Gépjárműfoglalás az adóvégrehajtásban: Részletes szabályok és gyakorlati tapasztalatok
Az adóhatóság az esedékességkor meg nem fizetett adótartozást, valamint a más közigazgatási szervek megkeresésére nyilvántartott köztartozást külön felhívás nélkül, végrehajtási eljárás keretében, kényszercselekmények útján szedi be. Az utóbbi években a bírósági végrehajtással összefüggő gyakorlati problémákat szakcikkek, tanulmányok mutatták be, mert nem készült olyan átfogó mű, ami ezeket összegyűjtötte, rendszerezte volna, úgy, hogy a felmerülő jogalkalmazási visszásságokra megoldást is adjon. Ez a hiányt kívánja pótolni a kézikönyv, melynek elsődleges célja a bírósági végrehajtás foganatosítása során felmerülő gyakorlati problémák nevesítése és a lehetséges megoldások bemutatása.
Az adásvételre és nyilvántartásra vonatkozó eltérő szabályozás miatt az ingatlannal szemben a járművek foglalása mind az adóhatóság, mind a civil élet szereplői számára sokkal több buktatót hordoz magában. Az adóhatóság részéről a legnagyobb kockázatot a nyilvántartás alapján foglalt jármű felkutatása, ennek eredményessége esetén a jármű állapota jelenti, mégis a leginkább forgalomképes, így az egyik leggyakrabban foglalt ingóságnak számít. A járművásárlók számára pedig egy esetlegesen lefoglalt jármű vásárlása hordoz kockázatot.
Jogszabályi háttér és fogalommeghatározások
Az adóhatóság előtt folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat elsődlegesen az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) szabályozza. Az Avt. által nem szabályozott kérdésekben az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.), az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény, illetőleg a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
Mielőtt elmélyednénk a témában, érdemes tisztázni, hogy mit értünk jármű, illetve gépjármű alatt. Az Avt. értelmező rendelkezései alapján jármű a közúti szállító vagy vontató eszköz, ideértve az önjáró vagy vontatott munkagépet is (Avt. 7. § 11. pont), a gépjármű pedig minden olyan jármű, amelyet beépített erőgép hajt (Avt. 7. § 9. pont).
A gépjárműfoglalás típusai és hatásai
A végrehajtásban gyakran kerül sor az adós gépjárművének lefoglalására. A végrehajtó a gépjárművet tulajdonosától lefoglalhatja, helyszíni eljárás során foglalási jegyzőkönyv felvételével vagy az Adóigazgatóságon az országos jármű-nyilvántartásban szereplő adatok alapján. Az Avt. 47. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adóhatóság a járművet a járműnyilvántartásban szereplő adatok alapján is lefoglalhatja, ha az adós a jármű tulajdonosaként van a nyilvántartásba bejegyezve, illetve ennek hiányában is, ha a jármű a házastársi közös vagyonba tartozik. Vagyis az adóhatóság a végrehajtási eljárás során nemcsak helyszíni eljárás, hanem a járműnyilvántartás alapján, azaz „asztal mellől” is lefoglalhatja az adós tulajdonában álló, illetve a (vélelmezhetően) házastársi közös vagyonba tartozó járműveket, a pótkocsit, a motorkerékpárt éppúgy ideértve, mint a személy- és tehergépjárműveket.
Autó elidegenítési és terhelési tilalom – Mire figyeljünk?
Nagyon lényeges, hogy csak az a gépjármű foglalható le, ahol a forgalmi engedélyben az adós van megjelölve tulajdonosként. Kivételt képez az adós házastársa tulajdonában lévő gépjármű, ha az házastársi közös vagyonnak minősül, vagyis ha házasságot követően vásárolták. A foglalás hatálya a foglalási jegyzőkönyvben történő összeírással áll be, amely nemcsak nap, hanem óra, perc pontossággal rögzíti a foglalás időpontját. A közlekedési igazgatási hatósághoz (Okmányirodához) a forgalomból való kivonás iránti felhívás elküldését követően megvalósul az elidegenítési és terhelési tilalom. Az elidegenítési és terhelési tilalom fennállására tekintettel a gépjármű biztosítékul nem adható és tulajdonjoga másra nem ruházható át. Ha a gépjármű ezután kerül értékesítésre az adós zártörést követ el. Ez zártörésnek minősül, ami a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 287. § (2) bekezdése szerint bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A gépjármű-nyilvántartásból történő foglalás és a becsérték megállapítása
A gépjármű nyilvántartás adatai alapján történő „közvetlen” foglalása esetén a becsérték megállapítására a foglalással egyidejűleg szükségszerűen nem kerülhet sor. A Kúria az első jogkérdés - a gépjármű-nyilvántartásból való foglalás esetén a becsérték megállapítása idejének kérdése - tekintetében az elsőfokú bíróság álláspontját és a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtetteket nem osztotta, míg az alperes érvelését alapvetően helyesnek találta. Az alperes a védiratában fenntartotta a végzésében foglalt álláspontját, kérte a felperes keresetének elutasítását. Jogszerű volt a gépjármű nyilvántartásból való közvetlen foglalása, amelynek esetében - a helyszínen történő foglalással szemben - a jogszabály nem írja elő a végrehajtónak, hogy becsléssel állapítsa meg a lefoglalt ingóság értékét.
