A 19. századi autótalálmány története
A 19. század végétől két terület fejlődött nagyon látványosan, átalakítva a mindennapi életet: az egészségügy és a közlekedés-kommunikáció. A tudomány fejlődését talán még az orvostudomány eredményeinél is látványosabban bizonyították az egyre jobban elterjedő új találmányok: a járművek és elektromos eszközök. A 19. század végén ugyanis újabb lendületet vett a technikai fejlődés. Ekkor lett húzóágazat a vegyipar, a gépipar és az elektronikai ipar. A telegráf, a telefon, a teleszkóp, majd 1886-ban a német Carl Benz automobilja mind az élet „felgyorsulását”, a nagy hatótávolságok legyőzését segítették. A 19. század végén megjelent autó az első világháború után terjedt el igazán - az Egyesült Államokban már minden ötödik emberre jutott egy autó.
Hétköznapi jelentésében az autó a gépkocsi, egy kerekeken guruló, saját motorja által hajtott gépjármű. Míg az elsődleges energiaforrás a gőz volt a XIX. század nagy részében, az 1880-as években utóda - a belső égésű motor - jelent meg először négyhengeres majd dízelmotor formájában. Habár a század során még nem sikerült teljesen kifejleszteni, végül nemcsak a gőzgép szerepét vette át teljesen, hanem olyan iparágak beindításában is szerepet játszott, amikre nem is gondoltak volna: autó, repülő és a multifunkciós fűnyíró is készült a segítségével. A XIX. században a gőzhajtásos kísérletek nem hozták a kívánt eredményt a közúti járművek vonatkozásában, így a gépkocsi kifejlesztése szempontjából sorsdöntőnek bizonyult, amikor Nikolaus August Otto 1876-ban megalkotta az első belső égésű motort.
A belső égésű motor és az első automobilok
Az első benzinmotoros automobilt Karl Friedrich Benz készítette Mannheimban 1886-ban. Tőle függetlenül ugyanekkor Gottlieb Wilhelm Daimler és Wilhelm Maybach feltalálópáros is feltalálja a maga automobilját Cannstattban, nem messze Stuttgarttól. 1886. január 29-én nyújtotta be szabadalmi kérelmét Karl Benz a berlini székhelyű Német Császári Szabadalmi Hivatalhoz egy gázmotor meghajtású járműre („Fahrzeug mit Gasmotorenbetrieb”). A DRP 37435 számon iktatott szabadalmi okirat lett a gépkocsi „születési anyakönyvi kivonata”. Utólag vált világossá, hogy a beadvány nem pusztán egy új járműtípus jogi védelmét, hanem a motorizált közlekedés korszakának hivatalos kezdetét is jelentette. Karl Benz - miután 1879-ben kifejlesztette első, kétütemű motorját - 1885-ben megépítette 0,8 lóerős motorral hajtott kocsiját. A világelső, méltán elhíresült Benz „Patent-Motorwagen” háromkerekű jármű volt. Mai szemmel nézve kétségkívül kezdetlegesnek hat, ugyanakkor korának csúcsszínvonalát képviselte.
Karl Benz cége lett a Föld első autógyára. A kézzel készített járművekből 1888. és 1993. között összesen 25 db-ot adtak el. A háromkerekű járművet csakhamar követte a négykerekű változat is, és Karl Benz nevéhez fűződik az első autóbusz kifejlesztése is. Érdemes említeni a motorizált közlekedés másik nagy úttörőjéről, Gottlieb Daimler-ről is, aki Karl Benz kísérleteivel egy időben, vele párhuzamosan, de tőle teljesen függetlenül, más városban és más szakmai körben valósította meg elképzeléseit. A két fejlesztő munkásságában alapvető különbség az, hogy amíg Benz egy addig nem létező jármű, az automobil komplett kifejlesztésén és tökéletesítésén fáradozott, addig Daimler - és Wilhelm Maybach - első sorban egy könnyű, nagy fordulatszámú és univerzálisan beépíthető benzinmotor kifejlesztését tűzte ki maga elé, amelyet különböző járművekbe - motorkerékpárba, hajóba, autóba - be lehet építeni.
1886 Benz Patent Motorwagen
Magyar úttörők az autógyártás kezdetén
Az első benzinmotoroknál még a felületi porlasztást alkalmazták, így nem sikerült jó benzin-levegő keveréket előállítani az égéstérben. Ezért a motorok teljesítménye nagyon alacsony volt. Ezt a problémát hidalta át a Ganz-gyár két munkatársa, Bánki Donát és Csonka János műegyetemi professzor találmánya, a porlasztó, vagyis a karburátor. Bánki és Csonka találmányával a benzinmotor megbízhatóan működő, nagy teljesítményt leadni képes erőmű lett. A szabadalmi kérelmet 1893-ban adták meg nekik, mintegy fél évvel megelőzve a német Wilhelm Maybachot. Világszerte mind a mai napig a két magyar zsenit tekintik a karburátor feltalálóinak. A két feltalálóra a magyar autógyártás úttörőiként tekintünk, nevükhöz fűződik még többek között a gáz- és petróleummotor megalkotása is, nevük gyakorlatilag egyet jelent a hazai autó- és motorgyártás kezdetével.
Autóklíma hibaelhárítási útmutató
Az autók külsőleg először még a korábbi vagy épp korabeli lovaskocsik és hintók külsejét követték, szögletesek voltak, csupa derékszöggel mindenütt. Ez már csak azért is így volt, mert abban az időben ezek voltak az uralkodó jármű-alkalmatosságok, ezért javarészt ezek alkatrészei álltak rendelkezésre járműépítéshez, ahogy ez Daimlerék esetében is látszik. A fejlődés során azonban a 19. századi alapok megnyitották az utat a modern autógyártás és a formatervezés előtt.
A korai gépjárművek összehasonlítása
- Benz Patent-Motorwagen (1886): Háromkerekű kivitel, kb. 0,8 lóerős teljesítmény, az első szabadalmaztatott gépkocsi.
- Daimler motoros kocsi (1886): Négykerekű kivitel, univerzális benzinmotorral szerelve.
- Bánki-Csonka motorok (1893): Karburátorral szerelt benzinmotorok, amelyek stabil működést biztosítottak.
Késések az elektromos Land Rover terveiben