Mitsubishi Outlander 2011 Teszt: Részletes Összehasonlítás a Piaci Vetélytársakkal
Bevallom őszintén, az ötlet születésekor jómagam is furcsának találtam kissé ezt az összehasonlítást, hiszen a tesztre fogott trió a nem-prémium szabadidőmodellek kategóriáján belül felépítésileg ennél különbözőbb talán nem is lehetne; de ha jobban belegondolunk, egy potenciális vásárló számára, aki jelen esetben egy magasépítésű, összkerekes, jól felszerelt és kellemesen motorizált négykerekűre vágyik, mindhárom típus számításba jöhet.
Legalábbis abban az esetben, amennyiben nem alapkövetelmény a hétüléses kialakítás, ezt az opciót ugyanis kizárólag a Kia és a Mitsubishi terepesei kínálják, utóbbi ráadásul alapáron. De lényeg a lényeg, tesztünkben mi mindhárom ’versenyzőt’ ötülésesként vizsgáltuk, mivel azért valljuk be: elenyésző azon vásárlóknak a hányada, akik nem elégszenek meg ennyivel. Akinek pedig nem inge, ne vegye magára, vagyis zárja ki a többieknél közel 30 centivel rövidebb Hyundai ix35-öt.
A Mitsubishi Outlandert sosem lehengerlő formája miatt kedveltem. Inkább csak azért, mert Mitsubishi, amiről tudni lehet, hogy egyszerű, hasznos és strapabíró. Valójában az Outlander is egy konzervatív autó benyomását keltette mindaddig, amíg ez, a frissítésen átesett modell meg nem jelent. Unalmas helyett inkább megosztó lett a megjelenése, a modern kaszabolós japán autók közül nem tűnik ki.
Jó hír, hogy szinte minden elemet átrajzoltak az autón. A tények úgy szólnak, hogy az új Outlander karosszériájának merevsége nőtt, finomabbra hangolták a futóművét és elektromos rásegítést is adtak a kormánynak. A lökhárító aljától egészen a karcsú LED lámpák tetejéig futó krómcsík kiveri az ember szemét, akár tükörnek is használható.
A nem túl látványos megjelenéshez hasonlóan semleges belső társul. A műanyag elemek végeláthatatlan tengerében úsztam, az ergonomikus kialakítás és a díszes kormány jelentett némi örömöt, amin a bőr varrás kifejezetten igényesre sikerült, viszont a zongoralakk nem passzolt ide. Ahogy a műszerfal nagy részére sem, főleg úgy, hogy a sötét, minimálisan megjelenő faberakásról teljes mértékben elvonja a figyelmet.
Mitsubishi projektor hangjavítási útmutató
Az elődjéhez képest jobban odafigyeltek az összeszerelésre, csendesebb lett az egész, nem nyikorognak a műanyagok, nem koccannak össze rosszabb minőségű úton sem. A helykínálatra alapvetően nem lehet panasz elöl és hátul sem.
A vezető oldali ülés elektromos háttámasszal rendelkezik, kifejezetten kényelmes, jól személyre szabható ülést raktak alám a japánok. A csomagtér padlózatába két plusz ülés van süllyesztve, amik nyugalmi állapotban teljesen síkpadlóssá formálják a rakteret. Sokan félnek a harmadik üléssortól, de az Outlanderben viszonylag kényelmes itt hátul tartózkodni.
Mitsubishi Outlander 2.2 D Intense Teszt - Bemutató - Eladó
Utas-, és csomagtér
Az ülések (vagy ha úgy tetszik, üléssorok) számánval kapcsolatban érdemes rögtön leszögezni valamit: hiába van a Mitsubishinek két, csomagtartóból kihajtható ülésfélesége, azokon a helyeken olyannyira kényelmetlen utazni, hogy amennyiben az autó egy „kicsit” korábban megszületett volna, a +2 ülést az inkvizícióban is használták volna, mint kedvelt kínzóeszköz.
Hiába toljuk előre az állítható hátsó padot, a lábhely - a fejtérről nem is beszélve - így is, úgy is minimális, a ’lábunk a nyakunkban’ üléspozíció pedig szintén nem a kényelem megtestesítője. De mindegy is, a lényeg, hogy szükség esetén előkaphatjuk a helytakarékos padot, két apróbb termetű kétlábút pedig rövidtávra ide lehet ültetni.
Ha már a megújult Outlandernél tartunk: a második üléssor helykínálata ebben a legtisztességesebb, és bár a könyöktámasz magassága nem az igazi (ami egyébként elöl is túl alacsony), jó a franciák és a japánok közös gyermekében (amely ugye a Citroen C-crosser és a Peugeot 5008 testvére) itt ücsörögni, ahogy az első két fotelben is.
