A Golf-áramlat leállásának okai és következményei

Sokáig csupán katasztrófafilmbe illő forgatókönyvnek tűnt, mára azonban a tudomány is egyre komolyabban veszi: az Atlanti-óceán áramlási rendszerének összeomlása nemcsak lehetséges, hanem valószínű is. A legfrissebb szimulációk szerint akár még ebben az évszázadban bekövetkezhet a Föld egyik legfontosabb hőelosztó mechanizmusának súlyos gyengülése vagy teljes megszűnése. Az AMOC több tízezer éve stabilan működik, és része az úgynevezett „nagy óceáni szállítószalagnak”, amely globális szinten mozgatja a vizet a bolygón.

Végveszélyben a Golf-áramlat!

Mi fenyegeti az áramlást?

Az egyik legnagyobb veszélyt a globális felmelegedés következtében olvadó grönlandi jégtakaró jelenti. Az olvadás hatalmas mennyiségű édesvizet juttat az Atlanti-óceánba, amely hígítja a sós tengervizet. Mivel az édesvíz kevésbé sűrű, gátolja a lesüllyedés folyamatát, így megakaszthatja vagy lassíthatja az AMOC működését.

A legújabb adatok alapján az áramlás hőszállító kapacitása és sebessége már 25-28%-kal csökkent az ipari forradalom előtti időszakhoz képest. Ez önmagában is riasztó, de ami még súlyosabb: a legfrissebb klímamodellek szerint 45-55% az esélye annak, hogy a rendszer ebben az évszázadban eléri azt a kritikus fordulópontot, amely után teljesen összeomlik.

Egy 2021-es tanulmány, amelyet a Nature Climate Change közölt, arra figyelmeztetett, hogy az AMOC gyengülésének jelei már kimutathatók a 20. század közepe óta, és a változások mértéke egyre gyorsul. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) és az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) legújabb jelentései is hasonló aggodalmakat fogalmaznak meg.

Az Atlanti-óceán áramlási rendszere. Forrás: ESA

Megoldások a Renault Clio II nehéz indulására

Európára forró nyarak és jéghideg telek várnak?

Egy AMOC-összeomlás nem jelent egyenletes globális felmelegedést vagy lehűlést - sokkal inkább extrém időjárási szélsőségeket. Ha az áramlás leáll, az Észak-Atlanti térség jelentős hőmennyiséget veszít. Ez Nyugat- és Észak-Európában hidegebb, szélsőségesebb teleket és forróbb, szárazabb nyarakat eredményezne.

A klímamodellek azt mutatják, hogy Nyugat-Európa egyes részein akár 5-10 °C-kal is csökkenhet az éves átlaghőmérséklet télen, miközben a nyári hőmérsékletek extrém módon emelkedhetnek - akár 40-45 °C-ig. Skandináviában, Németországban, Franciaországban, de akár Magyarországon is megjelenhetnek a -30 °C-os hideg téli periódusok. Ezzel párhuzamosan a csapadékeloszlás is radikálisan megváltozhat: tartós aszályok váltakozhatnak hirtelen lezúduló, özönvízszerű esőzésekkel.

A Földközi-tenger térségében fokozódhat a szárazság, a mezőgazdasági termelés ellehetetlenülhet, az északi régiókban pedig hosszabb, keményebb fűtési szezonokkal kell számolni. Mindez nem csupán ökológiai kockázatokat hordoz, hanem súlyos társadalmi, gazdasági következményekkel is jár.

Visszafordítható a folyamat?

A tudósok többsége egyetért abban, hogy az AMOC összeomlása emberi tevékenység eredménye - ugyanakkor visszafordítani már nem tudjuk. Legfeljebb lassítani lehet a folyamatot, és felkészülni a következményeire.

A klímaváltozás kiváltó okai - elsősorban az üvegházhatású gázok kibocsátása - továbbra is fennállnak, és az óceánok már hatalmas mennyiségű többlethőt nyeltek el. Kovács Erik, a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója szerint legalább fél évszázados távlatban kell gondolkodnunk, és hosszú távú, nemzetközi szintű klímapolitikai tervezésre van szükség.

Mk3 Mondeo: Minden, amit tudni kell

A legnagyobb kibocsátóknak - az Egyesült Államoknak, Kínának, Oroszországnak és Indiának - kulcsszerepe lesz a globális pályán. Egyes kutatók - például Stefan Rahmstorf, a Potsdami Klímakutató Intézet vezetője - szerint az AMOC összeomlása egy dominóeffektust indíthat el más rendszerekben is. Az Amazonas-medence kiszáradása, a nyugat-afrikai monszunrendszer összeomlása vagy a sarkvidéki jég gyors eltűnése mind összefügghet az áramlás leállásával.