A végrehajtási kifogás elbírálása során a másodfokú adóhatóság helytállóan helyezte a hangsúlyt a foglalás mikéntjére és ebből következően arra, hogy a gépjármű-nyilvántartásból való foglalása esetében a becsérték megállapításához szükséges a gépjármű megtekintése, a hivatalból rendelkezésre álló adatok megismerésén kívül ez elengedhetetlen az ingóság használtsági fokának, állapotának vizsgálatához. A Kúria e körben utal az Avt. 47. §-ára, mint a Vht. szabályaihoz képest speciális rendelkezésre. Az Avt. 47. §-a szerint az adóhatóság a járművet a járműnyilvántartásban szereplő adatok alapján is lefoglalhatja, ha az adós a jármű tulajdonosaként van a nyilvántartásba bejegyezve, illetve ennek hiányában is, ha a jármű a házastársi közös vagyonba tartozik. Az Art. 154. § (1) bekezdésének értelmében a vállalkozási tevékenységet végző adózó üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjárműjére folytatott végrehajtást, az adóvégrehajtó a gépjármű-lefoglalás foglalási jegyzőkönyvben történő feltüntetésével foganatosítja. Ha ez lehetséges, a gépjármű törzskönyvét is le kell foglalni.
Az Avt. 47. §-ának előírásait összevetve az elsőfokú bíróság által felhívott Vht. 97. §-ának (1) bekezdésével [„a foglaláskor becsléssel megállapítja a lefoglalt ingóság értékét”] és (3) bekezdésével [„ha valamelyik fél kívánja, a végrehajtó a foglalásnál szakértő-becsüst alkalmaz”] megállapítható, hogy ezen utóbbi szabályok a gépjármű-nyilvántartás adatai alapján történő foglalás esetén fogalmilag nem értelmezhetőek, az adós nincs jelen e cselekménynél. A jelen ügy tárgyát a foglalással szembeni végrehajtási kifogás mikénti elbírálása képezi és az előzőekből következően az adóhatóság külön eljárási cselekményként foglalkozott a becsérték megállapításának kérdésével. E körben az alperes a felülvizsgálati kérelmében kitért arra, hogy a becsértéket külön végrehajtói intézkedés keretében állapítja meg, és az adósoknak a becsérték megállapításával szemben az Avt. 24. §-a szerint önálló végrehajtási kifogás benyújtására van lehetőségük, illetve ebben az esetben kérhetik igazságügyi szakértő kirendelését a becsérték módosítása érdekében.
A felperes kifejtette, hogy nem fogadható el az alperes álláspontja arra vonatkozóan, hogy a becsérték megállapítására nincs mód, hiszen a jogszabályok értelmében a becsértéket a végrehajtónak a foglaláskor meg kell állapítania és abban az esetben, ha becsérték megállapítására nem került sor, a gépjármű nem lefoglalható. A végrehajtónak a foglaláskor minden esetben kötelezettsége becsléssel megállapítani a lefoglalt ingóság értékét. Ez lesz a becsérték, amelynek megállapításánál a végrehajtó a forgalmi árat veszi alapul, de ha a felek a becsértékben megegyeztek, ez az irányadó. Lehetőség van azonban arra, hogy bármelyik fél kérésére a végrehajtó a foglalásnál szakértő-becsüst alkalmazzon. A foglalás után a végrehajtó szakértő-becsüs közreműködésével a becsértéket módosíthatja, ha ezt bármelyik fél a foglalási jegyzőkönyv kézbesítésétől számított 8 napon belül kérte.
