A szuperhősök eredete: DC és Marvel rivalizálás, és a Power Rangers helye a képregényvilágban
A DC és a Marvel, a képregényvilág két legnagyobb óriása szinte születésüktől fogva másolja egymást. Az évtizedek során egymással versengve nem csupán saját ötleteik révén próbáltak meg teret nyerni maguknak, de gyakorta egymás elképzeléseit is meglovagolva, ezekből inspirálódva, vagy pofátlanul lenyúlva azokat. Ez a kölcsönös inspiráció és versengés számos ikonikus karakter születéséhez vezetett, melyek közül több figyelemreméltó hasonlóságot mutat. Miközben a DC és a Marvel univerzumában számos hős osztozik hasonló eredeteken, fontos megjegyezni, hogy nem minden népszerű szuperhős köthető közvetlenül ehhez a két óriáshoz, ide tartozik például a Power Rangers is, melynek eredete nem a DC vagy a Marvel köreiben keresendő. Cikkünkben a két nagy kiadó közötti évtizedes versengést, a karakterek közötti feltűnő hasonlóságokat, valamint a szélesebb szuperhős univerzum sokszínűségét vizsgáljuk.
Szembetűnő hasonlóságok a karakterek között
A gyorsaság bajnokai: Flash és Hermész öröksége
Mindkét figura az ókori mitológiában gyökeredzik: Flash első változata még kis szárnyacskákat is viselt a sisakján, ezzel egyértelműen utalva Hermészre, illetve Merkúrra.
Mágia mesterei: Doctor Fate és Doctor Strange
Lehet, hogy a Marvel Moziverzumban Doctor Strange leginkább Tony Starkra hajaz, hisz mindketten egy testi deformációhoz vezető baleset révén lettek szakmájuk arrogáns és önző birtokosaiból valami sokkal többé, de Strange eredete inkább egy DC-hőshöz vezethető vissza. Mondhatnánk, hogy Nabu és egy az Ősi Egyes Ősmágus jól megértenék egymást, de azt is szívesen megnéznénk, milyen végeredménnyel járna Fate és Strange összecsapása. Ez utóbbi megjelenésére ugyan 1963-ig várni kellett, de azóta is a mágia mestere, ahogy azt az MCU-ban is többször bizonyította Benedict Cumberbatch megformálásában. Doctor Fate filmes bemutatkozására viszont a Black Adamig még várnunk kell, amely egyelőre még nem rendelkezik bemutatódátummal.
Rugalmas képességek: Elongated Man és Mr. Fantastic
Nem sokon múlt, hogy a DC nyúlós-de-nem-málós hőse megelőzze a Marvel saját gumitestű karakterét: Elongated Man, polgári nevén Ralph Dibny 1960-ban tűnt fel a DC füzeteiben, míg Mr. Fantastic, azaz Reed Richards 1961-ben debütált a Fantasztikus Négyes részeként. Ugyanakkor a Marvel javára legyen mondva, hogy azt leszámítva, hogy mindkét karakter képes megnyújtani a testét, túl sok közös vonás nincs bennük. Dibny-t például egyértelmű paródiaként képzelték el, aki fel-alájárja Amerikát, hogy a szuperhős példaképeivel találkozhasson, és közben mindenféle ügyeket megold, tulajdonságát pedig egy különleges gyümölcsből kinyert szérummal szerezte.
Macskanő és Fekete Macska: A végzet asszonyai
Az 1940-ben bemutatkozó Macskanő szinte egyidős Batmannel, és mióta 80 évvel ezelőtt először összeakasztották bajszukat, azóta végig elválaszthatatlan társai/ellenlábasai egymásnak. Macskanő egy bessuranó tolvaj - angolul cat burglar, innen hát a név és a kinézet -, ugyanakkor valódi femme fatale, akinek morális iránytűje hajlamos erősen kilengeni. Igazi kulturikon, így a Marvelnek majdnem 40 évig tartott, mire elő mert állni a saját verziójával - ez volt a Fekete Macska, azaz Felicia Hardy, aki 1979-ben debütált a Pókember-képregényekben. Hardy is besurranó tolvajként mutatkozott be, és ő is hajlamos volt elcsavarni Peter Parker fejét, hogy aztán esetenként hátba szúrja őt. És persze ő is a végzet asszonyaként tetszelgett. Macskanővel és az ő alteregóival a tévék képernyőjén és a filmvásznon is találkozhattunk már jó néhányszor - legközelebb például Zoe Kravitz bújik majd a fekete bőrszerkójába a 2022-es The Batmanben. Ami a Fekete Macskát illeti, vele eddig meglehetősen mostohán bánt a sort: leginkább rajzfilmekben szerepelhetett, valamint videojátékokban, például a PS-exkluzív Spider-Manben (illetve annak egyik kiegészítőjében).