A klímaváltozás komplex hatásai. Forrás: Live Science

A helyzet komolyságát nem lehet túlhangsúlyozni, de nem is szabad pánikba esni. A tudomány figyelmeztetett, a forgatókönyv ismert. Most a társadalom és a politika felelőssége, hogy érdemben reagáljon.

A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, a fosszilis tüzelőanyagoktól való elmozdulás, az erdőirtás megfékezése és a fenntartható vízgazdálkodás mind részei lehetnek egy hatékony stratégiának. Egy, az évszakok váltakozását és az élelmiszertermelési rendszereket meghatározó, láthatatlan természeti folyamatról van szó, ami - úgy tűnik - már nem sokáig biztosítja számunkra a mindennapi boldogulást. De mit kell tudnunk az előttünk álló változásokról? Miért baj, ha egy áramlat leáll, és milyen hatással lesz mindez a napi betevőnkre, a gyermekeink jövőjére?

A rendszerirányítók

A tengeráramlatok a tengerek vagy óceánok vizének tartós vagy ciklikusan változó, egy irányba tovahaladó mozgásai. Ezeknek az áramlásoknak az összjátéka nagymértékben meghatározza a Földön uralkodó éghajlatot és a lakóhelyünk időjárását.

Chevrolet Orlando gyártásának leállítása: A háttérben álló okok

Ezekben a folyamatokban számtalan más tényező is szerepet játszik, mint a Föld forgása, a tengerfenék domborzata vagy éppen a víztömegek hőmérséklete, illetve a tartósan egy irányba fújó szelek. Tehát egy rendkívül bonyolult rendszerről van szó, aminek minden részletét most nem tárjuk fel, de nem is ez a célunk.

A lényeg az, hogy megkülönböztetjük a hideg és meleg áramlatokat. A hideg áramlatok a Sarkvidékek felől haladnak az Egyenlítő felé (vagy az Egyenlítőtől messze helyezkednek el, azzal párhuzamosan), és hideg tengervizet szállítanak. A meleg áramlatok az Egyenlítő felől haladnak a Sarkvidékek felé (vagy az Egyenlítőhöz közel helyezkednek el, azzal párhuzamosan) és meleg tengervizet szállítanak.

A Golf- és az AMOC-áramlat

A Golf- és az AMOC-áramlat (Atlantic Meridional Turning Circulation, vagyis az Észak-Atlanti meridionális áramlási rendszer) egymástól elválaszthatatlanok. Az AMOC az Atlanti-óceánban található, a meleg víz áramlását szállítja az egyenlítőtől északra, majd a hideg víz visszafolyását biztosítja a mélytengeri áramlásokon keresztül.

Az AMOC fontos szerepet játszik a Föld klímájának szabályozásában, mivel a meleg víz áramlása hozzájárul a trópusi és mérsékelt éghajlatok kialakulásához, míg a hideg víz visszafolyása csökkenti a hőmérsékletet és befolyásolja az időjárást. A két áramlat együtt egy nagyon erős, meleg és gyors áramlási rendszert alkot, ami erősen befolyásolja azoknak a szárazföldi területeknek az éghajlatát, amelyek közelében elhalad.

Hatással van az évszakok váltakozására, az időjárásra, ezeken keresztül az egész élelmiszertermelési rendszerre, de a leghétköznapibb életszituációkra is. Gondoljunk csak arra, mit jelentene egy házat kifűteni egy mínusz harminc fokos tél folyamán vagy milyen hatással lenne a krónikus betegségben szenvedők számára egy negyvenöt fokos nyár.

Arról már sokat hallottunk, hogy ha a Golf-áramlat leállna, akkor Észak-Európára Szibériához hasonló éghajlat várna. Magyarországra kevesebb csapadék érkezne, mert hiába vagyunk messze az áramlat érintette térségektől, az onnan érkező ciklonok gyengülnének vagy elmaradnának, így hozzánk sem érkezne meg a szükséges csapadékmennyiség.

