A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) története és jelentősége
A Magyar Szocialista Munkáspárt (rövidítve: MSZMP) marxista-leninista párt volt Magyarországon, amely a Szovjetunió támogatásával és felügyeletével egypártrendszer keretében, állampártként gyakorolta kizárólagosan a hatalmat 1956 novembere és 1989 októbere között.
Az MSZMP megalakulása és az 1956-os forradalom
Az 1956-os forradalom első napjaiban az addig hatalmon lévő magyarországi kommunista állampárt, az MDP viharos gyorsasággal összeomlott. A változások gyorsasága nemcsak a külső szemlélőket, hanem magukat a résztvevőket is meglepte. A kaotikus események között a közbeszéd, a sajtószabadság érzése mellett általában egyfajta új, kizsákmolástól mentes társadalom víziójáról, antisztálinista „nemzeti kommunizmusról”, különböző szocialisztikus elképzelésekről szólt. Az október 23-i tömegtüntetés azonban néhány óra alatt radikálisan antikommunista és szovjetellenes hangulatúvá vált.
A viharos események hatására a miniszterelnöki posztot Hegedűs Andrástól Nagy Imre vette át, a Magyar Dolgozók Pártja első titkára pedig Gerő Ernő helyett Kádár János lett. Nagy Imre továbbra is kommunistának vallotta magát, de radikálisan újra kívánta értelmezni a sztálini örökséget. Szervezeti káosz uralkodott az MDP vezetésében: fő testületei, a Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság és a Titkárság ülései egybefolytak. Mikojan és Szuszlov szovjet politikusok is folyamatos tárgyalásokat folytattak Budapesten, hogy a Szovjetunió érdekei számára mentsék a helyzetet.
1956 - Az elfelejtett forradalom [4K] - A dokumentumflm [HU/SK subs]
Az állandó ülésezés kevés eredménye között volt a Katonai Bizottság létrehozása, melynek feladata lett volna karhatalmilag mozgásba hozni a néphadsereget, felfegyverezni a kommunistákat és a munkásokat az utcákat egyre inkább uraló felkelőkkel szemben. 1956. október 30-án a kommunista vezetők úgy döntöttek, hogy feloszlatják a diszkreditálódott MDP-t és új pártot hoznak létre, amelynek neve - Szántó Zoltán javaslatára - Magyar Szocialista Munkáspárt lett.
Kádár János 1956. november 1-jén este rádióbeszédben jelentette be a magyar kommunisták új pártjának megalakulását. A korábbi napok eseményeiről úgy fogalmazott, hogy „népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát, az ország függetlenségét, amely nélkül nincs, nem lehet szocializmus.” Emellett azonban a beszédben nagy hangsúlyt kapott az antikommunista beavatkozás veszélye, belülről, vagy a nyugati hatalmak részéről. Az országban valóban gyorsan radikalizálódott, fokozottan jobbra tolódott a közhangulat.
Jaguar autó embléma evolúciója
A forradalom leverése után az első Kádár-kormány (Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány) mögé felsorakoztak a korábbi MDP tagok, és megtartották a Magyar Szocialista Munkáspárt nevet. 1957. május 1-ig adtak lehetőséget arra, hogy a korábbi MDP-tagok úgy igazoljanak át az MSZMP-be, hogy párttagságukat folyamatosnak ismerjék el.
Kádár János és az MSZMP konszolidációja
A párt története összeforrt első számú vezetője, Kádár János nevével. Az általa fémjelzett időszak, valamint személyes tevékenysége feldolgozás alatt és továbbra is a viták kereszttüzében áll. A párt politikáját meghatározó Kádár a szovjetek utasításait többnyire szolgaian követte, utasításaikat ellenvetés nélkül végrehajtotta, de volt bizonyos fokú önálló mozgástere is.
