Dacia Dokker TCe 130 FAP Vélemény és Tapasztalatok
Az autóipar a gazdasági válságra reagálva olyan járműveket hozott létre, melyek célja, hogy beférjen az egész család, gazdaságos legyen a fenntartás és mindenekelőtt megfizethető áron tudjanak hozzájutni a vásárlók. A Dacia Dokker pontosan ilyen szellemiségben született, egy olyan mindenest kínálva, ami a munkában és a családi életben egyaránt helytáll.
Kinek Ajánlott a Dacia Dokker?
A Dacia Dokker széles körű felhasználási lehetőségei miatt több célcsoport számára is ideális választás lehet:
- Kisiparosoknak, kisvállalkozóknak, akik mindenféle szerszámokat és eszközöket cipelnek magukkal a munkájukhoz, és olcsó mindenest keresnek, amibe hétvégén, szabadság alatt a család is beugorhat.
- Nagyobb vállalkozásoknak, amelyek tojnak a presztízsre, ellenben ügyelnek a nyereséges gazdálkodásra, és olcsón szeretnek beszerezni használható munkaeszközöket, pl. sokoldalú pull-autókat.
- Olyan megfontolt férfiaknak, akik szintén tojnak a presztízsre, viszont figyelnek a pénztárcájukra, és sokoldalú öszvért keresnek a családnak, ami a nagyitól a cementig mindenféle lényt és tárgyat szépen elvisz A-ból B-be.
- A Láthatatlan Embernek, szolgálati autónak. Merthogy szerény megfigyelésem szerint a Dokker az az jármű, amit az égvilágon senki meg nem bámul. Faarccal mennek el mellette a járdán, előtte a zebrán, a másik sávból nem néznek át - mintha ott se lenne.
Design és Külső Megjelenés
E különleges effektus oka alighanem az lehet, hogy formáját tekintve a Dokker SEMMILYEN: pontosabban olyan, mintha a jelenleg kapható autók formáját átlagolnánk, megkapva a 2013-as évben aktuálisan uralkodó modern jellegtelenséget. Szerintem gondos tervezés eredménye ez. Eleinte a Daciák direkt csúnyák voltak, még a Duster se egy matyóhímzés, sőt, minél többet nézem, annál csúnyább, pedig rövidesen még Nissan Terrano is lesz belőle. Kár is többet esztétizálni, végül is milyen legyen egy furgon formája? Vegyünk egy krumplit, az egyik végét vágjuk le függőlegesen, oda jönnek majd a hátsó szekrényajtók, és kész.
A formatervezők ezt a krumpliformát felöltöztették a mostani trendnek megfelelő jegyekkel: vasalt kerékjáratok, ilyen-olyan élek, bumfordi orr, nagy első lámpatestek, némi krómdíszítés és fekete műanyagcsíkok. Így készült már a Lodgy is, a Dokker meg lényegében egy tolóajtós Lodgy - és akkor jöjjön végre egy nagy dicséret, mert ez a két (opciós) tolóajtó minden pénz megér. Könnyedén járnak, elegendő nyílást tárnak fel a kényelmes ki-és beszálláshoz, szűkös parkolóhelyeken is remekül használhatók, úgyhogy halleluja. Egyetlen negatívumuk, hogy felelőtlen tigrisbukfencezésre csábítanak - valahányszor mind a kettő nyitva volt, erős ingert éreztem, hogy nekifussak, és átvessem magam a Dokker-alagúton. Szerencsére egyszer sem volt a közelben szivacsmatrac, vagy legalább egy mentőhelikopter.
Dacia Dokker teszt - SportVerda (Kajári Zoltán, Tordai István)
Belső Tér és Felszereltség
A beltérben is jól látható a fejlődés, az összhatás már majdnem kellemes. Igen, a műanyag kárpitelemek kopognak, de legalább már nem büdösek, sőt, a Dokkerben már-már addiktív újautó-illatot lehet belélegezni. A kétszínű műszerfal teljesen elfogadható, a mérőórák krómozott kerete már szinte sok is ide, még szerencse, hogy az érdekesen sprőd fogású kormány tudatosítja: egy Daciában vagyunk.