De mi történne, ha az AMOC állna le? Csak pár megállapítás a lehetséges forgatókönyvekből:

az északi félteke jelentős lehűlése
az Atlanti-óceán vízszintjének emelkedése
gyakoribb szélsőségek, pusztítóbb viharok
árvizek és kiszáradt medrek
kezelhetetlen időjárásbéli szélsőségek
az élelmiszerellátás problémája
a mezőgazdasági termelés ellehetetlenülése
a víz körforgásának kiszámíthatatlan zavara
a növénytakaró megváltozása és az ökoszisztémák egyensúlyának felborulása
és minden, ezekkel összefüggésbe hozható gazdasági és társadalmi probléma. Gyakorlatilag a földi élet teljes zavara következne be.

Hogyan is működnek?

A hideg sós víz sűrű és nehéz, ezért az Atlanti-óceán északi részén mélyen az óceánba süllyed, és a tengerfenék mentén mozog, amíg fel nem emelkedik az Egyenlítő közelében (általában a Csendes-óceánon és az Indiai-óceánon). A Nap hője felmelegíti a vizet, a párolgás pedig sósabbá teszi. A meleg sós víz a Golf-áramlaton keresztül felfelé halad a tengerparton, felmelegítve az Egyesült Államok keleti partvidékét és Nyugat-Európát. Amint a víz kiengedi a hőjét, és eléri az Atlanti-óceán északi részét, ismét hideg és sűrű lesz, és a körforgás folytatódik.

Az egyik nagy probléma azzal van, hogy ahogy a gleccserek és jégtáblák olvadnak, egy kevésbé sűrű édesvizet engednek az Atlanti-óceánba, ami megakadályozza a víz süllyedését és a természetes keringést. Felborul az édes- és sós vizek rendszere, lelassul az áramlás, ez egy olyan változás lavináját indítja el, ami beláthatatlan következményekkel járhat.

Fontos tudnunk azt is, hogy a jégtakaró olvadásának okai egyértelműen az emberi tevékenységre vezethetőek vissza: fosszilis tüzelőanyagok, szén-dioxid-kibocsátás, üvegházhatású gázok és globális felmelegedés. Ezek együtt egy bonyolult összefüggés- és hatásrendszerben vezetnek odáig, hogy a jégtakarókat egyre gyorsuló ütemben veszítjük el, amin nemcsak a jegesmedvéknek tragikus, hanem a teljes áramlási rendszerre hatást gyakorolva a mi életünk is ellehetetlenülhet.

A jövő elkezdődött

Az 1950-es évek óta az AMOC 15 százalékkal lassult, és a legfrissebb adatok szerint az elmúlt ezer év leggyengébb állapotában van. A legújabb éghajlatmodellek szerint a globális felmelegedés további 34-45 százalékkal is gyengítheti ezt az áramlást, nem beszélve a legfrissebb forgatókönyvekről, amelyek még ennél is katasztrofálisabb jövőképet vázolnak fel. És nem a távoli, 2100-as években, hanem még a mi életünkben, 2050 körül.

Az IPCC hatodik értékelő jelentése szerint a jelenleg is zajló éghajlatváltozás mértékére évezredek óta nem volt példa a Földön, már most is számos időjárási és éghajlati szélsőséget okoz a világ minden régiójában. Persze, a Föld éghajlata korábban is változott, csak egyáltalán nem ilyen gyorsan.

Európában folyamatos felmelegedés figyelhető meg. Az éves középhőmérséklet emelkedése évről évre töretlen, gyakoribbak és súlyosabbak a meteorológiai aszályok, a havazási időszak hossza csökken, a hőhullámok és a napi maximum hőmérsékletek növekedése figyelhető meg, csökken a talajnedvesség, egyre gyakoribbak az erdőtüzek és a szélsőséges légmozgásokkal járó káresemények. A változások iránya tehát egyértelmű. Már csak egy kérdés maradt: ilyen helyzetben mégis mi a teendő?

Nem kellenek a brit tudósok ahhoz, hogy megmondják…

Igen: volt már a világtörténelemben áramlatlassulás, és megannyi más változás is, amivel igyekeznek megnyugtatni a könnyen kételkedő vagy éppen érdektelen struccpolitikusokat. A helyzet súlyosságát a következő hasonlattal tudnám a legjobban szemléltetni: tegyük fel, hogy fáj a fejem. De minden rendben van, az idő szép, nincs front, ami súlyosbítaná, nem ér stressz, szabadságon vagyok, így lehetőségem van lepihenni és aludni egyet, és szerencsére nincs csőtörés, így elegendő friss vizet tudok inni. Sőt: a hűtőben még egy biocitromom is van, így a frissen facsart citromos víz és a pihentető alvás pár óra alatt megszünteti a fejfájásomat.