Értelmezze a Mitsubishi műszerfalának motorolaj szintjelzőit
Ez nem csak a jó tömésű üléseknek, hanem a hangulatos, korrekt minőségű és kellemes illatú világos bőrkárpitozásnak, valamint az igényes környezetnek is köszönhető - gondolok a finom formákra, a puha bőrkormányra, a (mű)bőrrel bevont középkonzolra, az elegáns műszerfalra, vagy a szuper multimédiás rendszerre (amely a tolatókamera képét is mutatja, és innen vezérelhetjük a gyönyörű hangú, merevlemezes Rockfort Fosgate hifit is).
A kivételt egyedül a régimódi automata, ám tekerős klímakonzol jelenti, a légkondi ráadásul csak egyzónás (ami a tízmilliós árkategóriában nem megszokott) és huzatosan dolgozik. Ja, még mielőtt elfelejteném: a csomagtartó két üléssorral nagyon nagy, tényleg szinte mindent elnyel, egy-két gyors mozdulattal pedig háromszorosára bővíthető.
A beltér nem csupán színvilágával, a korábbinál igényesebb, zömében puha burkolataival is igényesebb a korábbinál. Az ajtók burkolata is ízléses, zsebük nagy. A központi érintőképernyőn navigáció és tolatókamera képe is megjelenhet
A második sori, tologatható, szabályozható támladőlésű ülések a csomagtérből elektromos gomb érintésére billenthetők előre. A harmadik sori szükségülések felhajtása nem bonyolult, viszont az ülések is primitívek, parányiak, formázatlanok.
Az összes ülést felhajtva lényegében nincs csomagtér, a poggyászokat nyakba kell venni, amúgy 5 üléssel a kalaptartóig pakolva (és a második üléssor helyzetétől függően) 544-589 liter áll rendelkezésre, az ülések előrehajtásával 1691 l-es, síkpadlós a tér.
L300 üzemanyag jeladó javítása
Praktikus és egyben igazi majomfogó a két részletben nyíló csomagtérajtó. A csomagtérajtó első része külön nyitható le, ráülve könnyű cipőtcserélni.
5 üléssel méretes, 544-589 literes a 7 üléssel miniálisra redukálódó poggyásztér
A csomagtér 544-589 literes 5 üléssel, de 7 üléssel minimálisra csökken.
Hajtáslánc, futómű
A Mitsubishi Outlander 2,2 literes, öreguras dízelmotorja 150 lóerős és 360 Nm-es nyomatékkal van megáldva. Ennél sem több, sem kevesebb nem kell egy hasonló méretű terepjáróba, főleg úgy, hogy mind a négy kerék hajtva van.
A hatfokozatú CVT automata váltó sem egy modern, gyors váltó benyomását kelti: bizony sokat csúsztat és tovább hagyja pörögni a motort erőteljesebb gyorsítás esetén. Mint említettem, azért a teljesítménnyel nincs gond, komfortosan lehet vele furikázni, bár a dízelmotor hangos kerregése azért jócskán von le az élményből.
1500-as fordulattól már szépen megindul, egészen 2750-ig. Versenyezni azért nem lehet vele, de a magabiztos közlekedéshez aszfalton és enyhébb terepen is kiváló választás.
A Mitsubishi Outlander futóműve elöl MacPherson, hátul Multilink felfüggesztéssel rendelkezik, és nagyjából az érdekességeket el is mondtam róla. Az egész autó, ahogyan a futómű is, nyugodt közlekedésre sarkall, jól veszi az úthibákat, ügyesen siklik át rajtuk. Lakályos utazást biztosít akár hét személy számára is.
A Volkswagentől származó 2,0 literes, adagolófúvókás turbódízel alul gyenge és alapjáraton, valamint autópályás tempónál zajos. Cserében viszont átlag 6,5 literes fogyasztással elvan.
És persze ott figyel az automata összkerékhajtás is, három éve nem nagyon volt mese, a 7 ülés + összkerékhajtás + bőr üléses gazdag felszerelés kritériumnak csak az Outlander felelt meg.
Most itt ez a tesztautó, egy picit erősebb, 140 helyett 156 lóerős, 2,2 literes turbódízellel, melyet már nem a VW ad, hiszen az Euro5-normát nem teljesítő PD motorok már teljesen kifutottak, a CR (közös nyomócsöves) verziókat pedig saját palettájuknak tartogatják a németek. Ehhez jön még a német Getrag fejlesztette 6 fokozatú, kétkuplungos automata és a még gazdagabb felszerelés és így már 11 millió forint felett jár a vételár.