Power Rangers Misztikus Erő S01E12 részletes leírása
Éleslövészek: Deadshot és Bullseye
Deadshot, magyar keresztségben Lövész a DC univerzum leghalálosabb fejvadásza: állítólag még soha nem lőtt mellé. Illetve egyszer biztosan, mikor úgy döntött, hogy leváltja Batmant, aminek az lett a vége, hogy a sötét lovag elkapta a grabancát. Annak ellenére, hogy Deadshot már 1950-ben felütötte fejét a DC füzeteiben, jó sokáig kellett várni arra, hogy úgy igazán a karakter mélyére ássanak, például, hogy miért van halálvágya. Erre leginkább akkor került sor, mikor a bérgyilkos - aki néha antihősként is szokott tetszelegni - csatlakozott az Öngyilkos Osztaghoz. No, ott jó helye volt. Ami Bullseye-t, azaz Célpontot illeti, neki nincs halálvágya, de érzelmei se nagyon: az 1976-ban bemutatkozó karakter arról híres, hogy képes bármivel gyilkolni, legyen az egy kártya vagy egy toll. Ami az élőszereplős megjelenést illeti, Deadshot már a Smallville-ben is szerepelt, no meg az Arrowverse-ben is feltűnt, de természetesen leghíresebb jelenését Will Smith-nek köszönhetjük, aki a 2016-os Öngyilkos Osztagban játszotta el a karaktert, aki ebben a változatban inkább volt antihős.
Íjász hősök: Zöld Íjász és Sólyomszem
Mikor Zöld Íjász 1941-ben megszületett, a DC egyfajta alternatívaként vezette be őt Batmanre: Oliver Jonas Queen egy gazdag üzletember volt, aki a Zöld Íjász álcája mögé bújva vadászta le Star City bűnözőit utánozhatatlan íjásztudásával, illetve speciális nyílvesszőivel. Később a karaktere a bal oldali politika szócsöve lett, és ugyan soha nem ért el akkora népszerűséget, mint Batman, azért még a mai napig része a popkultúrának. Hasonló figyelmet élvez a Marvel 1964-ben megszületett saját változata, Sólyomszem, polgári nevén Clint Barton, habár a karakter egészen más utat járt be, mint Queen: árva számkivetettként eleinte a rossz oldalon állt, de aztán hamar megbocsájtást nyert, és 1965-től már a Bosszúállókban csapatta, ahol összeszűrte a levet a Fekete Özveggyel.
Szupererős idegenek: Superman és a Marvel válaszai
Az 1938-ban megszületett Supermant valószínűleg senkinek se kell bemutatni: az idegen világból érkezett, mindenféle emberfeletti tulajdonsággal felvértezett hős minden idők egyik legismertebb képregényfigurája, és annak ellenére, hogy meglehetősen OP-nek számít, számos alkalommal próbálták meg lemásolni. A Marvel példának okáért kétszer is látványosan nekiment a hősnek, habár némileg finomhangolva azt. Az első ilyen próbálkozás az 1969-ben bemutatkozott Hyperion volt, amely ugyan a Bosszúállók ellenségeként látta meg a napvilágot, két évvel később már mint jófiú született újjá a Squadron Supreme tagjaként. Ez a változat kísérte végig pályafutását, mi több, egy 2003-as változat már úgy mutatta be, mint egy idegen világból jött bébit, akit a kormány nevelt fel. A másik változat jóval frissebb: 2000-ben mutatkozott be Sentry, aki egy hasonló szérum segítségével jutott természetfeletti erőhöz, mint amivel anno Amerika Kapitányt felpimpelték. Supermanhez hasonlóan ő is óriási erővel és sebességgel bír, bőre áthatolhatatlan és nagyjából fénysebességgel képes repülni. És ha ez nem lenne elég az összevetéshez: a mellkasán egy jókora S betű figyel.