A gépjármű forgalomból való kivonása
Kiemelendő, hogy a foglalás nem jelenti automatikusan a jármű forgalomból történő kivonását, az iránt az adóhatóság legkésőbb az árverési hirdetmény kitűzésével egyidejűleg intézkedik. Ha a gépjármű lefoglalását követő 6 hónapon belül az adózó az adótartozását nem fizeti meg, az adóvégrehajtó a gépjármű forgalmi engedélyét is lefoglalja. 2017. január 1-jétől lényeges változás, hogy a végrehajtó egyből nem vonatthatja ki a gépjárművet a forgalomból. Hiszen a végrehajtó által megküldött foglalási jegyzőkönyv másolata alapján a közlekedési igazgatási hatóság csak bejegyzi az elidegenítési és terhelési tilalmat.
Nyilvántartásból történő foglalás esetén az adóst 30 napos határidő kitűzésével fel kell hívni, hogy tartozását rendezze, illetve 15 napon belül bocsássa rendelkezésre a gépjármű forgalmi engedélyét és törzskönyvét. Egyidejűleg figyelmeztetni kell, hogy ha a tartozást nem rendezi, az adóhatóság intézkedik a jármű forgalomból való kivonása, majd értékesítése iránt. Amennyiben a forgalmi engedély, illetve a törzskönyv lefoglalása meghiúsult vagy a foglalásra a nyilvántartási adatok alapján került sor, és így a gépjármű forgalomból történő kivonása csak az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzését követő 30 nap eltelte után történik meg, az adós a lefoglalt gépjárművet ezen időtartamban - a forgalomból történő kivonásig - még használhatja.
Ha az üzemi, üzleti célú gépjármű foglalását követően kerül sor az ügy átadására, vagy a foglalásra - az ügyátadást követően - önálló bírósági végrehajtó által kerül sor, akkor nem kerülhet sor a 6 hónapos szabály alkalmazására. A 6 hónapos szabály kizárólag akkor alkalmazható, ha a rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a vállalkozási tevékenységet végző adózó üzemi, üzleti tevékenységéhez használja a gépjárművet. Amennyiben ez nem állapítható meg, úgy a 6 hónapos szabály alkalmazására automatikusan nem kerülhet sor. Természetesen az adózó kifogás keretében érvényesítheti a 6 hónapos szabályt azáltal, hogy igazolja, a lefoglalt gépjárművet üzemi, üzleti célra használja.
Mentesség a foglalás alól
A Végrehajtási törvény a méltányosság elve alapján meghatároz bizonyos vagyontárgyakat, amelyek mentesülhetnek a végrehajtás alól. Az olyan eszköz, amely nélkül az adós foglalkozásának (hivatásának) gyakorlása lehetetlenné válik, mentes a végrehajtás alól. A mentességre a két feltétel (az adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen jelleg és az 1 200 000 forint alatti becsérték) együttes fennállása esetén van lehetőség.
A Vht. 103. § (6) bekezdése kimondja, hogy a bírósági végrehajtás során a természetes személy adós foglalkozásának (hivatásának) gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű mentes a foglalás alól, ha a becsértéke az adós foglalkozásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalás alóli mentességéről szóló 13/2001. (X. 10.) IM rendelet 1. §-ában meghatározottak szerint nem éri el a lent meghatározott összegeket.
| Gépjármű típusa | Mentességi határérték (Ft) |
|---|---|
| Motorkerékpár | 150 000 |
| Személygépkocsi | 1 200 000 |
| Autóbusz | 3 500 000 |
| Tehergépkocsi | 3 500 000 |
| Nyerges vontató (szerelvénnyel együtt) | 5 000 000 |
Ha azonban a gépjármű értéke meghaladja a fenti összeghatárokat, akkor is lefoglalható és értékesíthető, de a gépjármű értékesítéséből befolyt vételárnak a végrehajtási költségek kielégítése után fennmaradó részéből a fenti összeg az adóst illeti meg, csupán a fennmaradó összeg fordítható a követelések kielégítésére [Vht. 170/A. § (1) bekezdés].
