A Ford A-modell: Az ikonikus veteránautó története, restaurálása és a márka öröksége
A Ford Motor Company alapítása és a T-modell korszaka
A Ford, teljes nevén Ford Motor Company amerikai multinacionális vállalat, amit Henry Ford - tizenegy társával együtt - alapított 1903-ban. Cége a részben Galamb József által tervezett T-modell tömeggyártásával tette elérhetővé az autózást az amerikai tömegek számára.
1942-ben a Ford haditermelésre állt át, majd több mint 8000 repülőgépet, 5700 repülőmotort és mintegy 250 ezer dzsipet, tankot és más háborús gépet szállított az Egyesült Államok hadseregének. Korábban az Aston Martin, a Jaguar, a Land Rover a Mazda, a Volvo is a Ford égisze alá tartozott, azonban a 2000-es évek válságai miatt az amerikai márka eladta ezen érdekeltségeit.
A Shelby-n és a Chevrolet-n kívül csak a Ford mondhatja el magáról az amerikai gyártók közül, hogy nemzetközi, FIA-rendezésű bajnokságban nyertek bajnoki címet. A márka 1966 és 1968 között egymás után háromszor lett bajnok a sportautó-világbajnokságon, majd a rali-vb-n ért fel a csúcsra, ugyancsak három alkalommal (1979, 2006, 2007).
Az A-modell születése: A T-modell utódja
A minden létező eladási rekordot megdöntő, futószalagon gyártott T-Modell utódja csak 1927-ben született meg. Henry Ford sokáig abban az illúzióban élt, hogy az 1908-ban bemutatott T-modellt kis módosításokkal lényegében az idők végeztéig gyárthatja majd. Emberei hiába figyelmeztették az egyre nagyobb bajra, ezért a General Motors és a Chrysler hasonló árú, de modernebb autókkal egyre erősebben szorította ki a márkát piacról.
Henry csak 1926-ban ismerte fel a bajt: jó egy évre leálltak a termeléssel (csak Detroitban 60 ezer munkást tettek utcára), hogy kidolgozzák az új modell terveit, és átszerszámozzák a gyártósorokat. Ez a leállás több mint 72 millió dollárjába került a cégnek.
Ugyanaz az Edsel Ford által vezetett csapat rajzolta, mint a Lincoln L-típust, szembeötlő a stílusrokonság.
A Ford két magyarja is kivette a részét a tervezésből, Galamb József a felépítménnyel és az alvázzal foglalkozott, Farkas Jenő pedig a motorral. Óriási hírverés után, 1927. december 2-án mutatták be az A-modellnek keresztelt jövevényt. Érdekes mozzanatként az első példányt Thomas Edison, Henry régi munkaadója kapta meg ajándékba.
Műszaki jellemzők és innovációk
Az A olcsó, modern és kényelmes konstrukció volt, a kor követelményei szerinti berendezésekkel. Megmaradt viszont az ejtőtartályos üzemanyagellátás (tehát nem építettek be benzinpumpát) és a merevtengelyes, laprugós első-hátsó futómű is.
Előrelépés volt, hogy az újdonság már hidraulikus lengéscsillapítókkal, négykerék-fékkel, szinkronizált sebességváltóval és vízpumpával készült. Igaz mindezt a Chevrolet-k, Plymouth-ok és társaik is tudták, de egy dologgal, a törhetetlen szélvédővel az A-modell megelőzte őket.
A kezelőszervek a szokásos helyükre kerültek, a váltót viszont végre H-sémában lehetett kapcsolgatni. Oldaltszelepelt, 3,3 literes, 40 lóerős négyhengeres motor hajtotta, a már említett váltója pedig háromfokozatú, tolókerekes szerkezetű volt. Itt vezette be a Ford a mai pedálelrendezést (kuplung, fék, gáz).
Az A-modell sikere és globális gyártása
Elképesztően gazdag volt a karosszériaválaszték: 32 féle személy- és teherszállító felépítményt lehetett rendelni, a 395 dolláros Phaetontól és Roadstertől az 1200 dolláros Town Car limuzinig. Azonnal óriási siker lett, a bemutató utáni héten 200 000 megrendelés érkezett be rá, az első hónapban pedig több mint 400 ezer. A River Rouge-i üzem eleinte nem is tudta ezt követni, 1927-ben csak 5000 darabot sikerült legyártani.