Kozmikus fenyegetések és csapatépítések
A sötét urak: Darkseid és Thanos
Rossz hírünk van: nem Thanos, az Őrült Titán volt az első, aki a saját akarata szerint kívánta glédába szedni az univerzumot - a DC megelőzte őt kemény három évvel, méghozzá Darkseidnek köszönhetően. Filmes téren fordított a helyzet: a Josh Brolin által megformált Thanosszal először a 2012-es Bosszúállókban találkozhattunk - ott még persze nem Brolin alakításában -, hogy aztán minden idők eddigi legsikeresebb filmjében, a Végjátékban vegyünk tőle búcsút 2019 tavaszán, míg Darkseid eljövetelére még várnunk kell. Ugyan már a Batman Superman ellenben és Az Igazság Ligája moziváltozatában is említésre került, de látni majd csak a 2021-es Snyder vágásban fogjuk.
A csapatok kialakulása: Igazság Ligája és Bosszúállók előfutárai
Oké, oké, egyrészt ebben a pontban nem konkrét karakterek összeméréséről lesz szó, másrészt tök érthető, hogy előbb vagy utóbb mindkét képregényházban elkerülhetetlenné vált a csapatépítés, hisz ez megannyi crossover-képregény megjelentetésére adott lehetőséget, meg aztán minden rajongó kíváncsi volt arra, hogy ez és ez a képregényhős közül melyik az erősebb. No, hát ezekből a füzetekből ez is kiderült. Ugyanakkor "csapatépítő tréning" téren a DC megint alaposan beelőzte a Marvelt, ráadásul ezúttal két össznépi bandával is. Az első már 1940-ben megalakult: ők voltak a Justice Society of America, melynek alapítói között olyan hősöket találhattunk, mint Doctor Fate, a Villám, Zöld Lámpás vagy Hawkman. Igen, valóban meglepő, hogy az első hőscsoportosulás a legkevésbé ismert manapság, habár ez hamarosan megváltozhat, ugyanis a már előkészületi állapotban lévő Black Adamben összeáll majd a JSA, méghozzá Hawkman, Atom Smasher, Doctor Fate, Cyclone és talán Black Adam részvételével.
Power Rangers film: részletek és érdekességek
A legpofátlanabb lenyúlás: Deathstroke és Deadpool
A végére hagytuk a leggyakrabban emlegetett lenyúlást, ami természetesen azért olyan pofátlan, mert szándékosan történt. Oké, a fentiekben is sok olyan karakterrel találkozhatott, akit a rivális képregényháztól elirigyelt figura szült, de a Deathstroke kontra Deadpool harcnak az a különlegessége, hogy a Marvel - egészen pontosan Rob Liefeld alkotó - soha nem csinált titkot abból, hogy a nagypofájú zsoldost kiről mintázta. Az egész ott kezdődött, hogy Liefeld nagy Tini Titánok-rajongó volt, és ennek a formációnak a mesterei stratéga és harcművész Deathstroke az egyik fő ellenfele. Liefeld pedig megalkotta a maga változatát, amit miután benyújtott a Marvelhez, azt a választ kapta, hogy túlságosan emlékeztet Deathstroke-ra, ám ahelyett, hogy radikális változtatásokat eszközölt volna a figurán, inkább még jobban kiélezte a hasonlóságot. Deadpool egy paródiának indult, de aztán korunk egyik legnépszerűbb szuperhősévé vált - nem kis részben a popkulturális utalásokkal teli, a képregény műfaját és saját világát is állandóan kiparodizáló mentalitásának hála.