A foglalás alóli mentességnél a gépjármű - természetes személy adós által gyakorolt tevékenység végzéséhez - nélkülözhetetlen jellegének vizsgálatánál az adós által igazoltan végzett több tevékenység, több foglalkozás egyaránt vizsgálandó. A mentesség körébe (a gépjármű nélkül az adós a foglalkozását nem tudná gyakorolni, vagy annak gyakorlása jelentős mértékben elnehezedne) az általános gyakorlat szerint a szerszámigényes foglalkozások vagy a személyfuvarozás, árufuvarozás tartoznak, más esetekben erről az adósnak nyilatkoznia kell.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes, illetve az adóhatóság nem tájékoztatta a felperest arról, hogy kérésére a végrehajtó a foglalásnál szakértő-becsüst alkalmazhat, és e nyilatkozattételre 8 napos határidő áll rendelkezésére. Az adóhatóságnak nem csupán azt a körülményt kellett volna vizsgálnia - melyet nem megfelelően tett meg -, hogy a felperes természetes személy adósnak vagy vállalkozónak minősült-e, hanem azt a kérdést is, hogy a gépjármű a felperesnek a jövedelemszerző tevékenysége tárgyát képező árunak és szolgáltatásnak az előállításához vagy értékesítéséhez szükséges-e, és a felperes által előadott indokok - így az őstermelői minőség, a szőlő- és bortermeléshez történő gépjármű használat - megfelelnek-e ennek a feltételnek. Mivel az alperes a bíróság megállapítása szerint e jogszabályi előírásokkal ellentétesen járt el, az általa megvalósított közigazgatási cselekményt az elsőfokú bíróság megsemmisítette.
A Kúria a mentesség vonatkozásában is vitatta az ítéletben foglaltakat. Kiemelte, hogy az adóhatóság végzése tartalmazta a felperes egyéni vállalkozói minőségét, fő tevékenységi körét, mely „falatozó (büfé), melegkonyhás büfé” üzemeltetése, és azt, hogy e tevékenység gyakorlásához - álláspontja szerint - nem nélkülözhetetlen a gépjármű. Mivel ez a feltétel nem teljesült, a további konjunktív feltétel - a gépjármű értéke - már nem bírt jelentőséggel. Hangsúlyozta, hogy a felperes nem csatolt olyan okirati bizonyítékot a megelőző eljárás során, mely alátámasztotta volna, hogy a lefoglalás idején fő foglalkozása (hivatása) szőlő- és bortermelés lett volna, ugyanakkor ezt az ítélet tényként fogadta el, amely ezáltal csak puszta kijelentés a felperes részéről. Az ítélet e körben nem is ismertette az adóhatóság által tett megállapításokat, és a felperesi hivatkozást e körben okirati bizonyíték nélkül fogadta el úgy, hogy közben az adóhatóság által megállapított tényállás valódiságának bizonyítására az alperest nem hívta fel.
Lízingelt gépjárművek és tulajdonjogi kérdések
Kiemelendő, hogy a foglalásnak nem akadálya, ha az üzembentartó és a tulajdonos személye eltér. Ha a jármű tulajdonosa végrehajtható adótartozással rendelkezik, az adóhatóság intézkedhet a jármű lefoglalása iránt. A gyakorlatban szintén előfordulhat, hogy a gépjármű lízingszerződés alapján kapcsolódik az adóshoz. Ebben az esetben a gépjármű tulajdonosa a lízingcég, ebből adódóan foglalásnak nincs helye, de az adóhatóság megkeresheti a lízingcéget a lízingszerződés tartalmának megismerése érdekében. Amennyiben a szerződés tartalma alapján megállapítható, hogy az adósnak követelése van/lesz a lízingcéggel szemben, az adóhatóságnak lehetősége van követelésfoglalás foganatosítására a Vht. 110. § (1) bekezdése alapján. Lízingelt gépjármű a lízingbevevő tartozásának fedezeteként nem vonható végrehajtás alá, mivel az a lízingbeadó tulajdonát képezi.
Végrehajtási kifogás és a jármű foglalás alóli feloldása iránti kérelem
A végrehajtási eljárás során a végrehajtási kifogás mint jogorvoslat teremti meg a lehetőségét az adózók érdekeinek érvényesítésére. Ha az adós, a behajtást kérő, valamint akinek az adóhatóság törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása, a cikk témája alapján konkrétan pl. a jármű lefoglalása jogát vagy jogos érdekét sérti, a végrehajtást foganatosító elsőfokú adóhatóságnál végrehajtási kifogást terjeszthet elő, a sérelmezett intézkedés vagy az intézkedés elmaradásának a tudomásra jutásától számított 15 napon belül. Azonban, ha a biztosított határidő megtartásában az egyéb érdekelt fél akadályoztatva volt, és ezt a tényt a végrehajtási kifogással egyidejűleg benyújtott igazolási kérelmében igazolja, akkor a kifogás a sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradásától számított 6 hónapig nyújtható be [Avt. 24. § (1) bekezdés].