Viszont képzeljük el, hogy esélyem sincs lepihenni, mert miután letettem a gyerekeket az iskolában, rohannom kell dolgozni. Reggelizni nem volt időm, a kulacsomat otthon hagytam, így még délelőtt tizenegykor sem ittam egy korty vizet sem. Délután elkap egy hidegfront, a szemem már alig tudom nyitva tartani, annyira hasogat a fejem, és közben már érzem, hogy valami nem volt rendben a két perc alatt behabzsolt gyorséttermi ebéddel, mert a hasam is elkezdett fájni. Közben hívnak a terepről, hogy a tegnapi szélvihar kidöntötte a teljes kordonrendszert, és miközben az új támaszokat igyekszem megrendelni, úgy elszalad az idő, hogy észre sem veszem: elkéstem az iskolából. Rohanok a gyerekekért, közben hívogatnak telefonon, hogy nem jók az oszlopméretek, és miközben igyekszem betolatni a parkolóban talált egyetlen szűk helyre, még a nap is a szemembe villan egy pillanatra, így sikeresen lepadkázom a kocsit. A délután hátralévő részében a túlélésre játszom, de esélytelen, és az esti fürdés után már érzem is, hogy ráz a hideg, alig állok a lábamon. Éjjel nem alszom a láztól, másnap pedig már az ágyból sem tudok felkelni…

Mindkét esetben ugyanaz a tényező adott: fáj a fejem. De mások a körülmények, máshogy hatnak a helyzetemre. Ez a különbség jellemző a globális felmelegedés esetében is. Mert az egy dolog, hogy áramlatok jönnek és mennek, lassulnak és gyorsulnak. De itt egy olyan rendszerről beszélünk, aminek minden eleme változik, és sajnos egymás hatását felerősítik a számunkra kedvezőtlen irányban. Ráadásul az egésznek a motorja, a szén-dioxid-kibocsátás továbbra is zajlik, az üvegházhatású gázok mennyisége a levegőben nem stagnál, hanem növekszik. S valóban, volt már éghajlatváltozás a Föld történetében, de nem is a Földet kell félteni, hanem minket.

Egy ilyen érzékeny rendszer, mint a túlnépesedett emberiség nem képes ilyen gyors folyamatokhoz alkalmazkodni. Azt kell egyszer és mindenkorra megértenünk, hogy nem takarózhatunk olyan balgaságokkal, miszerint „olvadtak régen is azok a jégtakarók, aztán mi lett belőle: semmi”, mert ha elolvadnak, a mi életterünk is jelentős mértékben csökkenni fog. A tengerszint egyre emelkedik, és egyre több tengerparti nagyvárost, illetve termőterületet fog elnyelni.

Nem háríthatunk azzal sem, hogy „de hát mit tehetnék én egyedül”, mert ebben a rendszerben valóban minden apróság számít. Ideje elkezdeni komolyan venni a tudományt és vállalni a felelősséget. Értem én, hogy megéltünk már sok tévedést, ki tudja, igaza van-e a tudósoknak, de nem kockáztattunk közben megközelítőleg sem ennyit, mint most. És nem véletlenül fogalmaz úgy a mai kor tudósa sem, hogy forgatókönyv. Milyen alapon is várnánk el bárkitől, akár a világ legnagyobb elméitől, hogy egy olyan bonyolult rendszerben, mint a földi élet, bármit is biztosra meg tudjon mondani a jövőre nézve. Tehát ha a részletek változhatnak is, az irány sajnos egyértelmű.

Érdemes tehát tájékozódni, és érdemes felkészülni. Nem kell depresszióban a világvégét várni, de el kell kezdeni számolni olyan lehetőségekkel, amelyek kihívások elé állíthatnak bennünket a közeljövőben, és amelyek kikerülhetetlenek lesznek. Tudnunk kell mit kezdeni a hideggel és meleggel, a kertünkben teremni képes növények kicserélődésével, nem árt tudnunk, mit tegyünk, ha vízparti házunknál kiönt a folyó, vagy hogyan oldjuk meg, ha nyáron kéthavi csapadéktól kell elbúcsúznunk. Ugyan, ott az öntözőrendszer, gondolják sokan: és ha kevés az áram? Ha korlátozott a vezetékes vízvételezés? Ha kiszárad a kút és nem volt eső, amit összegyűjthettünk volna? A helyzet hamar bonyolódik, ugye?

