Az amerikai hadsereg 75. Ranger ezrede és bevetései

Az amerikai hadsereg sohasem szűkölködött különleges alakulatokban. Az US Army talán legpatinásabb alakulata a Ranger ezred, akik egyfajta katonai arisztokráciaként egészen a XVII. századig tudják visszavezetni fegyvernemi családfájukat, s akikről legalább annyi történet forog közszájon, mint a nagy vetélytársakról.

A "ranger" szó eredeti, valóban több száz éves jelentése olyasvalami, hogy "erdőkerülő", "vadőr" meg ilyesmi. Az első rangerek a ködös Albion erdeit járták és szigorúan leszámoltak minden olyan orvvadásszal vagy -horgásszal, akik a földbirtokos tulajdonát képező fácánt, pisztrángot vagy lépesmézet jogtalanul eltulajdonították.

Az 1600-as évek második felétől, még brit egyenruhában feszítve, katonai ős-rangerek főállásban a bennszülött indián lakosság életét keserítették Észak-Amerikában. Robert Rogers őrnagy 1756-ban kilenc speciális századot állított fel, amelyek katonái eredményesen vették fel a harcot nemcsak az indiánokkal, hanem a franciákkal is. Rogers őrnagy a mélységi felderítők egyik archetípusa volt, az általa összeállított és apró változásokkal azóta is érvényes ranger-alapszabályok ma is érvényesek.

Robert Rogers őrnagy

A rangerek kitettek magukért, amikor a majdani USA alapjait meg kellett vetni. Nemcsak az indiánokat és a franciákat aprították, hanem tevékeny részt vállaltak a függetlenségi háborúban is; elég, ha Putnam tábornokot említjük, aki George Washington szerint Amerika egyik legnagyobb katonai zsenije volt. A polgárháborúban a rangerek színe-java a Konföderáció oldalán harcolt, de az Unió is fel tudott sorakoztatni belőlük egy zászlóaljnyit.

Szurkolói termékek a New York Rangers-től

A modern rangerek születése

Az igazi rangerek születésnapja 1942 májusára datálódik, amikor Lucian Truscott ezredes azzal az ötlettel állt elő, hogy a brit ejtőernyős kommandók mintájára nekik is létre kéne hozniuk egy speciális, nem túl nagy létszámú, de annál ütősebb egységet. Az ötlet annyira megtetszett a generálisoknak, hogy május végére már ki is válogatják a 200 önkéntest, akik a britektől Skóciában kapják meg a kiképzést. Az 1. Ranger Zászlóalj június 19-én veszi át a csapatzászlót; parancsnoka William Darby alezredes, aki embereivel együtt ugyancsak végigszopta a britek speciális tanfolyamát.

Szicíliában már két zászlóaljnyi ranger száll partra ’43 tavaszán, ahol végigverekedik az utat Anzióig. Itt 1944 januárjában és februárjában az első és a harmadik zászlóalj létszámának 65 százaléka hal hősi halált; a németek drágán adják a bőrüket. A második zászlóalj katonái persze morognak, hogy ők nem lehettek ott az olaszországi balhéknál, mert még nem tudják, hogy rájuk máshol lesz szükség: a normandiai partraszálláskor az ő feladatuk a híres Pointe du Hoc elfoglalása. Ázsiában is harcolnak: Új-Guinea, Fülöp-szigetek, indonéz szigetvilág, Burma, Mandzsúria.

A háború végén az amerikai katonai vezetés biztosan nagyon bepezsgőzhetett a győzelem kapcsán megszervezett ünnepségeken, mert ’45-ben az összes ranger-alakulatot feloszlatják. Megszűnik az egész Európán végigtrappolt második és ötödik zászlóalj, és jogutód nélkül felszámolják a csendes-óceáni hadszíntéren babért babérra halmozott hatosokat is.

Nem telik el öt év és máris bebizonyosodik, hogy a rangerek feloszlatása marhaság volt: 1950 augusztusában (koreai háború) újjáalakítanak egy századot, majd - gyors egymásutánban - további tizennégyet. A 3. és a 7. Ranger Század hazamegy az USA-ba, és az azóta is saját homokozóként tekintett, Georgia és Alabama államok határán fekvő Fort Benningben kiképzési feladatokat kapnak.

Ranger iskola

A ranger-iskola hatvanegy napos. Vannak, akiket hivatalból beiskoláznak (például a ranger-alakulatok újonc - és szigorúan önkéntes! - tagjait), de vannak, akik kezüket-lábukat összetörik, hogy elvégezhessék, hiszen egy olyan oklevél, amely igazolja, hogy végigcsináltad, elég komoly hátszelet jelenthet a világ bármelyik hadseregében az előléptetéshez vagy a magasabb beosztásba helyezéshez.