Na de olyan Daciában, amiben egy igen barátságos infókombinát dolgozik: a kellemes formájú, nagy érintőképernyős készülék sokat tud, és azt a sokat jól tudja: Bluetooth, USB-csatlakozás, rádió, és iGo alapú navigáció egyben, ahogy kell, a kezelése egyszerű és praktikus, a hangminősége pedig egy családi furgonba bőven megfelel.
A másik kellemes meglepetést az első ülések jelentik: ránézésére olyan semmilyenek, szinte alig formázottak, ülni viszont nagyon jó rajtuk. A hátsó ülések kényelméről nem tudok nyilatkozni, remélhetőleg azokon sem fájdul meg az utasok háta, ha igen, majd a népítéletekből kiderül. Nagy erényük viszont, hogy egy-két mozdulattal összehajtogathatók és az első ülések mögé billenthetők. Rögzítőfülek már az alapkivitelben is vannak, de csomagban vagy egyedi rendelésre a csomagtartó alját védő műanyag tálcát, és rolós kalaptartót is kapunk.
Motor és Teljesítmény: A TCe Benzinmotor
Az itt bemutatott Dokker modellek között megtalálható a TCe 130-as változat is, mely 96 kW (131 LE) teljesítményt nyújt, és a cikk címében is szerepel. Azonban a részletesebb tesztünk alanya, és a következő bekezdésekben leírt tapasztalatok az 1,2 literes, turbós, 16 szelepes, 115 lóerős benzinmotorral szerelt Dokkerhez fűződnek. Ez a motor a TCe család tagja, és jellemzői sokban megegyeznek az erősebb változattal.
Az ember első gondolata nyilván az, hogy a kicsike meghal egy ekkora kaszniban, főleg, ha az még jól meg is van pakolva. De nem. Illetve: nem egészen. Tulajdonképpen két motort kap az újdonsült dokkeres egy árért, ha a TCe motort választja. Az egyik üzemmódban, nagyjából 1500-2000/perc fordulatszámig gyakorlatilag az történik, hogy semmi se történik: nyomjuk a gázt, a Dokker pedig nem reagál, a gyorsulás értéke a nullához konvergál, a sofőrt reflexszerűen kap a váltóbot után, hogy visszakapcsoljon.
A másik üzemmód: 2000 fordulat/perc fölött szinte minden átmenet nélkül megindul az autó, és egész látványosan gyorsul úgy 5000-es fordulatig, legalábbis üresen. Sajnos nem volt alkalmam kipróbálni, mi marad ebből a lelkesedésből, ha jól tele van pakolva az 1200 kg önsúlyú mindenes, de a 115 lóerőnek sok mindenre elégnek kell lenni. A turbónak köszönhetően néha bólogató kutyának érezheti magát az utazó, főleg lakott területen belül. A jó gyorsulás mellett azért is szerethető még az 1,2 TCe, mert csendes. Meglepően csendes.
Gyakori Dacia ablakemelő hibák
Az egész Dokker meglepően csendes egyébként, 130-nál autópályázva a zaj 50 százalékát adja a motorhang, a másik 50 százalékát a menetszél, és egyik sem erős, egészen jól lehet zenét hallgatni. Az ötfokozatú váltóval fürgének és takarékosnak nevezhető motor a hosszú áttételezés miatt 130-nál mindössze 2950 1/perces fordulaton pörög. Ez magyarázza, hogy hogyan képes a Dokker országúton 6 literes, autópályán pedig 7 liter alatti átlagot produkálni 100 kilométeren, miközben városban sem eszik többet 7-7,5 liternél.
Fogyasztás
A gyári fogyasztási adatoknak ma már senki nem hisz, ezért fontos kérdés, hogy mennyit eszik VALÓBAN a Dokker ezzel a motorral. Az általunk változatos útviszonyok közepette (autópálya, nagyváros, kisváros, országút, földút) megtett 700 kilométeren 7,5 literes átlagot mértünk. Mivel folyamatosan működött a (manuális) klíma, ebből levonhatunk még egy fél litert, tehát legyen az átlag 7 liter/100 kilométer. Viszont szinte végig üresen, egy emberrel ment az autó, tehát adjunk hozzá mégiscsak fél litert, és akkor megint 7,5 liternél vagyunk.