A határidő számításánál lényeges kérdés a tudomásra jutás meghatározása. Mindez az adós esetében könnyebben megállapítható, hiszen ez az időpont a jegyzőkönyv átvételének napja. Ugyanakkor gyakran előfordul, hogy a jegyzőkönyv csupán a kézbesítési vélelem alapján minősül kézbesítettnek. Ez esetben az adós nem rendelkezik információval arról, hogy lefoglalták a gépjárművét, a vélelmet a törvény rendelkezése teremti meg. Ez a gyakorlatban azért jelent(het) problémát, mert az adós ez esetben akár értékesítheti is a lefoglalt - ezáltal elidegenítési és terhelési tilalommal terhelt - gépjárművet, anélkül, hogy tudna a tilalomról.
A jármű foglalás alóli feloldása iránti kérelem előterjesztésére a kérelem benyújtására vonatkozó általános szabályok szerint az Air. 44. §-a ad jogszabályi lehetőséget. Tehát az eljárás jogszabálysértő volta miatt a végrehajtási kifogás nyújt jogorvoslati lehetőséget, minden egyéb esetben a foglalás feloldása iránti kérelem benyújtásának van helye. Fontos kiemelni, hogy az adóhatóság eljárása során csak a foglalás szabályszerűségét vizsgálhatja, a tulajdonjog megállapítására nem rendelkezik hatáskörrel, annak tisztázására bizonyítási eljárást nem folytathat le. Tehát a tulajdonjog vitatására az adóhatóság előtti eljárásban nincs lehetőség, a tulajdoni viszonyok megállapítására kizárólag az illetékes bíróság rendelkezik hatáskörrel. Ennek megfelelően a Pp. 538. § (1) bekezdése értelmében keresettel kérheti a lefoglalt vagyontárgy foglalás alóli feloldását az, aki a lefoglalt vagyontárgyra a tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján tart igényt, amely akadálya a bírósági, közigazgatási vagy adóvégrehajtás során történő értékesítésnek.
A végrehajtási kifogás előterjesztésének határidejére vonatkozó szabályozással szemben a kérelem előterjesztésére nyitva álló határidőt nem korlátozza a jogalkotó, azonban az eljárás meghatározott szakaszát követően, így például a sikeres árverezést követően a feloldás iránti kérelem érdemben már nem bírálható el, hiszen az árveréssel megszűnik a gépjárműfoglalás hatálya, annak feloldása iránt az adóhatóságnak már nem áll módjában intézkedni. A végrehajtási kifogás és a kérelem előterjesztésére vonatkozó határidőkön kívül a másik lényeges különbség a két jogintézmény között a fizetendő illeték. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 29. § (5) bekezdése alapján a végrehajtási kifogás illetékköteles, amelynek mértéke 5 ezer forint.
NAV járműfoglalások statisztikái és tárgykörözés
Mint azt a bevezetőben már említettük, az adóhatósági végrehajtási eljárások során meglehetősen gyakoriak a járműfoglalások. Az elmúlt két év átlagában csaknem 11 ezer járműfoglalást foganatosított évente a NAV. Ebből mintegy 500 esetben történt helyszíni eljárás keretében a foglalás, vagyis kijelenthetjük, hogy a járműfoglalások majdnem teljes egészében nyilvántartás alapján történnek.
Területi megoszlás alapján érdekes tény, hogy számosságát tekintve a 2021. évi időarányos adatok alapján az ország keleti felében hozzávetőlegesen háromszor annyi járműfoglalás történt, mint a nyugati országrészben, azonban a Közép-magyarországi Régióban, vagyis Budapesten és Pest megyében koncentrálódott a foglalások körülbelül egynegyede. A tárgykörözés adóhatóság általi alkalmazhatósága óta több mint 2500 esetben rendelte el a NAV a lefoglalt jármű tárgykörözését. E tekintetben viszont éppen ellentétesen alakul a kelet-nyugat relációban történő megoszlás: nyugaton közel másfélszer annyi esetben rendeltek el tárgykörözést, mint keleten. Ebből viszont azt is következik, hogy az ország nyugati felében az összes foglaláshoz viszonyítva is nagyobb arányban vannak azok az adósok, akiknek a gépjárművét körözik.
Annak érdekében, hogy a végzés elleni esetleges jogorvoslat ne akadályozza a végrehajtás eredményességét, a tárgykörözést elrendelő végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható [Avt. 47. § (3)-(4) bekezdés]. Tárgykörözés elrendelése nélkül is megeshet azonban, hogy fellelik a járművet. Például, ha közúti vagy közterületi ellenőrzés, egyéb hatósági eljárás során az eljáró hatóság a járműnyilvántartás adatai alapján megállapítja, hogy az eljárásban érintett jármű foglalás hatálya alatt áll, úgy haladéktalanul, akár telefonon jelzi az adóhatóság végrehajtóinak a jármű fellelési helyét.