszen a H-k alig öt százaléka, míg a J-k közel negyede büszkélkedhet ötszámjegyű kilométerállással. Ezúttal is jobb elkerülni az „alsó polcon” sorakozó, egymillió forint alatti, kétes előéletű verdákat, főként, hogy egy-egy komolyabb javítás árát hozzáadva - 1,2 millió környékén - már itthon vásárolt, első gazdás, magánszemélytől származó H Astrát is találhatunk.
Tipikus hibák
Bár a nagy, motorhalált jelentő problémák tényleg elkerülik az 1,6 literes J Astrákat, azért sokféle apró módon tudnak bosszúságot okozni. Előfordulhat például légtömegmérő probléma, találkozni rakoncátlankodó elektronikus gázpedállal, és ha a kartergáz-visszavezető körül találunk olajfolyást, azt gyakran a műanyag szelepfedél vetemedése okozza. Ha olajat látunk a hűtővízben, a hőcserélő hajlamos elfáradni.
A H Astránál megjelent az OPC sportverzió, aminek utasterében kék betétekkel és kényelmes sportülésekkel találkozhatunk. Viszonylag kevés panaszt hallani a J Astrákra, ám a hibák többsége „örökölt”, azaz olyan probléma, amit ismerhettek, mégsem orvosoltak a modellváltáskor. Ilyen például az ezereurós kiadást jelentő klímakompresszor cseréje, az első évjáratok gyújtásproblémáit okozó trafó, valamint a hektikusan működő tempomat.
Alternatívák
Aki Astrát mond, annak mondania kell Focust és VW Jettát is: mindkettőből széles a kínálat, bár mindkettőt valamivel drágábban kínálják ebben a 2015-nél fiatalabb kategóriában. Focusból a kis Ecoboost ugyan nem életbiztosítás, de van 1,6 literes szívómotor, a fiatal Jettákban meg ugyanaz a TSI lakik, amiről a Škodánál kiderült, már nem olyan katasztrófa. A Renault is szereplő, hiszen a Fluence, majd 2016-tól a Mégane GrandCoupé bizony tágas szedán, és még az utóbbiból is van 1,6-os szívó, tehát ha feltétlen ebben a klasszikus motorral szerelt, klasszikusan lépcsőshátú kategóriában vadászunk, még a fiatal használtak között is van bőven min gondolkodni.