Sok ez, vagy kevés? Ahhoz képest, hogy mikrobusznyi testet kell mozgatnia a kis motornak, szerintem ez egy korrekt érték, és akinek hímes tojás van a talpa alatt, még lejjebb is viheti valamennyivel. Egyéni döntés kérdése, hogy a fürge kis benzinest, vagy az egyenletesebb nyomatékeloszlású, kevesebbet fogyasztó, viszont drágább dízel Dokkert választja valaki.
Vezetési Élmény és Futómű
Milyen a Dokkert vezetni? Meglepően kellemes. A futómű mindig is erőssége volt az új korszak Daciáinak, ez most sincs másképp. Üresen kicsit ideges, de nem üt fel, és tartja a nyomvonalat. Kicsit olyan, mintha feszes gumiszálakkal lenne a karosszéria kikötve a futóműhöz, miden irányban ring és dől egy kicsit, ring, de nem ráz, terhelve pedig nyilván még nyugodtabban reagál az úthibákra a nagyobb tömeg miatt.
A kis benzinmotorral gyorsan megtanul együtt élni az ember, a gyorsulását egyenesen imádja, a szervokormány alig fejt ki ellenállást, az elektronikus menetstabilizáló szépen teszi a dolgát, a hosszan áttételezett sebességváltó karja könnyen jár, az ülések kényelmesek, a hatalmas első szélvédőn át jó a kilátás, a klíma teljesítménye - elöl legalábbis - megfelelő. Az átlagos produkció mellett inkább kényelmesnek mondanánk a hangolást, mint feszesnek, így nem túl tempós kanyarokra és nagyobb oldaldőlésre kell számítanunk a Dokker terelgetése közben. A Dokker meglepően kényelmes és kezes jószág ahhoz képest, hogy kívülről gyakorlatilag láthatatlan.
Tapasztalatok Dacia Logan MCV féktárcsa cseréjével kapcsolatban
Minőségi Kompromisszumok és Gyengeségek
Míg kívülről nem találjuk annyira szembetűnőnek a Dacia olcsó megoldásait, belülről annál inkább szembesülnünk kell ezekkel a hibákkal. Spórolni persze ügyesen is lehet, de a Dokker esetében sajnos ez nem sikerült a mérnököknek. Ez pedig csak egy a megannyi szemet szúró baki közül, hiszen az első biztonsági öv magasságállítója burkolat nélkül rontja a közérzetet, a különböző csavarokról, konzolokról és burkolatlan fém elemekről nem is beszélve.
Ezek mellett is találni még negatívumot, mint a ruháink szakítására képes rugó a hátsó ajtó pántján, a hátul csak billenthető ablakok vagy a menet közben minden körülmények között folyamatosan zavaró hangok. Kátyús, murvás burkolaton, gödrös földúton elő lehet csalni némi nyiszorgást a tolóajtók és a hátsó ajtók környékén, de nem vészes a dolog. Ugyancsak a nem eléggé merev kocsiszekrényre utal, hogy amikor némileg oldalt dőlve parkoltunk le, az utasoldali első ajtó kimozdult a pozíciójából, olyannyira, hogy ki is szálltam megnézni, mi az oka a nehezebb csukódásnak, és a furcsa hangnak. Az anyagspórolás másik jele, hogy amikor enyhén nekitámaszkodtam az első kerékjárat előtt a sárvédőnek, az simán behajlott.
Talán egy kissé meglepő, hogy a Dacia egy hibák tömkelegét felsorakoztató modellel állt elő, hiszen az eddigi tapasztalataink alapján az ár/érték arányban verhetetlen márka modelljei bizony teljesíthető kompromisszumokat nyújtottak, ellentétben a Dokkerrel. A rengeteg csúnya és elfogadhatatlan megoldás elveszi az emberek kedvét a modell megvásárlásától, pedig a gyártó érintőképernyős rendszere, a szemnek kellemes műszerfal és a kiváló motor mind-mind pozitívumként sorakozik fel.
