A Toyota Hiace D4D: Legendás Megbízhatóság és Használati Jellemzők
A Hiace számomra, de talán sokak mások számára is fogalom, legenda. Hiszen néhány Mercedes rohamkocsit leszámítva a Hiace volt az első nagy sorozatú „nyugati mentőautó. Elnyűhetetlenségüket az OMSZ kötelékében is bizonyították, máig él bennem egy 2012-ben, a mentőszolgálat járműparkja kapcsán készített riport, ahol arról számoltak be az üzemeltetők, hogy nem egy példányt adtak el több mint egymillió kilométerrel még teljesen működőképes állapotban, úgy, hogy azokat még vitték Afrikába, hogy ott jó eséllyel még egy milliónyit szolgáljanak.
A Hiace: Egyszerűség és Hosszú Élettartam
A Hiace persze elég egyszerű gép volt. Számomra az első autók egyike, amiket vezettem. Emlékszem, hogy gyerekjáték volt kezelni, a 2,4-es szívódízel alapjáratról vitte, a karosszéria remekül átlátható, és persze sugárzott belőle az egyszerű, logikus kialakításon túl az örök életre tervezettség. Hosszmotor, hátsókerékhajtás, középen a váltóval - klasszikus építés.
Példamutató Hosszútávú Tapasztalatok egy 2.4D modellel
A Toyota hírnevét hűen tükrözik a valós felhasználói tapasztalatok. Áttételesen a Toyota monori márkaszervizétől érkezett az infó, hogy ügyfélkörükben van egy már 19 éves, de még mindig náluk karbantartott, több mint 600 ezer kilométert futott példány. Bár tulajdonosa újonnan még félig privát használatra vette, ez a Hiace négyéves kora óta „csupán munkaautó. Állandóan szolgálatban van. A találkozáskor aztán arra is fény derült, hogy a cégtulaj, Tóth József 1999-ben saját maga és cége első „nyugati autójaként vette a valójában természetesen távol-keleti Toyotát.
Döntését néhány már Toyota-tulaj véleményére alapozta, annyit tudott a márkáról, hogy megbízhatósága kiszámítható. Márpedig minden vállalkozáshoz erre, a kiszámíthatóságra van leginkább szükség, így aztán annak ellenére is a Toyota mellett döntött, hogy nem ez volt a legolcsóbb furgon a piacon. Nem bánta meg, azóta is kitart a márkánál, illetve a monori márkaszerviznél is, ezt az autót is kizárólag oda hordja karbantartásra. A megbízhatóság valójában gyárilag kódolt.
A 2.4 literes szívódízel motor megbízhatósága
Vegyük végig: a 2,4 literes dízel még turbó nélkül, hagyományos, örvénykamrás befecskendezésű, nincs se részecskeszűrő, se katalizátor, az olajcsereciklus viszont kellően rövid. Az előírt karbantartásokat betartva, illetve a magas, jellemzően nem sok városi tötymörgést, inkább nagyobb távokat tartalmazó futással elég jó körülményeket kapott a Hiace, de azért az amúgy több mint 100 látogatást tartalmazó szerviznaplót átfutva is vannak meglepetések. Egészen pontosan az a meglepetés, hogy nincs meglepetés. Az előírt folyadék- és szűrőcseréken, egy-két kopóalkatrészen túl meglehetősen eseménytelen volt a bő 600 ezer kilométer ezzel a Hiace-szel.
Az alábbi táblázat Tóth József Hiace-jének főbb szervizbeavatkozásait mutatja be a 600 ezer kilométeres futásteljesítmény során:
| Esemény | Futásteljesítmény (km) | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Differenciálmű javítás | 522 000 | Ezen futásteljesítmény mellett kiemelkedő |
| Kuplungcsere | ~600 000 után | Kiemelkedő élettartam a korához képest |
| Előírt folyadék- és szűrőcserék | Rendszeresen | A megbízhatóság alapja |
| Kopóalkatrészek cseréje | Szükség szerint | Ritka beavatkozások |
Ezekben az adatokban sokan kételkedhetnek, de tegyük hozzá, ez még egy másik világ volt, egy nem egész 80 lóerős, 2,4 literes szívódízel motoros autóról van szó. A kilencvenes években még készültek ilyenek, s ezek bizony tudtak ilyet. A fotózáskor még 625 ezer kilométer alatt járt, már azon is túl van. Aligha, mert a 19 éves Hiace a 600 ezer kilométer után is füstmentes (ugye, hogy mennyit ér az előírt karbantartás betartása?!) motorjával a teljes életre vetített emissziójával egyáltalán nem tűnik rossznak. A karbantartásokat megkapva nem csak hajtáslánca tartós, meglepő módon az időszakos mosásokat szintén megkapó karosszéria is rozsdamentes. Ezen a modellen még a duci kormánykerék is légzsák nélküli.