A párt első titkára, Kádár János vitazáró beszédében megállapította, hogy a Magyarországon járt külföldi újságírók is elismerik, hogy a párt:
Kádár János: "A nép jelentős részének a támogatását megnyerte, hogy Magyarországon a helyzet jó, a közszellemet illetően is, az emberek életviszonyait, munkakörülményeit illetően, a Magyar Népköztársaság létezik és erős. Ezt tudomásul köll venni, és ezzel mint realitással kell számolni."
Ezután az ’Aki nincs ellenünk, az velünk van’ jelszaváról szólt Kádár János. Megállapította, hogy ez természetesen nem tudományos tétel, hanem emberek viszonyára vonatkozó politikai megállapítás. Ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy azok az emberek, akik munkával keresik kenyerüket, és nemKádár János: "Nem összeesküvéssel és bombakészítéssel töltik az éjjeleket és a nappalokat, hanem reggel bemennek a munkahelyükre és dolgoznak, azok az emberek a valóságban velünk vannak."
Információk a Honda VTX 1300-ról
Az MSZMP ugyanazt a szerepet töltötte be, mint más szocialista országok állampártjai: egy szűk elit egyeduralmának biztosítását egy kiterjedt, a munkahelyeken is kiépített és helyi szinten is jelentős befolyással rendelkező hierarchikus pártstruktúrán keresztül. A párt kizárólagos hatalommal rendelkezett a parlamenti képviselők és kormánytagok kiválasztásában, ellenőrizte az igazságszolgáltatást, és annak vezetői mondták ki a végszót az országos és helyi politika minden szintjén és területén.
Az MSZMP kongresszusai és felépítése
A párt legfelsőbb döntéshozó fóruma a kongresszus volt, itt választották meg a párt legfelsőbb vezetőit. A kongresszusok számozását a korábbi MDP illetve MKP kongresszusokat előzménynek tekintve VII.-kel kezdték.
| Kongresszus | Év |
|---|---|
| VII. kongresszus | 1959 |
| VIII. kongresszus | 1962 |
| IX. kongresszus | 1966 |
| X. kongresszus | 1970 |
| XI. kongresszus | 1975 |
| XII. kongresszus | 1980 |
| XIII. kongresszus | 1985 |
| XIV. kongresszus | 1989 |
A VIII. kongresszus például öt nap alatt zajlott le, melynek során szinte állandóan kopogott a távírógép hazai táviratokat és külföldi testvérszervezetek üdvözleteit továbbítva a pártkongresszusnak. A beszámolót követő 4 napos vitában több mint 100 küldött és vendég kapott szót. A vita elvi, konkrét és magas színvonalú volt. Tükrözte a magyar kommunisták félmilliós seregének egységét - állapította meg Kádár János.
A kongresszus küldöttei a Központi Bizottság és a Revíziós Bizottság jelentését egyhangúlag elfogadták. A Fellebbviteli Bizottság beszámolója után zárt ülésen választották meg a párt új vezető szerveit, amelyek összetételét Biszku Béla ismertette. A kongresszus zárszavát az első titkárnak ismételten megválasztott Kádár János tartotta meg:
Kádár János: "Kongresszusunk nagy munkára hívja a magyar kommunistákat, nagy feladatok megoldására hívja népünket. Biztosíthatjuk a magyar társadalom minden becsületes dolgozóját, hogy pártunk a jövőben is állhatatosan és szilárdan minden cselekedetével, minden törekvésével népünk boldogulását kívánja szolgálni."
Ezekkel a szavakkal és az új Központi Bizottság tagjainak köszöntésével, a külföldi testvérpártok küldötteinek szerencsekívánataival a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa befejezte munkáját.Útmutató a Skoda embléma felszereléséhez
A pártszervezet felépítése
Az MSZMP mint állampárt felépítésében minden állami és gazdasági részterületnek megvolt a maga tükörképe. Az állami intézményt utasíthatta az állami hierarchiában fölötte álló, vagy a párthierarchiában fölötte ill. azonos szinten álló szerv (lásd még: nómenklatúra). Informálisan azonban meg lehetett kerülni a szinteket. Formálisan minden szervezet és intézmény csak az eggyel magasabb szintű utasítóhoz fordulhatott a működési problémáival, informálisan azonban bármilyen fölsőbb szinttel kiépíthette a kapcsolatot.