Ár és Versenytársak
Az 1,2 literes TCe-vel szerelt Dokker alapára 3.440.000 forint (Arctic kivitelé), amivel kategóriájában verhetetlen ajánlatot nyújt. Itthon valószínűleg több lesz belőle céges, mint magánhasználatban, mert a fapados kivitel ára mindössze 2 590 000 forint.
Ha megvesszük még a navis infóközpontot teljes Európa-térképpel, a metálfényezést, és az ESP menetstabilizáló rendszert, plusz kiváltjuk az öt év vagy 100 ezer kilométeres garanciát, már közel 3 900 000 forintot kell kipengetni, és még mindig nincs könnyűfém felnink. Kicsit több pénzért pedig már minőségibb modellek is kaphatók a konkurenseknél. A valódi ellenlábasát ugyanis házon belül kell keresni a hétszemélyes Lodgy személyében, ami bővebb extralistával, 5 üléssel és ugyanezzel az erőforrással mindössze 130.000 forinttal kerül többe. Ezzel a típussal tehát bizonyította a Dacia, hogy minden nekik sem sikerülhet.
Gyakori Problémák és Felhasználói Tapasztalatok
A felhasználói visszajelzések és fórumbejegyzések alapján több ismétlődő probléma és kérdés merült fel a Dacia Dokker modellekkel kapcsolatban, különösen a TCe motorok tekintetében.
Motorral kapcsolatos kérdések
- Egy felhasználó véleménye szerint az "1.2Tce-n még csak ne is gondolkodj! Elcseszett széria, mind szét fog hullani, hegyekben állnak a motor hibásak." Ez a kritika a korábbi 1.2 TCe 115-ös motorra vonatkozik, amelynek "kis problémáit" azonban egyes források szerint "rectifié" (javították) az újabb verzióknál.
- Az 1.6 SCe motorral szerelt Duster és Dokker modellek esetében felmerült az olajfogyasztás kérdése (1000 km-en kb. 1-1,5 dl). A márkaszerviz ezt normálisnak találta, de a tulajdonosok aggódnak emiatt, és felmerült az olajlehúzó gyűrű cseréjének kérdése is.
Szerviz és karbantartás
- A műszerfalon megjelenő villáskulcs felé tartó autó kijelzés (szervizintervallum) nullázása 2017-es 1,2 TCe Dokkernél csak diagnosztikai műszerrel lehetséges, házilag nem.
- Felmerült a kérdés, hogy érdemes-e a hűtőrácsot télen eltakarani. A szakértők szerint a termosztát feladata a motor optimális hőmérsékletének fenntartása, így ez a gyakorlat inkább régi beidegződés.
- AdBlue rendszerrel kapcsolatos problémák is előfordulhatnak. Fontos a jó minőségű AdBlue használata, és a márkaszerviz tanácsa szerint az AdBlue tartályt soha ne töltsük tele, csak körülbelül félig, a fagysodási problémák elkerülése érdekében.
Egyéb tapasztalatok
- Szűk négy év és 70 ezer km után a Walker középső dob lerohadt és csöve eltört rozsda miatt.
- Egy "MPI típushiba" a műanyag termosztátház repedése.
- A DLR (nappali menetfény) izzó cseréje LED-es megoldásra jelentős fényerőnövekedést eredményez, bár az árnyalata kissé kékes lehet.
- A kormányon lévő tempomat és sebességkorlátozó gombok meghibásodása, amit szalagkábel cseréjével lehet orvosolni.
- Sebességváltó problémák: az ötödik fokozatból való "kiugrás" és a rükverc nehézkes bevétele, ami korábbi Renault modelleknél is előfordult.
- Hűtőfolyadék szivárgás, barnás, olajos állagú hűtőfolyadék és motorból érkező kerepelő hang is tapasztalható.
A Dokker modell tehát számos kompromisszumot követel, de az ár/érték aránya és a praktikus megoldásai miatt továbbra is vonzó lehet bizonyos vásárlói rétegek számára. Ahogy egy felhasználó is megjegyezte: "Ennél olcsóbban nem lehetett volna (egy tágas autóval) autózni, és még szerettem is."