DC és Marvel: Két eltérő filozófia
A DC Comics 1934-ben jött létre, legnépszerűbb hősei pedig a már fent is említett Batman és Superman. A DC képregények, filmek és játékok elengedhetetlen hozzávalója a sötét, már-már szürreális hangulat: a történések és a karakterek nem sokszor tűnnek életszerűnek, de az őket körülölelő, gonoszságban tapicskoló világ absztrakt tükreként mégis elfogadhatók, sőt, tökéletesen illeszkednek a környezetükbe. A DC történetei rendszerit borongós, komor hangulatú sztorik, kevés lelkizéssel és karakterisztikával, de éppen ezért számtalan interpretációt lehetővé tesznek, hiszen az írók és rajzolók csak nagy vonalakban követik a DC alapvetéseit. És ami kiemelten fontos a PC Guru szempontjából: a DC fantasztikus videojátékokért felelős, elég csak a Batman: Arkham szériára gondolni! A Marvel Comics 1939-es alapítása óta igazi médiamogullá nőtte ki magát: képregényeit érzelmes szereplők, emberi jellemvonású hősök, sok belső vívódás és a sci-fi- és fantasyelemek érdekes egyvelege uralja, mindemellett pedig a Disney felvásárlása óta a Marvel a filmvásznon is hódít. A 2008-as Vasember óta minden évben blockbusterek egész sora hódítja meg a nézőket, akik több milliárd dollárt tömtek már a Marvel zsebébe. Ennek köszönhetően a piros logós cég több emberhez jut el, mint a DC, az olyan hősök pedig, mint Pókember vagy Thor, a nyereséges üzlet szinonimájává váltak. Ugyanakkor a Marvelt egyesek gyerekesnek érezhetik, mert a DC-től megszokott komorság annyira nem jellemző rá, illetve játékok terén sem szerepelnek jól az univerzum hősei, hacsak nem a LEGO veszi kezelésbe őket. Ez a két eltérő megközelítés vezeti a rajongókat ahhoz a kérdéshez, hogy vajon melyik univerzum kínálja a jobb élményt.
Kereszteződések és az Amalgam Comics világa
Axel Asher, vagyis Access korántsem nevezhető a legismertebb szuperhősök egyikének, elég valószínű, hogy közületek sokan még egyszer sem hallottak róla. A 90-es évek nem volt könnyű időszaknak nevezhető a képregényipar számára, kipukkant egy elég nagy iparági lufi, a kármentést pedig a két óriás nagy átalakításokkal próbálta összehozni. A Marvelnél például Pókember helyét átvette egy klón, DC fronton (egy időre) meghalt Superman, Zöld Lámpás pedig gonosztevővé vált. Az efféle nagyszabású képregényes események ugyan picit megtolták az eladásokat, de ennél többre volt szükség. Ekkora pattant ki valaki fejéből a Marvel vs. DC képregény. A Marvel vs. DC egy négyrészes, 1996-ban futó minisorozat volt, ami egymásnak eresztette a két kiadó legnagyobb hőseit. A füzeteket közösen gondozta a két cég, Amalgam Comics brandnéven pedig a miniszéria története során létrejött "kevert univerzum" szuperhősei kaptak saját kiadványokat. Mindezeken felül pedig kitaláltak egy teljesen új figurát is, ő lett a fentebb említett Axel Asher, azaz Access. Ashert rémálmok gyötörték, álmaiban két hatalmas kozmikus entitás, egy vörös és egy kék lény harcolt megállás nélkül egymással. Rémképei szépen lassan valósággá váltak, mi pedig azt láthattuk, ahogy fokozatosan összeolvad a DC és a Marvel világa: Peter Parker a Daily Planetnél kapott új állást, Gambit, az X-Men tagja ellopta a Batmobilt, Rozsomák pedig Gyilkos Krokkal harcolt a nyílt utcán. Axel Asher az egyetlen olyan személy, aki tisztában volt mindezzel, ráadásul ő szabadon utazhatott a két univerzum, illetve a korábban említett kevert világ, az Amalgam realitás között. Asher később még az All Access és Unlimited Access minisorozatokban bukkant fel, de azóta nem hallottunk róla.
A képregényvilág sokszínűsége: Hősök a DC-n és Marvelen túlról
Noha még mindig a nagy képregénykiadók ikonikus figurái számítanak a legismertebbeknek, ma már sok olyan népszerű szuperhős karakter van, akikkel nem a DC- vagy a Marvel-univerzumban találkozhatunk.
The Boys - A sötét paródia
Gareth Ennis méltán híres képregénye, a The Boys - A Fiúk egy olyan világban játszódik, ahol léteznek ugyan szuperhősök, azonban egyáltalán nem eszményi figurák, hanem épp ellenkezőleg: romlott és korrupt alakok, akiket nem mások megsegítése helyett a saját hatalmuk érdekel. Eközben persze a médiában mind feddhetetlen jótevőkként jelennek meg, így a közvélemény mit sem tud arról, hogy kik ők valójában. Többnyire ilyen megátalkodott figurákból áll a legfontosabb hőscsapat, a zsarnoki Hazafi által vezetett Hetek is, amely lényegében a Marvel és a DC Comics olyan közkedvelt társulatainak a sötét paródiája, mint a Bosszúállók és az Igazság Ligája.