Power Rangers Misztikus Erő S01E12 részletes leírása

Az alapfeladat évtizedek óta gyakorlatilag változatlan: a tréning alaptétele arról szól, hogy egy ellenséges fegyveres szervezet mindent megtesz annak érdekében, hogy borsot törjön a ranger-növendékek orra alá, s ezt nekik minden módszerrel meg kell akadályozniuk.

Az első két hét az alapozásé. Olyanok vannak, hogy napi 17 kilométer menetgyakorlat teljes felszereléssel (ez úgy 30-32 kiló cuccot jelent), amit majd a vizsgán 200 percen belül kell teljesíteni. Van aztán laza 8 kilométeres terepfutás (felszerelés nélkül, mert a kiképzőknek is van szívük), igaz, dimbesdombos területen; ezt 40 percen belül kell abszolválni majd a vizsgán, a gyakorlatok során viszont nem bántanak és csak kicsit üvöltenek rád, ha 41 perc a szintidőd. És persze van akadálypálya is, olyan sármedencével, melynek alján szögesdrót húzódik. Azt, hogy a medencébe az őrmesterek néha belevizelnek, tagadni szokták.

A harmadik héten a hallgatók apróbb taktikai feladatokat hajtanak végre (felváltva rajparancsnokként, illetve közhangyaként). A negyedik-ötödik hét a hegyvidéki hadviselés bélyegét viseli magán, de ez ne tévesszen meg senkit, mert nemcsak havasi gyopárt szagolgatnak és kőszáli kecskéket zaklatnak a fiúk. Itt mindenki megtanul legalább tíz-tizenöt féle profi csomót kötni bármire, ami hosszabb 20 centinél és vékonyabb kettőnél. Persze hegyet is másznak, szakadékokon kelnek át; van nap, amikor egyszer esznek és van, amikor egyszer sem.

A Florida-hónap úgy kezdődik, hogy ejtőernyővel ledobják őket a valóban Florida állam területén fekvő Camp Rudder külterületére, ahol az „ellenséges csapatok” kutyás járőrei várják őket. Nem részletezem szükségtelen alapossággal azt, ami rájuk vár ezalatt a két hét alatt. Gondolom elég, ha azt mondom, hogy az elmúlt hatvan évben a kiképzés második fázisában (vagyis itt, Camp Rudderben) huszonnégy katona halt meg. Ha arra gondolsz, hogy ez átlagban kétévente egy fő, lehet, nem tűnik soknak.

Ranger kiképzés

New York Rangers múltja

Itt kerül sor a mocsári bevetésekre (Florida dobogós helyezést ér el mocsár- és alligátor-ügyben), valamint komplex kihallgatási szimulációra, szerintem el tudjátok képzelni a részleteket. Van természetközeli túlélési gyakorlat is. Ez a lírai elnevezésű modul azt jelenti, hogy a jelölt egy szál gatyában és egy tőrrel 72-96 órára kimegy a mocsári erdőbe; előtte persze oktatás, hogy melyik élőlényt lehet megenni és melyik elől kell sikoltozva elrohanni. Ezt érdekes módon észben szokták tartani.

Az utolsó előtti hét egy hatnapos, a kiképzők minden perverz és bestiális igényét kielégítő komplex gyakorlaté, ahol a hallgatók választ kapnak az örök, visszatérő kérdések mindegyikére, amelyet a kiképzés során feltettek maguknak és egymásnak: „Na, ennek meg mi értelme volt?”. Minden tancsoport más és más forgatókönyvet kap, de mindegyik hasonlít az összes többire abban, hogy az utolsó csepp energiát is kiszippantja a ranger-jelöltekből.

Az utolsó (kilencedik) hét a fokozatos lazításé, na meg az ünnepségre való felkészülésé. Az apróbb sebek begyógyulnak, a véraláfutások elhalványulnak, a szemekből eltűnik az őrült lobogás, és az egész agyonhajszolt banda készen áll a ranger-avatásra, amikor is a 63. A tanfolyam végén csak kétféle értékelés létezik: a megfelelt (GO), illetve a nem felelt meg (NO GO) - ezért tessék kételkedve mosolyogni azokon, akik (saját beszámolójuk alapján legalábbis) “kiválóra” meg “istencsászár minősítéssel” fejezték be a Ranger-iskolát.

