Kia Sportage és Hyundai ix35/Tucson: Részletes összehasonlítás a csomagtér méretétől a motorig
Hazánkban a legnépszerűbb szegmens az újautó-eladásoknál az alsó középkategória, azaz a kompakt osztály, s a második helyen állnak a szabadidő-autók. Így bár luxusnak tűnhet egy SUV, könnyű belátni, hogy kelendő, sokakat érintő szegmens itthon, főként kompakt méretben. A kompakt hobbiterepjárók piacán a Kia Sportage és a Hyundai ix35 (később Tucson) népszerű választásoknak bizonyultak. Mindkét modell számos előnnyel rendelkezik, de fontos különbségek is vannak, amelyek befolyásolhatják a vásárlási döntést. Ebben a cikkben részletesen összehasonlítjuk a két autót, hogy segítsünk a választásban.
Az autóiparban bevett jelenség, hogy más-más csomagolással, de lényegében azonos műszaki alapokkal kerülnek piacra modellek, mint a Hyundai ix35 és a Kia Sportage. A koreai kompakt SUV meghatározás után már nyilvánvaló lehet, hogy a Hyundai Tucson és a Kia Sportage játssza a főszerepet esetünkben - előbbi a szerényebb extralistával és kisebb dízellel rendelkező verzió, míg utóbbi az igazi csúcsmodell karaktert vállalta magára. A manapság divatos és épp ezért, valamint az általuk nyújtott praktikum miatt népszerű SUV-k kategóriájában a koreaiak már a kezdetektől jelen vannak és az ix35, valamint a Sportage már korábban is erős, jó választásnak bizonyult a kategóriában.
Formaterv és Külső Megjelenés
Sok esetben már a puszta megjelenés is döntő értékű lehet, ami esetünkben is érvényes megállapítás. A Hyundai ix35 merész, latinos formatervvel próbál hódítani, ami kockázatos vállalkozás. Vannak, akik idegenkednek a hullámzó élektől és a hűtőmaszktól. Ezzel szemben az új Sportage bunkerszerűen masszív karosszériát kapott, nagy kerekekkel, magas övvonallal és vastag hátsó tetőoszloppal. A Sportage dinamikusabb, erőteljesebb, agresszívabb karaktert sugall. Akiket megkérdeztünk, nagyjából fele-fele arányban választották volna az egyiket vagy a másikat, de mindenki azonnal rávágta a választ.
A téma szubjektív, de a külső megjelenés a Tucson esetében egyértelműen előnyére változott. A karakteres, krómmal díszített hűtőrácsot már ismerjük a Santa Féről, a világítótestek kialakítása azonban már az új vonalat képviseli, melynek része a nappali menetfény amolyan légterelő ívbe való integrálása, amely feltűnik majd a Hyundai később érkező többi modelljén is. Ezzel szemben a Sportage inkább a vagány kategóriába sorolható. Maga a sziluett a szokásos arányokat mutatja, azonban a részletekre - főleg a tesztben is szereplő GT Line esetében - több időt fordítottak a dél-koreai szakemberek. Vérpezsdítő, mindenképpen látványos és talán legjobban a dögös jelzővel írható le a sötét színben összeállított verzió. Ezzel szemben az orr már érdekesebbre jött össze nekik, talán ez a legmegosztóbb pontja a Kia büszkeségének, noha egy kis Porsche Macan utánérzést is beleláthatunk. Mindenesetre a magasra pozícionált fényszórók és a nagyra tátott száj napról napra elfogadhatóbb és szerethetőbb látványt nyújt, de a front legizgalmasabb pontját természetesen a négy darab ledből összekomponált ködfényszóró és annak környezete jelenti.
Belső Tér és Kényelem
A belső talán még fontosabb, hiszen ez az a hely, ahol aztán az időnk javát töltjük majd, és persze ebből a szempontból is érvényes az alapvető stílusbeli differenciáltság. A Sportage műszerfala tetszetős és könnyen áttekinthető. A belső tér épp annyira tágas, ahogy egy mai kompakt szabadidő-autótól elvárható. Átlagos méretű felnőttek bőven elférnek a hátsó üléssorban. Az 564 literes csomagtér pedig épp elég tágas akár egy hosszabb nyaraláshoz is. Ráadásul a csomagtartó padlója alatt, a pótkerék helyén egy sor rekeszt találunk, ahol kisebb tárgyak helyezhetők el viszonylagos biztonságban. A könyöklőben is akad egy nagyobb üreg, az ajtók térképzsebeit úgy alakították ki, hogy egy kisebb üdítősüveget is bele lehessen helyezni, a kesztyűtartót pedig hűti a klímaberendezés.