Nézd meg a Power Rangers 1. Részét
Legyőzhetetlen - A szuperhősök komplex világa
A hasonlóan népszerű Invincible - Legyőzhetetlen szintén nem idealizálja a szuperhősök világát, de azért mégsem teljesen negatív képet fest arról. Robert Kirkman képregényének és az azt adaptáló animációs szériának a címszereplője egy valóban jó szándékú szuperhős - polgári nevén Mark Grayson -, akinek tizenéves korában mutatkoznak meg emberfeletti képességei, ő pedig az emberiség szolgálatába akarja állítani ezeket. Hamar szembesül azonban azzal, hogy a hősök élete jóval bonyolultabb, mint gondolta: komoly kihívások és morális dilemmák várnak rá, és egy súlyos családi örökséggel is szembe kell néznie.
Radiant Black - A modern szamuráj és a Power Rangers öröksége
Az Invincible és a Power Rangers találkozásaként jellemezhető Radiant Black egy frissebb képregényszéria, amelynek címszereplője az utóbbi évek egyik legérdekesebb szuperhős karaktere. Kyle Higgins egy tökéletesen modern figurát alkotott, akinek a szuperhőslét szokásos kihívásai mellett a személyes életében jellegzetes mai, kortárs problémákkal is meg kell küzdenie. Nathan Burnett - így hívják civilben Radiant Blacket - nem idealista kamasz, hanem egy harmincéves, adósságban úszó, sikertelen író, akinek nincsenek túl jó kilátásai, ezért újdonsült szuperképességei elsősorban azt jelentik számára, hogy végre kezdhet valamit magával.
Black Hammer - Spiral City védelmezői és az identitás kérdése
A legendás Watchmen nyomdokaiban jár Jeff Lemire nagy sikerű képregénye, a Black Hammer, amely lényegében lebontja a zsánert. A mélyen elgondolkodtató alkotás sztorija néhány egykori hős körül forog, akik egykor egy Spiral City nevű virágzó metropolisz védelmezői voltak, de aztán rejtélyes módon egy vidéki farmra kerültek, és ott ragadtak, így azóta kénytelenek az egyszerű, hétköznapi emberek életét élni. Ez a történet az identitás kérdését feszegeti, hiszen a főszereplőknek ebben a számukra teljesen új helyzetben azt kellene kitalálniuk, hogy mégis kik ők, ha már nem szuperhősködhetnek - ami többségük számára komoly kihívásnak bizonyul.
Az Oltalmazó - Realisztikus hősök a filmvásznon
Nemcsak a képregények adtak nekünk emlékezetes szuperhős karaktereket, hanem a filmek is, például az M. Night Shyamalan fémjelezte nagyszerű Eastrail 177-trilógia. A thriller és pszichológiai horror műfajokba sorolható mozis széria egyik központi alakja, a Bruce Willis által megformált David Dunn egy biztonsági őr, aki emberfeletti képességekkel van megáldva, amelyeket kihasználva felveszi az Oltalmazó alteregót, és Philadelpia város védelmezőjévé válik. Az ő sztorija azért érdekes, mert amennyire csak lehet, valóságközeli (a trilógia nyitódarabját, A sebezhetetlent a legelső realisztikus szuperhősfilmként tartják számon).
A Hihetetlen család - Az emberek hősei
Szintén nem képregényből, hanem eredeti ötlet alapján készült a Pixar stúdió animációs alkotása, A Hihetetlen család, amelyet máig az egyik legjobb szuperhősös filmként tartanak számon. Nagy erőssége egyrészt az, hogy felvonultatja a műfaj klasszikus toposzait, ennek ellenére mégis egészen egyedi tud lenni, másrészt pedig, hogy főszereplői nagyon emberiek, és ezért kifejezetten könnyű azonosulni velük. A Hihetetleneket ugyanis csak a különleges szuperképességeik különböztetik meg az átlagos emberektől, egyébként viszont éppen olyan tipikus személyes és családi problémákkal küszködnek, mint bárki más.
One-Punch Man - A kihívás keresése
A One-Punch Man már mint manga is hatalmas sikert aratott, adaptációja pedig a legjobb anime sorozatok közé tartozik. Szuperhőssztorik rajongói számára külön is érdekes, mivel azon alkotások közé tartozik, amelyek igyekeznek új színt hozni az elkoptatott zsánerbe. Címszereplője, az eredetileg Saitama névre hallgató férfi ugyanis akkora erőre tett szert, hogy már minden ellenfelet egyetlen ütéssel képes legyőzni, így viszont a szuperhős-lét már semmilyen kihívás nem tartogat számára - a nagy kérdés az, hogy ebben a helyzetben mit kezdhet magával. Emellett a széria másik visszatérő témája, hogy számít-e a hőstettekkel járó dicsőség.