A HDi a PD-nél jelentősen kulturáltabb, de a mai átlagtól picit, az ASX-ben próbált Mitsubishi-blokktól pedig nagyon elmarad, alapjárata hidegen zajos, gázadásra pedig mindig hangosan kerreg.
Álló helyzetből kissé nehezen mozdítja meg a csaknem 1,8 tonnás vasat, de menet közben, autópályán is fickós. A korábbinál jobb menetdinamikát nem csak a vételárban, a fogyasztásban is alaposan meg kell fizetni.
Higgadt körülmények között nyilván elérhető a 7,3 l/100 km-es gyári vegyes fogyasztás-érték, nálunk azonban a városi használathoz megadott 9,3 l/100 km-t is túllépte a HDi étvágya, mintegy 10 l-es értéket mértünk. Ez persze nagyjából helyénvaló, zömében tényleg lakott területen hajtottunk.
Még egy komoly különbség tűnt fel a tesztautóhoz mérten, a 16 colos, ballonos téli kerekekkel a futómű nagyságrendekkel jobban nyelte az úthibákat, mint a 18 colos, 225/55 R18 abroncsokkal szerelt alufelnikkel.
Az alacsony oldalfalú gumikkal ugyanis az úthibák erőteljesen érezhetők és a széles kerekek a nyomvályúkat is hajlamosak követni. Persze így nagy tempóval is picivel stabilabban fut a méretes gép.
Vezetéstámogató rendszerek
Vezetéstámogató rendszerek közül csak az adaptív tempomat, az ütközés megelőző és a sávelhagyásra figyelmeztető állnak szolgálatban, hiányérzeted nem lehet, hiszen az ötcsillagos törésteszt jól mutatja, biztonságban lehetsz a fedélzetén.
Nincs színjáték, a kormányzás is terepjárósan pontatlan, olyan, amilyet egy SUV-tól várhatunk. A pontatlan kormányzást kényelmes futással és biztonságot adó, stabil karosszériájával képes kompenzálni.
Összehasonlítás a konkurenciával
A frissített Mitsubishi Outlander a 2 literes benzinessel a legolcsóbb, sőt, még összkerékhajtás nélkül is hozzá lehet jutni. A konkurenseivel szemben a nagy helykínálat lehet a legfőbb erénye, viszont az elavult megoldásaival, lassú multimédiás rendszerével és a modern extrák hiányával nem igazán a fiatalok autója.
Max. Csak hát sajnos nem kell túl éles szeműnek lenni ahhoz, hogy az ember megállapítsa: ha a Mitsubishinek ez a reménysége, akkor gáz van. És nem azért, mert ez egy végtelenül rossz autó, hanem azért, mert kiderül: rohadtul nincs fantázia a fejlesztésében, noha a prospektusa szerint új fejezetet nyit a mobilizáció történetében.
Ez az Outlander ugyanis ránézésre nem más, mint az előző modell átöltöztetett változata - nem ritkaság ez a japánoknál. Viszont sokkal-sokkal előremutatóbb autót kellene alkotni, hogy ezzel a stratégiával hosszú távon el lehessen evickélni az olyan agresszív konkurensek mellett, mint például a Hyundai-Kia .
Hozzáteszem, szinte kizárt, hogy az Outlander tök ugyanaz a modell, mivel a tömegéből átlagosan egy mázsát faragtak le, ami még akkor is rettentő sok lenne, ha az elődjét oroszos nagyvonalúsággal tervezték volna.
Ha ennyire komoly munka folyt a háttérben, akkor miért nem feküdtek rá azokra a pontokra is, amelyek vonzóvá tehetik az autót? Nevezetesen, megcsinálhatnák jó formájúra. De nem. Ahogy ők mondják, azokkal fog megvívni az új modell akik a „near-premium” (azaz közel prémium), non-mainstream, (nem a fő csapásirányt követő) és engineering-driven (azaz a műszaki tartalmat előtérbe helyező) modelleket gyártják. Ez egyszerűbben: a zongoralakk-utánzatos, nem túl szép, de finom SUV-okkal.
Ha viszont ez a cél, akkor miért nem raknak bele annyi hangszigetelést, hogy az ember ne úgy szálljon ki belőle: jézusom, ez egy traktor. Persze gonosz vagyok, mert ma már egy traktor olyan, de olyan fantasztikus... Ez már csak azért is érthetetlen, mert korábban a PSA-tól vették a 2,2 literes dízelmotort, az előző Outlanderben ez volt a csendes, jó hangú modell, a borzalmasan zajos PD TDI mellett.