Problémák a Kia Sportage modelleknél?
A Hyundai ix35 utastere négy személy részére bőven elegendő helyet kínál, és alaphelyzetben 465 literes puttonya szintén elegendő űrt biztosít a csomagoknak. A csúcsfelszereltséghez szériában járó kétszínű bőrkárpit minősége és üléseinek kényelme komfortos. A Hyundai esetében belül a vízszintes felületek vették át a hatalmat. Opcionálisan a műszerek közötti, akár 4,2 colos színes kijelző, valamint az új 8 colos navigációs rendszer emeli magasabb szintre az összhatást. A Sportage egészen más tészta, noha alapvetően azonos műszaki alapokról beszélhetünk. Kényelem tekintetében egy szavunk sem lehet, ahogy a helykínálat is valamivel az átlag felett van - utóbbi tényt alátámasztja a csomagtartó 500 literen felüli kapacitása. Ezen felül azonban a Kia a tőle megszokott szabványformákkal, jól ismert formai és műszaki megoldásokkal dolgozik az utastérben.
A Csomagtér Méretének Részletes Vizsgálata
A csomagtartó mérete sokaknál meghatározó tényező autóvásárlásnál. Nem mindegy, hogy befér-e a babakocsi, szerszámos láda, létra vagy állathordozó. Első ránézésre nem bonyolult a kérdés, elég jól összehasonlítható számokat találunk a katalógusban. Ha bármelyik autótípus részletes műszaki adataiba belenézünk, a csomagtartó méretét kiviteltől függően egy vagy két szám adja meg. Egyszerűen, literben kifejezve olvashatjuk ki, hogy mekkora a térfogata alapesetben, és mekkora, ha ledöntjük a hátsó ülések támláit.
Persze a méret nem minden, az is számít, mennyire magasra kell emelni, milyen nagy a nyílás, amin be kell játszani a csomagokat, és hogy a raktér hosszú, széles vagy mély. A felületes szemlélő nagyon könnyen lesz ordas nagy átverés áldozata. A gyártók mérési módszerei nem egységesek. Bár alapnak ott a VDA-szabvány a maga kis hasábjaival, de arra nincs kötelező érvényű szabály, hogy ezeket az 5x10x20 centis, darabonként egy liter térfogatú habszivacsokat hogyan és hova helyezzék el. Ezért aztán mindenki trükközni kezd, és máshogy határozza meg a méreteket, közben nyilván maguknak kedveznek. Van, aki kalaptartóig, van, aki a hátsó szélvédő alsó vonaláig, megint más pedig plafonig mér. Pedig egy nagy alapterületű csomagtartóban a magasság tízcentis elméretezése már nagyon komoly litereket jelent. Sőt, akad aki még a pótkerék nélküli változatok alsó üregét is beleszámolja, pedig oda a legritkább esetben pakolunk csomagokat.
Akkor ez miért is olyan nagy baj? Röviden azért, mert sokan megbíznak a számokban, joggal feltételezik, hogy amiről megadják mekkora, az pont akkora. Komplett cégautóflotta-beszerzések épülhetnek pusztán a katalógusban szereplő számokra, márpedig a vállalatoknak pont nem mindegy, befér-e az áru egy körben, vagy kettőt kell fordulni.
Hogyan mérnek az ADAC-nál?
Ebben a kérdésben próbál rendet tenni a német autóklub, vagyis az ADAC. Ők ugyanis saját kezűleg lemérnek minden olyan autót, amely megfordul náluk teszten. Természetesen előre meghatározott, egységes rendszert használnak, hogy a gyártó által megadott értékekkel ellentétben ezek az adatok valóban összevethetőek legyenek egymással. A beltér variálható elemeit is azonos elven állítják be: a csomagtérpadlót, az előre-hátra tologatható hátsó üléssort, az állítható rolót. Ahelyett, hogy egyszerűen kiszámítanák a csomagtér alapterületét és megszoroznák a magassággal - ez ugyanis az adott karosszéria vonalvezetésétől függően hatalmas különbségeket idézne elő a valóban hasznos térfogathoz képest - habszivacsból készült, egységes méretű - a VDA-szabvány szerint 5x10x20 centis, egy liter térfogatú - hasábokat pakolnak be. Alapesetben a kalaptartóig vagy rolóig, ahol ilyen nincs, ott a hátsó szélvédő aljáig. Aztán csinálnak egy mérést ledöntött ülésekkel, plafonig rakva is. A telepakolás nagy figyelmet igényel, de a habszivacs puhaságából adódóan kisebb pontatlanságok előfordulhatnak, hiszen a csomagtérajtót lecsukva valamelyest összenyomódhat azért az anyag.