A D4D Hiace: Részletesebb betekintés egy 2006-os modellbe
Egy 2006-os évjáratú, 3 személyes, "Kasten lang" tehát csukott áruszállító, már D4D 102LE-s, de még nem a nagylámpás változat is hűen reprezentálja a típus erényeit. Ez az évjárat már megkapta az EURO4-et, ami különösen Ausztriában fontos, ahol az EURO2-vel egyáltalán nem, de vannak tartományok ahova EURO3-mal sem lehet behajtani, s állítólag jövőre jön a szigorítás így sajnos a régebbi hiace-k napjai megvannak számlálva.
Külső és belső jellemzők
Kívülről a klasszikus 90-es éveket idézi, de a sűrű fogas hűtőrács a közepén a tenyérnyi Toyota emblémával jelzi, hogy az ezredforduló után gurult le a gyártósorról. Nekem szemből kicsit olyan amerikaias benyomást kelt, hátulról pedig a 104-es hívószámmal ellátott mentők jutnak eszembe, nem véletlen hiszen a karosszéria a hűtőrácsot és az első lámpákat kivéve mit sem változott 95 óta. Nem csak tulajdonosa, mai használói is becsülik, tisztelik.
A vezetőfülke sem változott sokat 95 óta, ez a modell már kapott egy vezetőoldali légzsákot és egy fordulatszám mérőt. Elöl és hátul is 3 személyes, hátul kellemesebb utazni. Textilkárpit nincs, az ajtók műanyag borítása kopogós műanyagból készült, legalább könnyű takarítani. A középkonzol mint egy faék semmi bonyolultság nincs rajta, balra jobbra lehet tologatni a fűtéscsapot, irányítani a légbeömlést, a ventilátor erejének erősségét valamint hogy belül keringesse a levegőt. A központi zár mellett az egyetlen extrának nevezhető funkció a hátsó ködlámpa kapcsolója mellett található téglalap alakú gomb, ami megnöveli az alapjáratot. Nagyon hasznos télen -10 fokban, mire lekaparom a jeget már nagyjából langyos levegőt szokott fújni. Az ablak kurblis, a tükröt is kézzel kell kívülről állítani. Az utastér legcsúfabb részei az utólagos ablakemelő-kapcsolók. Az egész autó annyira puritán, hogy szinte már unalmas hogy nincs mit rajta javítani, én pontosan ezért imádom.
2021-es Toyota HiAce 2.8D MT - SZEMÉLYES TESZTVEZETÉS
D4D motor és teljesítmény
A kedvenc részem a motortér. Sajnos ez már nem olyan egyszerű mint a 2.4D-k, de megfelelő odafigyeléssel és karbantartással ez is elmegy akár egymillióig anélkül, hogy a főbb alkatrészeket ki kellene cserélni. Igen az enyémben volt egy kuplungcsere 126000-nél, de úgy gondolom ez megbocsátható ennyi rakott városi kilométer után egy olyan helyen, ahol a boltok olyan utcákban vannak ahová az autó egyesben megy fel. Akkora szíjak vannak a motorra építve, amit a traktorokba szoktak szerelni. Ez is azt mutatja, hogy ezt az autót a használatra tervezték, nem pedig arra, hogy színházba járjanak vele. Minden elérhető, az izzócsere kb 3 perc. A szerelőm szerint nem jellemző a porlasztók meghibásodása, de meghálálja a minőségi gázolajat, amit az autó fogyasztása is tükröz.
A 2494 köbcenti, 4 henger és 75kw (102 LE) nem sok, de arra pont elég, hogy dinamikusan mozgassa ezt a kasznit, könnyen lehet vele meglepetést okozni egy gyorsításnál. Indításkor azzal a jellegzetes Toyota cákcákk-kal indul amit a toyotások álmukból felébresztve is megmondanak hogy épp egy hiace röffent be. Motorja nagyon szépen jár, ketyeg mint a japán óra, szinte lehet hallani ahogy a szelepek dolgoznak. Nincs benne DPF, meg ADBlue, a 75 kw teljesítmény 3600-as fordulaton adja le, de teljesen fölösleges addig forgatni, én üresen 2400-nál elváltom a sebességeket. A motor olyannyira nyomatékos, hogy 0-ról akár harmadikban is elindul gázadás nélkül egyenes terepen. Váltója pontos, rövid, az egyes pont arra jó, hogy megmozdítsa az autót és már lökhetjük is a másodikat, harmadiktól lehet vele igazán gyorsulni.
Fogyasztás és menettulajdonságok
Én óra szerint 100-zal járok vele ami a valóságban 92-93km/h, ekkor még elviselhető a motor és a szélzaj, ekkor pörög 2500-at. 110-nél 2700-at, ekkor a legnagyobb zajterhelés (77dBA), 120-nál 3000-ret itt érdekes módon halkabb a motor, de a fogyasztása megnő nagyjából 1-1,2 literrel. Nálunk, normális használat mellett (max 3-400kg terhelés, város-országút-autópálya) 30 tele tankolás összesítése alapján pontosan 8 liter az átlagfogyasztása. Ezt döntse el mindenki, hogy jó-e... A legkevesebb fogyasztása 7,1 L/100km volt, óra szerint 95-tel, a legmagasabb 9,2L/100km óra szerint 145-tel csak pályán.