De nem, mostanra a Mitsubishi fejlesztett magának egy saját 2,2 literes (ha korrektül kerekítünk, inkább 2,3-as) dízelt, amely ugyanabba a családba tartozik, mint az ASX 1,8-asa. Ha minden igaz, akkor a csúnya hangért cserébe legalább nagyon takarékos lesz, ahogy azt a kisebb modellnél tapasztaltuk.
A motorról nem árt tudni, hogy a Mazda új Skyactiv dízelmotorjához hasonlóan kicsi a sűrítése (1:14,9-hez), a szívóoldali vezérlése pedig változtatható. Viszont csak 150 lóerős, azaz 27 lóerővel gyengébb a Peugeot-motornál, igaz, nyomatékban ugyanazt tudja: változattól függően 360-380 newtonmétert ad le.
Aki Európában benzinest akar, annak egy kétliteres, 150 lóerős motort terveztek, ez szintén új, ehhez vagy egy ötös kézi, vagy egy CVT-váltót kínálnak. Mindkét motorvariáns létezik fronthajtásos és összkerekes verzióban, öt és hét üléssel.
Nem tudom, mi történhetett. Talán kihagytak egy kis hangszigetelést, vagy olcsóbb motorfelfüggesztést használnak, és annak az árából lett puha a műszerfal? Lehet. Ez utóbbi változás mindenesetre az erényére vált az Outlandernek, viszont ők is elhitték, hogy a fényes műanyagból készült zongoralakk-utánzat menő dolog.
Ezt leszámítva a belső formaterv legalább homogén, nem zavaros, bár a téglalap alakú gombok kissé egyszerűnek tűnnek. A formatervezők az ajtópaneleken végképp nem méláztak sokat, ráadásul a hátsó ajtókon huppognak is. A nagyképernyős rádió-navi kicsit utólagosnak tűnik, viszont a Rockford Fosgate hangrendszer nagyot szól.
Meglepetésemre a kormány mögötti váltóleffentyűk valóban fémből vannak - erre még a Mercedes SL 500-nak sem futotta. Viszont az érdemi méretváltozások elmaradása miatt a hétülésessége fenntartásokkal kezelendő.
Vagyis aki egyterű helyett szavazna rá, azt ki kell ábrándítsam: ahhoz, hogy a csomagtartó padlójából kihajtható, lapockáig sem érő ülést használjuk, a középső sort alaposan előre kell tolni, hogy akár egy gyereknek is elférjen a lába. Az Outlanderre tehát változatlanul úgy kell tekinteni, mint egy kifejezetten tágas ötülésesre, amely végszükség esetén pótszékezhető. Nincs ezzel semmi baj, a konkurensekhez képest még így is óriási előny, nem sok hasonló akad az árkategóriában. Egyáltalán akad, a már kifutó Peugeot-Citroën-klónokon kívül?
Lassan kezdem meggyőzni magam, hogy az ésszerűség azért az Outlander mellett szól, elvégre a maga műfaján belül azok közé tartozik, amellyel sokkal nyugodtabban mennék terepre, leszámítva a Nissan Xtrailt. Nem véletlenül pajeróztak a Dakaron évtizedekig, fel tudták úgy programozni az elektronikus összkerékhajtást, hogy meghökkentően könnyen mozogjon laza talajon is, amíg a gumik engedik.
Eddig a vezető a fronthajtás-automatikus 4x4-állandó 4x4 üzemmód közül választhatott. Mostantól Eco-móddal indul a lista. Miután vezettük, megkérdeztem a Tannistestre delegált mérnököt, hogy hát ez mi. Bár tény, hogy így kevesebbet fogyaszt, viszont nagy gázadáskor hajlamos cibálni a kormányt az első kerék, mint egy felnitrózott rotakapa.
Valójában az automatikus mód a legjobb és legharmonikusabb módja a közlekedésnek, sokkal kevésbé alulkormányzott így a Mitsu.
A másik fontos dolog az, hogy egy átlag kocasofőrnek elég a szabad magassága is (dízel: 19 cm, benzines: 21 cm), nem ér le állandóan az alja, mint a sokkal személyautósabb bohóc-SUV-oknak, noha hivatalosan ő is valami ilyesmi lenne.
Elképesztő, hogy mennyire gyors, milyen jól vált vissza, mennyire jól találja ki az ember szándékát, és mindezt milyen finoman teszi. Csak hát egy ilyen automatika és a dízelmotor mellé tényleg dukálna a jó hangszigetelés, mert a motor könnyedén forog a pirosig, egy-egy idegesebb gázadásra.
Idővel az ember megtanulja nyomatékból vezetni, és akkor még jobb, mivel ebben a motorban tényleg van nyomaték alul, és a váltóautomatika miatt a turbólyukkal sincs gond.
tags: #mitsubishi #outlander #2011 #teszt