És mindezek mellett, ez alatt a két hónap alatt naponta maximum 2200 kalóriát kapnak és nincs csoki- és csipsz-zabálás meg kólahörpölgetés a szünetekben.

Újjászervezések és bevetések

A második világháború után a ranger-alakulatokat feloszlatták, majd a koreai háború első évében ismét létrehozták. A koreai háború után ismét szétzavarták őket, majd a vietnámi háborúban újból megalakultak a ranger zászlóaljak. A mai ranger-csapatok (végleges?) megalakítására vonatkozó utolsó lökést állítólag az 1973-as arab-izraeli háború adta, amikor a jenkik rádöbbentek: bármikor előfordulhat, hogy bárhol a világon „katonai segítséget kell nyújtani baráti nemzeteknek”. A 75. gyalogsági ezred első zászlóalját 1974 januárjában hivatalosan is átalakítják tehát rangerekké.

Grenada alig öt éve élvezte az Egyesült Királyságtól való függetlenségét előnyeit, amikor 1979-ben egy baloldali puccs segítségével Maurice Bishop közgazdász veszi át a hatalmat. Lazán hatályon kívül helyezi az alkotmányt, minden pártot betilt és a környék legnagyobb riadalmára elkezd cimborálni a kubaiakkal. 1983. október 25-én hajnalban a mintegy négyszáz rangert szállító Herculesek felszállnak a szomszédos Barbadosról és helyi idő szerint 05:40-kor ejtőernyővel földet ér a szigetország Port Salinas-i repterén. Itt körülbelül két zászlóaljnyi kubaiba ütköznek, akiket laza másfél órányi harc után kiszorítanak. A kifutópályát megtisztítják, és fél nyolckor máris érkezhet a többi repülőgép, fedélzetén a tengerészgyalogosokkal és a többi erősítéssel. Ezt követően erőltetett menetben elérik a közeli orvosi egyetemet, ahol félezer amerikai diák várta őket.

Urgent Fury hadművelet Grenadában

A rangerek összesen öt óra alatt befejezték a rájuk háruló melót, majd hazamentek. Az USA számára életfontosságú gazdasági és stratégiai jelentőséggel bíró régió országában 1983-tól Manuel Noriega tábornok volt a vezető, aki a legjobb latin-amerikai hagyományoknak megfelelően intézte a dolgokat: a többé-kevésbé demokratikus módszerekkel megválasztott elnök fejére magas ívben tett, és a hadsereg támogatásával intézte a maga kis piszkos ügyeit: kábítószer-csempészet, pénzmosás, védelmi pénzek beszedése, embercsempészet, gazdasági bűncselekmények, satöbbi.

A hadműveletben először vesz részt a teljes 75. Ranger Ezred. Az első 500 ranger december 20-án 01:00 órakor ugrik, és azt a feladatot kapja, hogy biztosítsa a Tocumen Nemzetközi Repülőteret, ahol a panamai légierő főhadiszállása is volt. Egy másik zászlóalj a Rio Hato katonai reptér elfoglalását kapta feladatul. Miután mindkét reptér készen áll a többiek fogadására, az első zászlóaljat a 82. Légiszállítású Hadosztály mellé rendelik, melynek parancsnoka rögtön tesz is az ellen, hogy a rangerek szétunatkozzák az agyukat. Új feladat: a panamai különlegeseket kell semlegesíteniük. A harmadik zászlóalj Charlie százada is testhezálló melóra kap utasítást: a Panamai Vezérkar központi épületét, a La Comandancia-t kell bevenniük.

Rangerek Panamában a La Comandancia bejáratánál

A rangerek panamai fellépéséről még annyit, hogy Noriega házi katonaságát, a Batallon Dignidad-ot is seccperc alatt legyalázták. A rangereket legelőször itt is reptér-elfoglalásra vették igénybe; a szíriai határ melletti „H-1” kódú katonai repülőtér kifutója aggasztóan hosszú (10 kilométer) és jól karbantartott volt, s a nyugati szövetségesek nem akarták kockáztatni, hogy akár iraki, akár más ellenséges gépek igénybe tudják venni. Ennek érdekében 2003. március 25-ről 26-ra virradóan 600 ranger, 300 ejtőernyős a 173.

Napjainkban egyetlen vegytiszta ranger-alakulat létezik, a 75. Gyalogos (Ranger) Ezred. A rangerek 2001-ig fekete barettet viseltek, de akkor megsértődtek (lévén, hogy a hadsereg más alakulatoknak is engedélyezte ennek viselését), és áttértek a világosbarnás-szürke, hivatalosan: tan beret fejfedőkre, amit most már tényleg csak ők hordhatnak.