Futóműve billegős, úttartása üresen kissé labilis, igazi énjét terhelés alatt mutatja meg. Nagyon könnyű vele fordulni, teherautóhoz képest jó a forduló szöge, városi parkolásnál is nagyon könnyű vele manőverezni. Szerintem a HIACE egy életérzés, lassan, de biztosan mindenhová elmegy.
Amit érdemes tudni a Hiace D4D vásárlásakor
A történet ott kezdődött, hogy kellett egy legalább Transporter méretű kisteherautó, aminek legalább 900kg teherbírása van, és egy 750kg-os utánfutóval nem haladja meg a 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeget. Hát ez nem jött össze sajnos, mivel hosszú változat, ezért az autónak a megengedett legnagyobb össztömege 2800kg, ami ugye egy 750 kg-os futóval 50kg-mal meghaladja a 3500-at. De nem ez a lényeg. Az elképzelés egy 2008 utáni (nagylámpás, EURO4) 117LE-s, összkerekes, hatszemélyes, dupla tolóajtós, klímás, vonóhorgos változat lett volna, de 4 hónap keresgélés után feladtam a küzdelmet. Ebből a jót vagy nem adják el, vagy a tulajok pontosan tudják, hogy mi az ára és 15-17.000 eurókat kérnek a 10-12 éves példányokért is.
Avensis motorolaj feltöltési útmutató
Ausztriában élünk, itt elég gyakori az Allrad hajtással ellátott verzió, maga a Hiace típus viszont nagyon ritka, jelenleg összesen 8db eladó van az egész országban aminek a 90% olyannyira le van pusztítva, hogy sehova máshova nem jó, mint mondjuk a Maghreb országaiba. Veszik is az arabok és feketék őket rendesen, különösen a régi 2.4-eseket, volt, hogy mire odaértem megnézni a kocsit már megvolt a jegye Kongóba. Ezeket az autókat arra vették, hogy menjenek vele, nem kímélte őket senki, se isten, se ember, festők, villanyszerelők, burkolók, kőművesek stb... Amúgy sok pékség is vásárolt ilyet itt kint a négykerék miatt, hát próbáljon már meg az ember egy hátsó kerekessel felmenni a Schneeberg közelébe hóesésben, vagy kiszállítani a friss péksüteményt a síparadicsomba. Aztán megnéztem a magyar piacot, ott is keresgéltem néhány hónapig, de az összes megnézett példány egy mocsok volt. Volt aminek a jobb!! első ülésének a fele hiányzott, olyannyira ki volt szakadva. El is mentem gyorsan megnézni, számítottam rá, hogy lesz egy kis rozsda, hála istennek csak felületi amit még nem olyan vészes szakszerűen kezelni. Az autó egy pékségé volt, csak a tulaj hajtotta 15 éven keresztül, végig a helyi Toyota szervizben kapta a kötelezőket, 126.000km mindezt számlával és szervizkönyvvel tudta igazolni, így hát megalkudtunk. Belülről az álom kategória, se egy karcolás, se egy cigaretta által kiégetett ülés mintha 2-3 éves lenne, még a kormány is recés.
Amiket kevésbé szeretünk
Van viszont amit nem szeretek benne. A raktérelválasztó és a tető között valamelyik csavar zörög, de hiába próbálgatom őket egyszerűen nem jövök rá, hogy mi lehet a baj. 100 fölött hangos, egy 500km-es út kimondottan fárasztó tud lenni a zajterhelés miatt. Nyáron a fülke hamar felforrósodik és mivel nincs benne klíma, nem árt ha van az ember nyakában egy törölköző. Sok alkatrészt csak gyáriban lehet hozzá rendelni csillagászati áron, pl. felnikupakok, én speziell Dubaiból rendeltem hozzá 4 db-ot 140euróért.
2021-es Toyota HiAce 2.8D MT - SZEMÉLYES TESZTVEZETÉS
A megbízhatóság igazi értéke
Előtte főleg a VW konszern által fabrikált autókat használtam, volt legendásnak mondott TDI passatom, Golfom, PDTDI Superbem, Audim, Caddym, T4-em, elnyűhetetlennek hitt LT-m de elegem lett az állandó félelemtől, az elöregedett konstrukcióktól. Többször kellett kettőstömegűt cseréltetnem, turbót felújíttatnom, légtömegmérőt / turbónyomásszabályozót cserélni, fészkeket marni, szoftverfrissítés kutyaf..a. Volt hogy elkopott a vezérműtengely! És akkor ugye himbák és egyéb finomságok cseréje. Nem túlzok ha azt mondom hogy az elmúlt néhány évben több milliót hagytam a szerelőknél egyéb javításokra. Ez nem a világ legjobb autója a luxus és a modern extrák tekintetében, sőt. Azonban a célravezető, megbízható munkatárs kategóriában verhetetlen.