Taglétszám és összetétel
Az MSZMP magát munkáspártként határozta meg. 1986-ban tagjainak száma már 883 131 fő, a felnőtt lakosság 11,1%-a volt, annak ellenére, hogy többször (nyilvánosan meg nem hirdetve) tagfelvételi zárlatot rendeltek el. Kádár János ugyanis el kívánta kerülni, hogy a taglétszám az MDP csúcsát, az 1952-es 950 ezres taglétszámot közelítse.
A pártvezetés adminisztratív eszközökkel is igyekezett fenntartani a munkások, fizikai dolgozók megfelelő arányát a pártban. Kvóták szabályozták a munkások, nők és fiatalok arányát az újonnan felvevendők között. Ösztönözték a fizikai dolgozók, különösen a szakmunkások felvételét, és fékezték az egyéb kategóriák - értelmiségiek, alkalmazottak - csatlakozását, szerény sikerekkel. Győr-Sopron megyei adatok szerint 1975 és 1981 között a párt taglétszáma 9%-kal nőtt, míg a munkás párttagok számát csak 6%-kal sikerült növelni. A párttagok aránya a munkások körében 10% körül mozgott. Az adminisztratív eszközök ellenkező hatást is kiváltottak, sok munkás az ösztönzött belépés után hamarosan távozott is a pártból, ennek indokául a magas tagdíjat, családi okokat (vallásosság) és azt hangoztatták, hogy nincs idejük részt venni a taggyűléseken, a pártéletben.
A hanyatlás és feloszlás
1987-ben már nyilvánvaló volt, hogy Magyarország súlyos gazdasági-pénzügyi válságba került. Érlelődött a rendszer felbomlásával fenyegető politikai válság. Kádár János, az MSZMP főtitkára minden fenyegető jel ellenére makacsul tagadta a válság tényét, hatalma megőrzésének utolsó pillanatáig legfeljebb annyit ismert el, hogy tapasztalhatók „válságjelenségek”. A fogalomhasználatról zajló tragikomikus vita egyik jele volt annak, hogy a kommunista párton belül is nőnek a feszültségek. A változásokat azonban egyelőre Kádár vezényelte.
1989 februárjától reformkörök alakultak a párton belül. Ezek működése felgyorsította a párt demokratizálódását, segítette a rendszerváltás folyamatát, de felerősítette a pártban a belső megosztottságot. 1989. október 7-én, a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusán új párt létrehozásáról döntöttek.
Azok, akik nem léptek át az MSZP-be 1989. december közepén folytatták az MSZMP XIV. kongresszusát, és Thürmer Gyulát választották a párt elnökévé. A Központi Bizottságban tag lett a korábbi párt két politikusa, Grósz Károly és Berecz János is. Az MSZMP 1992-ben továbbra is vállalta a Kádár-rendszer politikai örökségét, de nevét Munkáspártra változtatta, és tevékenységét ezen a néven folytatta. A két párt közül a Magyar Szocialista Párt örökölte az állampárt vagyonát, míg a Munkáspárt az ideológiát vitte tovább. Egy kisebb csoport Fazekas László országos titkár és Csaba Elemér titkárhelyettes vezetésével továbbra is kitartott az MSZMP elnevezés és a marxista-leninista elvek mellett, ezért ismét megalakították a Magyar Szocialista Munkáspártot. Elsősorban Budapest XV. kerületére, illetve Százhalombattára szorítkozott tevékenységük.
tags: #mszmp #embléma #érték #jelentősége