Summa summarum: túl sok vészharang lett megkongatva ahhoz, hogy hiteltelenné tegyük az áramlatokkal kapcsolatos forgatókönyveket. Az egyértelműen látszik, hogy meghatározó változások elé nézünk, és az áramlatok életében bekövetkező minden egyes átalakulás a mi életünkre is hatással lesz. És ezen a ponton teljesen felesleges azon vitázni, ki mit tehetne: a politika, az ipar, a gazdaság, a nagytőke, a civil szféra, az érdekvédelem, az EU, a nemzetek és a szakemberek. Dűlőre jutni itt úgysem fogunk.

Ezért csak egy feladat maradt mindannyiunk számára: a befogadás. Befogadni azokat az információkat, amiket a területen jártas, sokat megélt és hihetetlen tudással rendelkező szakemberek évtizedek óta próbálnak átadni nekünk. Befogadni a változtatás lehetőségét, minden olyan elemével együtt, amiket saját életünkben is alkalmazhatunk.

A Golf-áramlat egy nagy sebességű meleg vízáramlat, amely a Mexikói-öbölből indul, és az Atlanti-óceánon észak felé halad, jelentősen melegítve Északnyugat-Európa és a Brit-szigetek éghajlatát. Az atlanti meridionális áramlási rendszer, amelynek a Golf is a része, egy globális óceáni szállítószalagként működik, amely hőt szállít a trópusokról az északi régiók felé. Ahogy a meleg víz északra halad, lehűl, és sűrűbbé válik, végül a tenger mélyére süllyed, majd dél felé áramlik vissza. Fontos kiemelni, hogy az Észak-atlanti-áramlat a Golf-áramlat meleg vizű, északkeleti irányú folytatása, ugyanis a Golf Írországtól nyugatra két ágra szakad.

Az egyik legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy a globális felmelegedés hatására a sarki jég olvad, friss vizet juttatva az Atlanti-óceánba. A tudósok, köztük a Koppenhágai Egyetem kutatói megállapították, amennyiben az üvegházhatású gázok kibocsátása a jelenlegi mértékben folytatódik, a rendszer összeomlásának kockázata akár 95 százalékos is lehet ebben az évszázadban.

Bár az Egyesült Államok nem érezné meg közvetlenül ezt a fajta lehűlést, az Atlanti-óceán partvidéke mentén komoly tengerszint-emelkedés léphetne fel. Ennek következtében New York, Miami és New Orleans városait fokozottan fenyegetnék az árvizek és az időjárási szélsőségek jelentette veszélyek.

Emellett fontos megemlíteni, hogy ha az AMOC összeomlana, az súlyos következményekkel járna a trópusi esőzési övek és a monszunrendszerek működésében is. Az esőzési öv délebbre tolódhatna, ami pusztító szárazságokat és vízhiányt okozhatna számos, mezőgazdaságra támaszkodó trópusi régióban.

A jövőre jósolt összeomláshoz hasonló utoljára mintegy 12 ezer évvel ezelőtt történt, amikor Európában 10 Celsius-fokkal csökkent a hőmérséklet. Bár nem minden tudós ért egyet azzal, hogy az AMOC még ebben a században összeomolhat, a vészjelzők villogása nem csupán pánikkeltés.

Az éghajlatváltozási egyezmények, mint például a párizsi éghajlatvédelmi egyezmény, kulcsfontosságú szerepet játszanak abban, hogy a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fok alatt tartva csökkentsük az éghajlati rendszer összeomlásának esélyét. Noha az AMOC összeomlásának kockázata egyre nagyobb aggodalomra ad okot, nem minden tudós ért egyet azzal, hogy ez elkerülhetetlen. A rendszer komplexitása és az előrejelzések bizonytalansága miatt néhány szakértő arra figyelmeztet, hogy további kutatások szükségesek a folyamat pontos megértéséhez.

A Golf-áramlat lassulásának lehetséges hatásai

Hatás	Lehetséges következmények
Észak-Atlanti térség hővesztése	Hidegebb, szélsőségesebb telek Nyugat- és Észak-Európában
Nyári hőmérsékletek emelkedése	Forróbb, szárazabb nyarak, akár 40-45 °C-ig
Csapadékeloszlás változása	Tartós aszályok és özönvízszerű esőzések
Tengerszint-emelkedés	Fokozott árvízveszély az Atlanti-óceán partvidékén
Trópusi esőzési övek eltolódása	Pusztító szárazságok és vízhiány a trópusi régiókban