Az Esernyő Akadémia - Családi traumák és szokatlan képességek
Gerard Way, My Chemical Romance együttes énekese írta a The Umbrella Academy, azaz Az Esernyő Akadémia képregényt, amely a címszereplő szuperhőscsapatról szól. Az Akadémia tagjai a világban helyüket kereső, bizarr képességgel rendelkező fiatalok, akiket ugyanaz a különc milliárdos fogadott örökbe - ez a Reginald Hargreeves nevű férfi nem egy olyan szerető tanár és mentor, mint amilyen mondjuk Xavier professzor volt az X-Men számára. Noha a képregény és az abból készült sorozat is tekinthető a műfaj finom kritikájának is, a diszfunkcionális családot alkotó hősök történetében a központi téma a gyerekkori traumák továbbélése.
Generátor Rex - Az identitás harca egy fertőzött világban
Egy rövid életű képregény alapján készült el a Generátor Rex, amely a mai napig az egyik legjobb animációs sorozat. Ennek története egy olyan érdekes posztapokaliptikus jövőben játszódik, amelyben az emberiséget mikroszkopikus robotok (nanitok) fertőzték meg, és akiben aktiválódnak, az valamilyen bizarr teremtménnyé válik. Van azonban egy tizenéves fiú, Rex Salazar - avagy Generátor Rex -, aki képes irányítani ezeket a nanitokat, így felveheti a harcot a szörnyekkel. Rex sztorija azért érdekes, mert nemcsak az izgalmas kalandokról szól, hanem az identitáskeresésről, illetve a hős személyes vágyai és kötelezettségei közötti konfliktusról.
John Hancock - A problémás anti-hős
A Hancock című szatirikus akciófilm főszereplője egy alkoholproblémákkal küzdő szuperhős, akit a közvélemény kifejezetten utál, mivel nem törődik azzal, hogy az egyes mentőakciói során mekkora járulékos veszteséget okoz. Aztán egyik alkalommal egy PR-szakember segítségére siet, a férfi pedig felajánlja neki, hogy helyrehozza az imidzsét. Ma már hozzászokhattunk az olyan produkciókhoz, amelyekben tökéletlen, problémás szuperhősök szerepelnek - gondoljunk csak a The Boys és a Peacemaker sorozatokra -, Hankock viszont még gy is említésre méltó karakter, különösen azért, mert Will Smith nagyszerűen alakította.
Rocketeer - A Steampunk repülő hős
A Rocketeer - igazi nevén Cliff Secord - egy amolyan steampunk szuperhős, aki az eredettörténete szerint pilóta volt, de miután talált egy titokzatos eredetű háti rakétát, új identitást felvéve a bűn nyomába eredt. A röpködő igazságosztó kalandjai a második világháború előtti Amerikában játszódnak, ebből fakadóan nagyon nosztalgikus, retro hangulatuk van - ami az egészet igazán különlegessé teszi. Népszerűségét egyrészt annak köszönheti, hogy a műfaj klasszikusaihoz hasonlóan tiszta eszképizmust kínál, másrészt Cliff tökéletesen megtestesíti a hétköznapi szuperhős stílusát. Érdekesség, hogy mozis debütálása Joe Johnston rendezőnek köszönhető, aki később az Amerika Kapitány-filmek egyikét, Az első Bosszúállót is forgatta.
A Kullancs - A naiv hős paródiája
A szuperhősös zsánert megújítani, kritizálni próbáló alkotások mellett születtek remek paródiák is, amelyek közül népszerűségét és sikerességét tekintve egyaránt kiemelkedik a Kullancs. A képregény kék színű rovarjelmezben rohangáló címszereplője a megingathatatlan optimizmusával és naivitásával a klasszikus, eszményi szuperhősöket idézi - viszont ezek a jellemvonások nála túlzóan jelennek meg. Ráadásul teljesen hiányzik belőle a realitásérzék és az önreflexió képessége. Fanyar humora a képregényben és adaptációkban egyaránt nagyszerűen működik.