Kerékpárgumi Újrahasznosítás Magyarországon: A Felvarrom Példája
A környezetbarát gondolkodás és életmód nemcsak a szelektív szemétgyűjtésben merülhet ki, de abban is megnyilvánulhat, ahogyan újrahasznosítjuk a hulladékot.
A Felvarrom márka alapítói nemcsak a biciklizés megszállottjai, hanem a hulladékcsökkentésé is. A márka mögött egy testvérpár, Szabó László és Szabó Péter áll, akiknek a biciklizés és a barkácsolás is gyerekkori “örökség”. Hisznek abban, hogy minden tárgy, amit valaha megalkottak, (el)használtak és/vagy eldobtak, más (új) tárgyként ismét használhatóvá tehető.
Ráadásul egy kerékpáralkatrész sok-sok kilométert tesz meg, “világot lát”, története lesz. A tárgyaknak is van múltjuk, és ezt új formájukban is hordozzák magukban. Az apró anyaghibák erről mesélnek. Ahogy a természet, úgy a tárgyak élete is körfogás, mint a kerékpárunk kereke.
A Felvarrom csapata, ami ma már az alapítókon túl 5 főből áll, az alapanyagul szolgáló bicikligumi belsőt és külsőt, valamint a fém alkatrészeket kerékpárboltoktól, szervizektől, magánszemélyektől gyűjti be. Környezettudatosságukat a weboldalukon elérhető fenntarthatósági jelentésük is bizonyítja.
Mivel a begyűjtésre kerülő alapanyag mennyisége, minősége, formája határozza meg a születő termékeket, ezért ha akarnának, sem tudnának nagy szériában gyártani. Vannak termékeik, amelyekből az alapanyag jellege miatt csak egy darabot tudnak készíteni (pl. Szelektálják! Ők is ott vannak az Iparművészeti Múzeum és a Közlekedési Múzeum közös szervezésű Bringológia/Bikeology c. kerékpáros design kiállításán (2016. június 17-november 27.), de fel-felbukkannak hazai és külföldi dizájn vásárokon is.
Milyen kerékpártartót válasszak Insignia Kombihoz?
Szabó László másfél személyes, ám világszinten is egyedülálló cégében gyönyörűen összeér a bicajozás, a dizájn és az újrafelhasználás. Imádom nézni, ahogy használt kerékpáralkatrészek nem a kukába mennek, hanem átalakulnak valami használhatóvá. Közben autodidakta módon megtanult varrni, akkor jött a karkötő, jött a belső, és utána már egyre több termékük lett.
Mit is jelent a márkanév? Felvarrónak nevezik a különböző bringás ideáknak a megjelenéseit a ruházaton. Ez azt jelenti, hogy van rajta egy olyan jel, amely azt jelenti, hogy mind a négy évszakban bringázik a viselője. Ezek vagy hímzések, vagy nyomatok és külön-külön varrják fel őket a bicajos ruhákra.
A Felvarrom 2008-tól összesen 49 066 belső gumit, 47 711 külső abroncsot és 35 437 kilogramm fém alkatrészt, tartozékot dolgozott fel. A csúcsév a belsőknél 2017 volt 5765 belsővel a külsőknél 2018, amikor 6911 darabot vettek át, a fém cuccoknál pedig a következő év 3897 kilóval.
Az alapanyagok egyrészt ismerősöktől, barátoktól szájhagyomány útján érkeznek. Általában ők szoktak jelentkezni, hogy szeretnének hozni alapanyagot, és akkor onnantól ez már megbeszélés, hogy akkor hogy lesz, hogy jut el fizikailag hozzánk.” Jellemzően Budapestről hoznak gumikat, de volt már szegedi és balatoni fuvarjuk is.
A cuccokhoz szükséges többi kelléket egyszerű nagykerből szerzik be, csak néhány annyira spéci, hogy külön kell gyártatni.
Sokkal több alapanyagot mozgatnak, mint amennyiből termék lesz. „Ha elmegyek egy bringaboltba, akkor elhozok mindent, úgy érzem korrektnek.” A belsők 90 százalékát tudják használni, a külsőknek csak 20 százalékát. Sok olyan alapanyag kerül tehát hozzájuk, amit nem dolgoznak fel, főleg külső abroncsok.
Ezekből és a feldolgozás során leeső hulladékból a játszótereken használt, gumiőrleményből készült puha téglák készülnek, illetve villanyáram, azaz elégetik.
