Az Opel Insignia táblafelismerő rendszerének működése

Megjelent: 2012. Fontos, hogy mindig magunk figyeljünk a forgalomra és a táblákra.

Az Opel Insigniának azonban típushibái és elektronikus rendszerei instabilitásának dacára óriási előnye, hogy alapjaiban, a külsőséges héjakat lefejtve is rendkívül meggyőző tud lenni. Az már szinte megszokott, hogy a vaskos ajtók határozott puffanása akár a világ gyémántkészleteit őrző páncélszekrényt is megtestesíthetné, s ez a robusztusság bizony az egész autó szellemiségéből árad. A hatalmas széfekkel pedig nem csak a maradéktalan biztonságérzet, de az Insignia tömege is könnyedén versenyre kelhet, hiszen a forgalmi engedélybe 1800 kg-os érték került bejegyzésre, de ebben a konfigurációban tesztalanyunk jó eséllyel lépi át a kéttonnás határt is.

A tetemes súlynak persze van hozománya, hiszen a volán mögött duzzadó önbizalommal hihetjük el, hogy magunk vagyunk a világ urai, s túraautóként használva még rossz úton haladva sem hallható az utastérben egyetlen halk nyöszörgés sem, ami a szilárdsági jellemzők, az összeszerelési, vagy anyaghasználati minőség hiányosságairól árulkodna. Képességeihez mérten nem is túlzottan torkos Mindennek a benzinkúton kellene megfizetnünk az árát, de az állandó négykerékhajtás, a 250 lóerős benzinmotor, és a jó menetdinamikai jellemzők ismeretében tesztautónk nem is túlságosan torkos.

A gyári adatokat 4 deciliterrel alulmúlva normakörünkön 8,7 literes átlagfogyasztást regisztráltunk, noha némileg a nagy sebességre való hangolásról árulkodik, hogy a vegyes üzemben mért eredményt egy 350 km-es, jószerivel tisztán országúti szakaszon (90 km/h) fél literrel sikerült felülszárnyalni (9,2 l/100 km). Majd 600 km-es tesztünket mindezek ellenére 11,4 literes eredménnyel zártuk, ami kiválóan tükrözi, hogy a hossztávú kimért használat mellett a teljesítmény kiaknázásával kis túlzással még egy Hummer H1-es is sírva szaladna az anyukája szoknyája alá, mert az asztal alá itta egy Opel. "Ami jár, az jár" és a 4x4 Insignia Turbótól nem is szabad sajnálni egyetlen kortyot sem, főként, ha alaposabban is szemügyre vesszük.

A karosszériát nem is ecsetelném hosszasan, hiszen a megszokott látványt nyújtó négy- és ötajtós változatról tudjuk, hogy a hátsó sorban, az ülésben nem lecsúszva már egy 180 cm magas utasnak is mérsékelt a fejtere, így hiába tekintélyt parancsoló a külcsín, üzleti limuzinként mindkét modell legfeljebb korlátozásokkal ajánlható. Minderre orvosságot a kombi (Sports Tourer) jelenthet, aminek puttonya a papírforma szerint ugyan 40 literrel, bővítve pedig fél köbméterrel is nagyobb, flottavásárlói tapasztalatok mégis arról árulkodnak, hogy az ötajtósnál is nehezebben pakolható. A kompromisszumok közül tehát nehéz kiutat találni, de aki a szívére hallgat, bizonyosan a sportos megjelenésű változatra voksol.

Tippek az Opel Meriva A oszlop javításához

A típus további hátránya, hogy a nagy holttereknek köszönhetően a lőrésszerű ablakokon keresztül nehéz a környezet áttekinthetősége, de aki görnyedt már előre a piros lámpánál kisautók volánja mögött, annak nem lesz gondja az Insignia terelgetésével sem. A praktikumot mindezen túl alig érheti kritika, s a vezetőhely ergonómiája is kifogástalan, így már csak a vételárat illik ízlelgetni egy kicsit.

Tesztautónk manuális váltóval alapáron 9.270.000 forintot kóstál, ám a képeken látható kánaáni felszereltség mellett már 12,85 millió forintot kellene az asztalra csapnunk. Mindezek hallatán azonban csak elsőre markolunk egy nagyot székünk karfáján, ugyanis ezzel a konfigurációval kétszer okozhatunk meglepetést. Először, amikor feltárjuk az ajtókat, hiszen a 864 ezer forintos felárral büszkélkedő „indián nyár” kárpit valóban gyönyörű, a navigációval megfejelt Infinity szórakoztató berendezés a hangversenytermek hangulatát varázsolja elénk, s miközben az ablaktörlő, de még a távolsági fényszóró kapcsolásával sem kell bíbelődnünk, a napfénytetőn keresztül friss levegő áramlik be a luxus környezetbe.