Sportage fűtés javítási útmutató
A Kia Sportage és a Hyundai ix35 csomagtér méretei a gyártói adatok alapján a következők:
| Jellemző | Kia Sportage | Hyundai ix35 |
|---|---|---|
| Csomagtér (alaphelyzetben) | 564 liter | 465 liter |
Motor és Teljesítmény
Az 1.7 CRDi motorral felszerelt Kia Sportage árcéduláján 5 749 000 forint szerepel, így 630 ezerrel olcsóbb a 2,0 literes, 136 lóerős dízelnél. Hidegindításkor és erőteljes gyorsításkor kissé nyers az 1,7 literes dízelmotor hangja, ám ettől eltekintve kulturáltan dolgozik a négyhengeres. 115 lóerejével - karöltve a 255 Nm-es forgatónyomatékkal - kellemesen gyorsítja és tisztességesen viszi a másfél tonnás autót. Már 1500-as fordulattól szépen húz a motor, kényelmes stílusban vezetve, korai felkapcsolásokkal is gond nélkül tarthatjuk a forgalom ritmusát, előzéskor pedig számíthatunk a rugalmasságára.
A Hyundai ix35 kétliteres, 184 lóerő és 392 Nm leadására képes turbódízelmotorja a teljes fordulatszám-tartományban életvidám, a mérnökök ráadásul mindezt egy rendkívül éber, finoman kapcsolgató, gyors és okos automataváltóval fejelték meg. A százas sprintet az ix35-ösök csúcsa a gyári adatnál több mint másfél szekundummal gyorsabban, alig 8,4 másodperc alatt teljesítette, a gyakorlatban pedig mindez annyit jelent, hogy az autóval gyerekjáték az előzés, az autópályán még a megengedett sebességhatárokon túl is bőséges tartalékaink vannak.
Talán az egyik legfontosabb eltérést a hajtásláncok, pontosabban a dízelmotorok jelentik - A Tucsonban a koreaiak 1,7 literes, 141 lóerős olajkályhája mutathatta meg tudását, míg a Sportage a 185 lóerős csúcsdízelt kapta, kétliteres lökettérfogattal és összkerékhajtással. Noha mindkét esetben automataváltót kaptunk, azok sem egyezőek. Az összhatást a motor-váltó párosok tekintetében értékelve kivételesen nem az erősebbik verzió bizonyult kellemesebbnek. Méréseink szerint a 0-100-as sprintet a gyengébbik modell 1,7 szekundummal több idő alatt teljesíti, ami nem olyan veszélyesen sok. Szerencsére az egyébként jól működő intelligens összkerékhajtás is opciós tételként szerepel a listán, ennek megfelelően a preferenciák ismeretében pipálható be akármelyik, legyen szó a Hyundairól vagy a Kiáról.
Amennyiben a kulturáltság oldaláról közelítjük meg a dolgot, úgy egyértelműen a kisebb dízel győzedelmeskedik, főleg ha az automatákat is belevisszük a képletbe. A gyorsulási hátrány ellenpólusaként pedig a takarékosság is mellette szól, hiszen hétköznapi viszonyok között a körülményektől függően nagyjából 1,5-2 literrel kevesebbet kortyol, mint az összes kereket meghajtó nagyobb testvér. Ráadásul a 141 lóerő is bőségesen elég a mindennapokra, tehát a józan ész mindenképpen mellette szól.
Alkatrészcsere a Kia Sportage (1996) hátsó futóművén
Fogyasztás
A Kia Sportage fogyasztása kedvezően alakul, a tesztünk során mért 6,1 literes átlagot a feláras start-stop rendszer nélkül sikerült elérni. A Hyundai ix35 vegyesben bőven el lehet vele járni 8 liter alatt 100 kilométerenként, amennyiben pedig odafigyelünk jobb lábunkra, hét liter körüli értékeket sem nehéz produkálni.