Aztán gőzerővel beindult a termelés, világszerte több helyen is: Kanadában, Európában, Ausztráliában, Argentínában és Japánban is készültek A-modellek.
Egy Ford A Tudor veteránautó restaurálásának története
Tesztautónk korai darab, az első teljes modellévből való kétajtós limuzin, azaz Tudor (Two door). Mai gazdája tíz évvel ezelőtt hétvégi sportkocsit keresett magának, karácsony és szilveszter között unalmában nézegette a hirdetéseket. Az első, ami felugrott a képernyőn, ez a Ford volt, Szegeden árulták. Bár nem egy versenyautó, annyira beleszerelmesedett, hogy azonnal elment érte és meg is vette, december 30-án már otthon állt a garázsában hiánytalanul, de borzalmas állapotban. Az ünnepek után indult a nagy tatarozás, elsőként a motor gépműhelyben kötött ki teljes generálra.
Maga a tulaj szedte szét a váltót, kitisztította, és a legtöbbet használt harmadik fokozat fogaskerekeit kicserélte. A kasztnin nem talált sérülést és horpadást, de a hátsó sárvédőknél, a hátsó ülések alatti lemezen és a pótkerék környékén volt anyaghiány bőven. Ezek a kocsik már nagyrészt acélból épültek, csak kevés fát használtak hozzájuk. Azért így is akadnak benne lécek, amelyek közül néhányat cserélni kellett, de a többi beérte csiszolással és festéssel. A futóműben a rugókat csak letakarították, de új lengéscsillapítókat és függőcsapszegeket szereltek be.
Három réteg huzatot találtak az üléseken, megkeresték a legalsót - az eredetit - annak mintájára és színére készült el az új.
A Ford A-modell vezetése: Egy időutazás a múltba
Na, de milyen helyet foglalni az immár OT-rendszámos, 92 éves Ford kabinjában? Szélesre tárható és keskeny az ajtó, az ülés is kicsi, de puha. Elöl széltében és hosszában is szűk a hely, a fejedelmi kényelmet a hátsó tér kínálja. Az indítási ceremónia a pult alatt lévő benzincsap kinyitásával kezdődik és a mellette álló szivató kihúzásával, majd az előgyújtás beállításával folytatódik. Aztán kulccsal áram alá kell helyezni, és végül taposógombával indítózni.
Némi melegítés után indulhatunk, azzal a kellemes tudattal, hogy a Ford A már-már modern autóként vezethető, nem olyan bonyolult a kezelése, mint a T-modellé. Persze csak majdnem, hiszen menet közben is igazítandó az előgyújtás, és dupla kuplunggal kell visszakapcsolni. A három fokozatból az első kettő viszonylag rövid, a harmadik viszont végtelenül hosszú. Rugalmas és nyomatékos a motor, egészen alacsony sebességről is felhúz harmadikban. Figyelem: első két fokozatot nagyon óvatosan szabad csak kapcsolni, hagyni kell leesni a fordulatot, különben reccsen a szerkezet.
A 65-70 km/h-s utazótempót gond nélkül tartja, szépen fut egyenesen, de magas építése miatt kanyarban kissé dől a karosszéria. Futóműve közepes keménységű, a laprugók (meg a nagy kerekek) meglepően jól kiegyengetik az úthibákat, a lengéscsillapítók pedig megelőzik a pattogást. A többi rázkódást a szuper-kényelmes ülések nyelik el. A kormánymű csigás, álló autónál képtelenség elfordítani, és menet közben is nehéz. Fékrendszere mechanikus-rudazatos, inkább csak lassításra elég, nagyon erősen kell nyomni a pedált, hogy az A-modell majd valamikor megálljon.
Tartós népszerűség és a GAZ-A utóélete
Ez a típus ma is népszerű a matuzsálemi korú autók között (hot-rodnak átépítve is), ami nem is csoda, hiszen jó ötmillió példány készült belőle. Holott aránylag rövid ideig, szűk négy évig gyártották, Henry Ford ugyanis okult a korábban történtekből, és 1932-ben a korszerűbb B-modellel váltotta le. Üzleti érzékét jellemzi, hogy még a széria kifuttatása is hasznot hozott az amerikai nagyvállalatnak: az A jelű személykocsi és az AA kisteherautó-változat gyártási jogait eladták a GAZ vállalatnak. Ezzel a már évek óta futó együttműködést terjesztették ki, és megszületett a Szovjetunió első igazi szériaautója.