Apró mellékzönge, hogy aminek szíve, lelke, íze van, az bizonyosan az opciós tételek sorát gyarapítja, s ezekkel éles kontrasztot tud alkotni egy-egy széria kapcsoló, vagy megoldás, de kevésbé alaposan mustrálva ezektől könnyű elvonatkoztatni. A második meglepetés akkor érheti utasainkat, amikor a feltűnésmentes Insignia kimért használata elaltat minden gyanakvást, ám egy óvatlan pillanatban a lovak közé csapunk. Ekkor mindenki az ülésbe süpped, kapaszkodóért kapkod, sikít, vagy éppen a felmenőinket emlegeti, de bizonyos, hogy a döbbent arckifejezések nem maradnak el. A négyhengeres, benzines turbómotor összkerékhajtással való párosításával pedig az Opel jószerivel lesöpörte a színről a konkurenseket, hiszen ilyen összeállítást a prémium gyártóktól innen legfeljebb súlyos összegekkel drágábban, nagyobb erőforrásokkal kínálnak.

Noha ezekben a pillanatokban bizonyára sokak gondolata már a népszerű német prémium gyártók felé kalandozik, gyorsan ráébredhetünk, hogy azok termékeit hasonlóan felszerelve a húszmilliós határ is könnyedén átléphető úgy, hogy a presztízst leszámítva azok a luxus fokát tekintve nem tehetnének szert lényeges előnyre. Az Opel ezzel egy maradéktalanul felszerelhető Gran Tourismót kínál, ami a V6-os modell szárnyait letörve képes megbújni a tömegben, mégis a fokozott biztonságérzet mellett olyan élmények forrása, amik miatt nem csak a tulajdonosoknak lehetnek álmatlan éjszakáik.

Az Opel gondolt egy nagyot, és a négyhengeres turbómotor 250 lóerősre finomhangolt változata mellé is elérhetővé tette dinamikus négykerékhajtású rendszerét, ezzel házon belüli konkurenciát teremtve. A közvetlen befecskendezéses, kétliteres erőforrás pedig jött, látott, és győzött, gyakorlatilag ellehetetlenítve a V6-os változatok melletti érvelést. A kép a karakterisztikájában fokozatmentesen is állítható FlexRide futóművel válik teljessé, ami mind a kényelem, mind a sportosság iránti igényeket képes kielégíteni. Az árcédula ugyan vaskosnak tűnhet, de hasonló specifikációkkal jószerivel csak egy nagyságrenddel feljebb találnánk választásra.

Zafira EcoFlex olajszűrő csere útmutató

Elsőként az Insigniához lehet majd megrendelni az "Opel-szem"-nek nevezetett rendszert, amely felismeri az úton kitett jelzőtáblákat, és azt is, ha az autó valamilyen okból elhagyja a sávját. Az "Opel-szem" egy, a belső visszapillantó alá beépített mobiltelefon nagyságú kamerából, két jelfelismerő processzorból áll. A nagylátószögű és finom felbontású kamera folyamatosan pásztázza az utat, és másodpercenként 30 felvételt készít, melyeket aztán a processzorok dolgoznak fel. Ha egyezést találnak a szoftverben eltárolt szabvány jelzőtáblákkal, akkor a műszerfalon, a két analóg óra között található kis képernyőn figyelmezteti a vezetőt az adott tábla képével.

Az "Opel-szem" a látási viszonyoktól függően, körülbelül 100 méteres távolságból ismeri fel a sebességhatárt mutató és az előzést megtiltó táblákat. Ha egyszerre két ilyen tábla is ki van helyezve, akkor elsőként az előzési tilalmat jelző tábla képét fogja mutatni. Az aktuális sebességhatárt csak akkor jelzi, ha az autó gyorsabban halad a megengedettnél. A rendszert a fedélzeti menüben lehet be- és kikapcsolni, a kormányon elhelyezett gomb megnyomásával pedig a már megmutatott táblákat lehet újra megnézni.

Az Opel szerint ez a kamerás rendszer hatékonyabb, mint a navigációs rendszerek, amelyekbe eleve bekódolták a sebességhatásokat, mert ha megváltozik a forgalmi rend vagy építkeznek egy adott útszakaszon, akkor is az épp érvényben lévő sebességhatárt fogja mutatni a vezetőnek.

Az "Opel-szem" másik processzorát a sáv felismerésére használja a rendszer. Ha a vezető 50 km/óra feletti tempónál irányjelző használata nélkül kimegy az adott sávból (például ha elszunnyad az autópályán), akkor hang-és fényjelzéssel figyelmezet a veszélyhelyzetre.

Céges, jól felszerelt autó, 0 kilométerrel vettük át a flottakezelőtől. Fél évnél is többet kellett várni rá, és fél éve használom. Tetszik a formája, a felhasznált anyagok, a motor teljesítménye. Nekem bejön a váltókapcsoló, és király a fogyasztása! Az utastér csendes, az ülésekkel sincs bajom, hosszú távon, autópályán nagyon kényelmes. De sajnos van sok dolog ami lehúzza az értékelést. Ezek egy része csak kellemetlen, bosszantó, de sajnos van ami konkrét életveszélybe sodorja a vezetőt.