Kia Sportage ou Hyundai ix35? O segredo que NINGUÉM te conta antes de comprar! 🤫🚘
Futómű és Vezetési Élmény
A közvetlen áttételezésű kormánnyal pontosan vezethető a Sportage, de a visszajelzésektől teljes egészében megfoszt az elektromos szervo. Magas építése ellenére kanyarokban sem bizonytalan az autó, pedig az első MacPherson és a hátsó kettős keresztlengőkaros felfüggesztés hangolása egészen barátságos.
Az ix35 futóművileg is jó kompromisszum: a hirtelen kormánymozdulatokat ugyan nem szereti, terhelésváltáskor pedig nagyokat billen a magas felépítmény, kanyarokban mégis egészen szépen tart, komfort terén pedig szintén nem vall szégyent, a többieknél egy fokkal finomabban rugózik - mindössze a túlszervózott és a többiekénél pontatlanabb kormányzást kell megszokni. Noha a kormányzást illetően a konszerntől megszokott, de a korábbiaknál már lényegesen jobb, kissé plasztikus érzés nagyjából hasonló a két modellnél, futóműben már annál inkább eltérnek tesztünk résztvevői. A GT csomag a Kia esetében ugyanis feszesebb lengéscsillapítást és keményebb rugókat is jelent, így valamivel sportosabb érzet és kevesebb komfort jár a csúcs-Sportage mellé.
Felszereltség és Extrák
A Kia Sportage LX alapkiviteléhez opcióként sem kérhető parkolóradar, miközben a több mint egymillió forinttal drágább EX-szinten szériában jár. Ajánlatos megrendelni a 220 000 forintos kényelmi csomagot is (hűthető kesztyűtartó, hazakísérő fény, Bluetooth-kihangosítás, sebességtartó automatika, multifunkciós kormánykerék), máskülönben a kormány csak magasságban állítható, tengelyirányban nem.
A Hyundai ix35 a csúcsfelszereltséghez szériában járó kétszínű bőrkárpit minősége és üléseinek kényelme komfortos. Immáron sokat fejlődött vezetési segédrendszerek is elérhetőek a modellhez, amelyek a táblafelismerőtől, a vészfékrendszeren át a holttérfigyelőn és a sávtartón keresztül egészen az önparkoló rendszerig, valamint a mögöttes keresztforgalom-figyelőig tartanak. Az önfékező rendszer 70 km/h-ig ismeri fel a gyalogosokat és 170 km/h-ig az autókat, ha pedig a figyelmeztetés után sem kap vezetői reakciót, akkor először enyhén, majd az utolsó pillanatban erősen fékezve megáll.
A Sportage extralistája ezúttal teljes, bőrkárpit, elektromos ülések, navigáció, nyitható üvegtető, a JBL hifi és teljes biztonsági arzenál (600e Ft) is szerepel a tesztalanyban. Ami a garanciát illeti, a Kia 7 év/150 000 kilométer garanciájával a magánvásárlók felé kacsint, míg a Hyundai a flottavásárlók kedvence lehet, 5 év alatt bármennyit lehet autózni a gyári jótállás megőrzésével.
Ár és Értékajánlat
A csúcsfelszereltség és a csúcsdízel kényelmes és magabiztos összhatást eredményez, azonban a (kötelezően) GT csomagos Kia Sportage vételára a mindennel megtömött tesztautó esetében már 12,8 millió forint, míg a józanul összerakott, gyengébb, elsőkerekes Tucson 9 millióért hozható el - a majd' 3 milliós különbség rengeteg, érzetre ennyi talán nincs a két verzió között. Az új autók bizony drágák, ma már egy alapdízeles, fronthajtású kompakt SUV is mintegy 7 millió forint tisztességesebb ellátmánnyal.
Összességében elmondható, hogy a koreai márkák termékeiben ezúttal sem csalódtunk, a Tucson és a Sportage még mindig erős, korrekt ajánlatként jelenik meg a piacon, szimpatikus motorokkal és jól összeválogatott, de fix felszereltségi szintekkel. Utóbbin persze a plusz csomagok is segítenek.