Műszaki adatok: Ford A Tudor (1928)
| Jellemző | Adat |
|---|---|
| Motor | Oldaltszelepelt soros négyhengeres benzinmotor elöl hosszában beépítve |
| Hengerűrtartalom | 3285 cm3 |
| Furat x löket | 98,42 x 107,95 mm |
| Kompresszióviszony | 4,22:1 |
| Teljesítmény | 40 LE, 2200/perc fordulaton |
| Hosszúság x szélesség x magasság | 3941 x 1701 x 1830 mm |
| Tengelytáv | 2629 mm |
| Tank | 38 l |
| Saját tömeg | 1063 kg |
| Végsebesség | 105 km/h |
A Ford a motorsportban: A múlt és a jövő találkozása
A Fordok mindig is ott voltak a Pikes Peak csúcsot ostromló mezőnyben; a gyár már a legelső versenyen is rajthoz állt egy Ford T-Modellel. A Ford Performance a vadonatúj, továbbfejlesztett Ford SuperVan 4.2 prototípussal készül a The Broadmoor Pikes Peak Nemzetközi Hegyi Versenyre. A futam közönsége most testközelből is megcsodálhatja a kifinomult elektromos hajtás teljesítményét, valamint az autó fejlett technológiáit és különleges megoldásait, amelyeket a kemény versenykörülményekhez optimalizáltak a mérnökök.
A SuperVant idén az autósport egyik élő legendája, Romain Dumas vezeti, aki már nyolcadszor versenyez itt, és tapasztalatára támaszkodva eredményesen gyarapíthatja a győztes Fordok hosszú sorát Amerika legnevesebb hegyi versenyén. A Ford Performance és a STARD Fejlett Kutatási és Fejlesztési vállalat szakemberei újra egyesítették erőiket, hogy megalkossák a SuperVan 4.2 prototípust, amelynek küldetése az amerikai magashegységek meghódítása és az elektromos hajtás lenyűgöző teljesítmény-potenciáljának bemutatása. Az autóipar nagy léptekkel halad az elektromos hajtás felé, így a SuperVan 4.2 is egyre inkább reflektorfénybe kerül, hiszen jól példázza, mire képesek az elektromos járművek a motorsportban.
“A STARD-dal közösen kifejezetten ütőképes géppé gyúrtuk az E-Transit SuperVan 4.2-est, arra összpontosítva, hogy minél gyorsabban feljusson a hegy csúcsára,” mondta el Mark Rushbrook, a Ford Performance Motorsports globális igazgatója. “A Pikes Peak Hegyi Verseny tökéletes alkalom arra, hogy bemutassuk a Ford elektromos technológiáját, és ráirányítsuk a figyelmet az EV-k teljesítményére.”
Áttervezett aerodinamikai megoldásaival és a hegyi futamra optimalizált hajtásláncával a SuperVan 4.2 felvillanyozó élményt ígér a legendás Pikes Peak Hegyi Verseny közönségének. A SuperVan 4 továbbfejlesztésével megalkotott SuperVan 4.2 tervezői teljesen átalakították a karosszéria aerodinamikáját, hogy az autóra a jóval ritkább magashegyi levegőben is komoly (240 km/órás tempónál 200 kg) leszorító erő hasson. A könnyű karbonszálból készült első és hátsó légterelő elemek még a szerpentineken is stabilan az úthoz szögezik az autót, a karosszérián pedig sok tömegcsökkentő megoldást alkalmaztak, hogy a versenygép kiegyensúlyozottabb és fordulékonyabb legyen az éles kanyarokban.
A hajtáslánc is változott: az autót az eddigi négy helyett csak három STARD UHP hatfázisú elektromotor mozgatja, amelyeket a STARD ultranagy teljesítményű lítium-polimer NMC-akkumulátora táplál, így még kedvezőbb lett a teljesítmény/tömeg arány. A három motorból egy az első, kettő pedig a hátsó kerekeket hajtja 1050 kW (1400 lóerő) összesített teljesítménnyel, és az optimális energiagazdálkodást az akkumulátor 600 kW-os visszatáplálási képessége biztosítja.
tags: #ford #auto #veteran #kerekpumpa #információk