„Éves szinten összesen több ezer terméket készítünk, a legnépszerűbb a férfi pénztárca, a legdrágább a sporttáska.” A műhely kapacitására annak ellenére nehéz akár csak közelítő számokat is adni, hogy egyesével megszámolható termékek készülnek itt. „Soha nincs olyan munkanapom, amikor leülök és akkor küldöm reggel kilenctől délután ötig, mert közben el kell mennem alapanyagért, vagy hoznak valamit, vagy éppen van valami sos, vagy másik alapanyagért kell elmenjek, mondjuk egy övvégért.”
Szabó László a Corvinuson végzett 2010 környékén igazgatásszervezés szakon, de a szakmában egyetlen percet sem vállalt. A tesó meg egy barátja 2008-ban alapította meg a Felvarrom elődjét, a Recyclo Kft.-t, ami bringás dizájnercuccokkal foglalkozott, és ehhez csatlakozott László, ő hozta a cégbe az újrahasznosításos vonalat. Hármuké volt a cég, mindenki egyforma részesedéssel lett tulajdonos.
„Az nem volt hangsúlyos, hogy ki mennyi pénzt tett bele, nem is emlékszem rá, nem úgy történt, hogy mindenki bedobott x milkát, hanem apránként raktuk össze, valaki mindig betett valamit, amije volt.” Pár év után úgy alakult, hogy László a márkanevet megtartva egyéni vállalkozóként folytatta az egyre menőbb bicajos cuccok gyártását - természetesen továbbra is a fenntarthatóság jegyében.
Elvileg persze itt is 8 óra a munka, de „nekem is úgy épül fel a napom, hogy viszem a gyereket, megyek a gyerekért. Közben ide megyek, oda megyek, ezt csinálok, azt csinálok. És akkor minden adminisztráció marad nyolctól éjfélig, vagy kilenctől éjfélig.”
Az egyik legkapósabb tárgy, a pénztárca különösen munkaigényes, mert nagyon sokféle gumit kell kiválogatni, hogy a hátlapjának elég széleset találjanak. Az apró áruk pedig varrástechnikai szempontból nehezek, „ezeknek tizesével állunk neki, egyet sosem gyártunk”.
Most másfelen dolgoznak az amúgy már kinőtt, 60 négyzetméteres műhelyben, Lászlónak egy félállású kolléga segít, az ő része inkább a csomagolás, a termékeknek a befejezése. László meg megy a varrógépbe. Korábban három és fél kolléga volt a csapat.
A magyarországi viszonteladói hálózat országos szintű, de budapesti fókusszal. Itthon azonban egyre kevesebb a viszonteladójuk, mert a 75 százalékuk tönkrement a járvány alatt. Vannak nemzetközi partnereik az EU-ban, Németországban, Franciaországban, Ausztriában, Ausztráliában, Svédországban volt Kanadában, az USA-ban. Érkezett már megrendelés Horvátországból, Izlandról, de Pakisztánból a Bermudákról vagy Réunionról is.
Az értékesítésben az alapeset az volt, hogy körülbelül 80 százalék az export. És a húsz százalék a magyar, de most ez feljebb ment ebben a karácsonyi időszakban.
Marketingre nemigen költenek, „az elején még, amikor indult a Felvarrom, budapesti - kifejezetten bringás specifikus- vásárokra jártunk” - mondta.
Utána volt egy nagy rendezvény itthon - az európai Bike Polo Championship - ott voltak kiállítók, és akkor ki is léptek a nemzetközi vonalra. Nagyjából ekkor, 2009-2010 táján pedig Magyarországon elindítottam a webshopot, megtalálták az első viszonteladókat.
Vásárlóik a visszajelzések szerint meglepő módon nem annyira a fiatalok, hanem inkább a 35-55 éves korosztály. Akiknek fontos ügy a környezettudatosság, és akik még beleesnek a kerékpározás szeretetébe is, azok az ideális vásárlóink - véli.
A járvány alatt tervezni csaknem lehetetlen, a Felvarrom terméklistáját amúgy is a vásárlói igények alakítják. Az upcycling során egyfajta újrahasználat történik.
A ma már mindenki számára ismert recycling, azaz újrahasznosítás, ipari folyamatok révén, a hulladékból másodalapanyag gyártását jelenti. Azonban ennek hatékonysága ökológiai szempontból igen alacsony. Az ipari szintű újrahasznosítás rengeteg energiát igényel, mindemellett a feldolgozás során keletkező egyéb környezeti károk sem elhanyagolhatóak.
Az upcycling során a fenti problémák egy része kiiktatható, mivel többnyire a helyben keletkező hulladékok, kézzel történő átalakítása révén, nagyobb értéket képviselő új termék keletkezik, mindez az ipari folyamatok elkerülése mellett.
