Az embléma fogalma az irodalomban: Jelképek és identitás
Az „embléma” vagy „logó” arculattervezési projektekben gyakran előforduló szavak. A köznyelv a „logó” szót használja minden olyan vizuális jelre, amely egy adott vállalkozást vagy márkát képvisel. Szakmai szempontból azonban jelentős különbség van közöttük, nem véletlenül van rájuk két külön szavunk.
A „logotípia” kifejezésből lerövidült „logó” egy olyan jel, amely döntően csak tipográfiai elemeket, betűket, számokat, írásjeleket tartalmaz. Közvetlen fordításban betűképnek nevezzük. Emblémáról akkor beszélünk, ha a felirat, tipográfia mellett egy rajzos elem is jelen van.
Az embléma definíciója és történelmi háttere
Az irodalomban az embléma fogalma sokkal mélyebb, jelképes jelentést hordoz, és nem csupán egy vizuális azonosító elemet takar.
I. 1. (Irodt) Az embléma egy felirattal és magyarázó, értelmező verssel ellátott, jelképes értelmű ábra, kép, ill. ahhoz tartozó szöveg, vagy olyan irodalmi mű, kiadvány, amelyben ilyen ábrák, képek, azaz emblémák vannak, ill. emblémákat használó, alkalmazó kifejezésforma, műfaj, irodalom stb.
Az embléma értelmezhető továbbá (I. 2. ritk) jelképként használt dologként, ill. (I. 3. vál) valamit, esetleg valakit jellegzetes, jellemző módon képviselő, megtestesítő, ikonikus személy vagy dologként.
Jaguar autó embléma evolúciója
Az emblematikus irodalom Olaszországból indult ki. Az emblematikus kifejezési formák a XVI-XVII. században voltak a legjellemzőbbek, ekkor születtek olyan művek, mint a Jezsuita szentek emblematikus életrajzai a 17-18. században. Lackner három emblematikus művéhez készített metszetei a magyar képzőművészet nagybecsű emlékei.
A Nyugat folyóirat és emblémája mint irodalmi jelkép
Magyarország számára mindig is a társadalmi és kulturális megújulás feltétele volt a nyugati orientáció. Részben ez tette lehetővé a XIX. század második felében az ország modernizációját, amelynek hatására a század végére Budapest nyugati típusú világvárossá vált. Az irodalomban is jelentkeztek a megújulási törekvések, de ezek kezdetben ellenállásba ütköztek. Az irodalom hivatalos fóruma, a Kisfaludy Társaság a konzervatív, népnemzeti felfogást képviselte.
A modern írók új folyóiratokat alapítottak, ezek közül a század végén Kiss József költő A Hét című irodalmi lapja vált a legjelentősebbé. Ebben jelentkeztek először Magyarországon az új stílusirányzatok: a szimbolizmus, az impresszionizmus és a naturalizmus. Írói között ott találhatjuk Krúdy Gyulát is. 1893-tól a Budapesti Tudományegyetemen tanított Négyesy László. Legendássá vált önképzőkörein, a Négyesy-stílusgyakorlatokon olyan költők nőttek fel, mint Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Juhász Gyula és Karinthy Frigyes.
1905-től jelentkezett a Figyelő című folyóirat, amelynek a magyar irodalmi életben nemsokára kiemelkedő szerepet játszó Osvát Ernő volt a szerkesztője. Három év múlva Osvátot ott találjuk a Nyugat szerkesztői között, amely 1908-tól 1941-ig a magyar irodalom vezető folyóirata volt. A folyóirat nem maradhatott volna fenn anyagi támogatás nélkül. Legfőbb mecénása báró Hatvany Lajos volt, aki emellett számos írót rendszeresen kisegített a bajból, többek között Adyt is.
A folyóirat főszerkesztője Veigelsberg Hugó lett, aki az Ignotus írói nevet viselte. A latin eredetű név jelentése: ismeretlen, idegen. Ignotus saját névválasztása jól tükrözi a folyóirat törekvését is: a Nyugat a szélesebb olvasóközönség számára az addig ismeretlen, modern nyugati és magyar irodalmat képviselte. A címlapra Beck Ö. Fülöp szobrászművész Mikes-emlékérme került. Ez lett a Nyugat emblémája.
Információk a Honda VTX 1300-ról
Ignotus legfőbb szerkesztői elve a szellemi függetlenség, az irodalmi liberalizmus volt. A tényleges szerkesztői munkát Osvát Ernő végezte. Az írások elbírálásakor egyetlen kritérium létezett számára: a tehetség és az eredetiség. Az ekkor már nagy költőnek számító Ady verseit is visszadobta, ha nem találta őket elég jónak. Osvát sok új, ma már közismert írót fedezett fel: Babitsot, Móricz Zsigmondot, Németh Lászlót, Illyés Gyulát. Folyton új, fiatal írókat szervezett a Nyugat köré, ám ezzel kihívta a mecénás, Hatvany haragját. Hatvany a régi, már befutott írógárdával szerette volna továbbvinni a lapot. Osvát ezt mereven elutasította. A vita párbajjal végződött. A Nyugat első nemzedékének írói közül Ady kivételével a legtöbben - így Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Karinthy és Móricz is - Osvát mellé álltak.
A Nyugat generációi és öröksége
A szerkesztést Osvát halála után, 1929-ben Babits vette át. Ekkor jelentkezett a Nyugat harmadik nemzedéke, köztük Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Ottlik Géza és Szerb Antal. A második nemzedék írói, például Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Márai Sándor és Tamási Áron, továbbvitték a folyóirat szellemiségét és színvonalát.
1941-ben Babits halálával a Nyugat megszűnt, de Illyés Gyula még ugyanabban az évben újraindította Magyar Csillag néven. A folyóiratnak csak a címe változott meg, a címlapja és a szellemisége ugyanaz maradt. Ezt a szellemiséget szüntette meg Magyarország német megszállása. A Magyar Csillag, a Nyugat méltó utóda 1944-ben jelent meg utoljára.
Ha hallod ezt a szót: Nyugat, most már valószínűleg eszedbe fog jutni a XX. század első felének legrangosabb irodalmi folyóirata is, amelynek emblémája generációk számára vált a modern magyar irodalom jelképévé.
| Korszak | Főszerkesztő(k) / Szerkesztő(k) | Jelentős írók és költők |
|---|---|---|
| 1908-1929 (Osvát-éra) | Ignotus (főszerkesztő), Osvát Ernő (tényleges szerkesztő) | Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond |
| 1929-1941 (Babits-éra) | Babits Mihály | Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Ottlik Géza, Szerb Antal, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Márai Sándor, Tamási Áron |
| 1941-1944 (Magyar Csillag) | Illyés Gyula | A Nyugat szellemiségének folytatói, mint Radnóti Miklós |