Milyen kerékpártartót válasszak Insignia Kombihoz?

1, A vészfék asszisztens időnként (kiszámíthatatlan mikor) nyom egy satuféket.
3, Ugyancsak a sávtartó automatika hibája, hogy nem tűri a "jávorszarvas tesztet" és vészhelyzetben nem hagyja majd, hogy kikerüljem az utamba került akadályt, hanem belekormányozza az autót.
5, Az autó hátsó futóműve rossz úton veszélyes.

1, 30 év IT múlttal 2 teljes napig tartott az autó beállítgatása.
2, Időszakosan nem működnek az asszisztens rendszerek (minden). Ez úgy néz ki, hogy csipogás, üzenet és sárga lámpa. Majd eltűnik (néha csak pár másodperc, néha pár perc múlva). Egyszer az autó már állt másfél hetet a szervizben és jövő héten megint megy emiatt.
3, A telefon felcsatlakozás gyalázat. Kiszámíthatatlan mikor működik és miért nem.
4, Beragadnak funkciók. Ilyenkor folyamatosan csak a hibára utaló szöveg elérhető a funkció helyett.
5, Hátramenetben a jobb oldali tükör ledönthető.
6, A központi tablet több másodperc késéssel működik.

Az asszisztens rendszereket minden indításnál újra aktiválja a rendszer. Összefoglalva: kiváló autó lenne, de az összbenyomást szétcincálja a hibás szoftver. Céges autóként ezek a felsorolt hibák "bosszantóak", magán vásárlóként ezért az árért ez gyalázat. Úgy gondolom ezt a kocsit az eddiginél magasabb kategóriába pozicionálták (az árából kiindulva mindenképpen), de a végén a megbízhatatlan, nem ajánlott kategóriába kerül.

A helyzet az elmúlt másfél évben sokat javult, köszönhetően a frissítéseknek és a megszokásnak :) A vészhelyzeti asszisztens már nem dobál indokolatlan piros jelzéseket és nem tapasztaltam veszélyhelyzetet amiatt, hogy belefékez váratlanul. A tempomat tábla felismerését kikapcsoltam, így ezért már nem kell izgulnom. A telefon kezelése a kocsinak sokat javult, vezetékes és vezeték nélküli módban is megfelelően működik. A sávtartó erőteljes (és időnként hibás) működése változatlan, viszont az indexelési hajlandóságom jelentősen fejlődött az együtt töltött idő alatt, mert irányjelző használatára old a sávtartó (igaz egy-két kattanás késéssel mindig számolni kell).

Vészhelyzet esetén a rendszer szerintem még mindig problémát okozna. Az asszisztens rendszerek hibáját jelző hibajelentések és a kapcsolódó sárga piktogramok problémája mind a mai napig jelentkezik. Legutóbb majd egy hónapig volt szervizben az autó emiatt, ugyanis a "emergency assist és travel assist" jelenség már odáig fajult, hogy nem lehetett megmaradni az autóban. Kb 2 másodpercenként csipogás, hibajelentés, sárga piktogram, majd minden eltűnik és kezdődik elölről. Képzeljétek el ezt egy 100 kilométeres útnál... A szervizből úgy adták vissza, hogy "most jó". Ez annyit jelent, hogy utanként max kétszer jön elő a probléma, ami a megelőző helyzetet ismerve, már egy elfogadható kompromisszum (és legalább túl vagyunk az időszakos szervizen és a gumicserén).

Mit lehet tenni ezzel a kocsival? Elfogadni, hogy ilyen és élvezni az üzemanyag kártyát, az automatán bekapcsoló ülés és kormány fűtést és örülni annak a lehetőségnek, hogy a szervizlátogatások elhúzódásával újabb és újabb autó típusokkal van módunk megismerkedni :) - Valamennyi asszisztens rendszer. A szerviz sem tud segíteni, frissítgetnek, de a jövő hétre már azt jelezték, hogy „Travel assit emergency assist rendszerek javítására nincs még intézkedés”.

A biztonság az egyik legfontosabb összetevő a közlekedésben, és egy 10 éves autó már nem mondható fiatalnak, igaz, túl öregnek sem. Tekintve, hogy olyan modern felszereltségekkel lehetnek tele, amiket korábban csak prémiumautókban láthattunk, meglehetősen összetettek is lehetnek, így nem árt erre készülni.

Összefoglalás

Az Opel Insignia táblafelismerő rendszere egy hasznos, de nem tökéletes vezetéstámogató eszköz. Fontos, hogy a vezető mindig figyeljen a forgalomra és a táblákra, és ne hagyatkozzon kizárólag a rendszerre.

tags: #opel #insignia #táblafelismerő #rendszer #működése