A továbbhasznosítás, azaz upcycling tehát olyan kreatív hulladék felhasználási folyamat, amely során a hulladékból új értéket - használati eszközt, dísztárgyat - teremtünk.
A kifejezést többnyire olyan alkotók, művészek, válallkozások tevékenységeinél szoktuk alkalmazni, amikor az upcycling módszerével készítenek, értékesítés céllal új termékeket.
Egy upcycling vállalkozás elindítása és működtetése hatékony eszköz lehet az ökológiai válság helyi kezelésében.
A válasz számomra egyértelmű. Az ipari újrahasznosítás az utolsó, amit személy szerint választanék, annak környezetre gyakorolt negatív hatása miatt.
Ezt a dilemmát úgy oldhatjuk fel, ha már eleve olyan termékekkel vesszük körbe magunkat, amelyek a fenti kritériumnak megfelelnek. Azaz a vásárlásaink során érdemes figyelni az adott termék minden részére, és végiggondolni, hogy annak elhasználódása után környezettudatosan tudjuk-e tovább használni.
Az én megközelítésemben a műanyagok művészi, vagy csak egyszerű otthoni kreatív átalakítása nem elfogadható, mivel azok a későbbiekben kizárólag káros műanyag szemétté válnak. Amikor azonban olyan alapanyagokat alakítunk át művészi alkotássá vagy bármilyen használati tárggyá, amit egyébként is kizárólag a kommunális szemétgyűjtőbe dobhatnánk, az upcycling tökéletes megoldás lehet.
Az ilyen típusú szemét először hulladékká, majd értékké válik, és még hosszú távon használatban tud maradni.
A tapasztalatom szerint ma még sokan úgy vélekednek, hogy ha létezik a szelektív gyűjtési rendszer, ha az ipari újrahasznosítás és az upcycling segítségével ezek a hulladékok feldolgozásra kerülnek, akkor nincs is semmi baj a hulladékainkkal és annak mennyiségével. Ez a gondolkodásmód inkább arra sarkallhatja a lakosságot, hogy bátran növelheti a fogyasztását.
A nehézségekkel szembenézni mindig nehezebb, és fájdalmasabb, ezért a problémákat sokszor észre sem vesszük. Azonban, ha tisztában vagyunk a döntéseink hosszabb távú következményével, ami esetleg közvetlenül nem is érint minket, akkor sokkal könnyebb meghozni egy valóban tudatos döntést.
A fogyasztásunk optimális szintre való csökkentése az egyik legfontosabb feladatunk az ökológiai válságból való kilábalásban.
Nehezen elképzelhető, de szó szerint, a “legapróbb láncszemből” is egy új alkotás készül. Például kulcstartó. - Biciklifanok egyszerűen imádják és roppant ötletes ajándék válhat belőle.
Emellett, változatos a tömegtermék kínálat és bizony, az egyedileg megálmodott iparművészeti alkotások is felsorakoznak.
Nemcsak a fém alkatrészek születnek újjá. Az öko problémát okozó, szennyező gumi kérdése is kicsit megoldódik. Kerékpárgumi belsőből és külsőből egyaránt divatkiegészítőt teremtenek.
A bicikligumi anyagának és kialakításának köszönhetően egy kicsi átalakítással szuper öv kreálható. A gumiabroncs változatos mintázata már önmagában eltér a megszokottól, ezt fokozza, hogy nincs kettő ugyan olyan öv. A gumi korábbi életútja exkluzivitást ad.
Összességében úgy gondolom, hogy a Felvarrom csapata tökéletesen oldja meg az újrahasznosítást. Kreatív, ötletes design termékeket állít elő.
A gumi nagyon jó alapanyag, hajlítható, időjárásálló, és újrahasznosítható így a már megtermelt szemét is.
A bronzszobrok például sokkal költségesebbek, erősen szennyezik a környezetet előállításuk során, elég a felmelegítésükre gondolni, amihez rengeteg hőt kell termelni, ez pedig fokozott szén-dioxid-kibocsátással jár.
Egy vietnami weboldalon láttam először gumiszobrokat, és rögtön tudtam, hogy ez lesz a nekem való anyag. Igaz, itthon is használnak abroncsot dekorációnak, főleg virágtartóként, de én nem a hagyományos formában gondolkodtam.
Sok helyen odatesznek például a játszóterekre is mindenféle méretű gumikat, de rájöttem, hogy ebben az anyagban jóval több van. Hatalmas fantáziavilág, hisz könnyen megvalósítható gumiból bármilyen elképzelés.
Először megtervezem a tartóvázat, fémből, fából vagy műgyantából, aztán legyártatom, ami többnyire lakatosmunka. Alulra autógumit használok, a fő formázást ezzel, az aprólékosabb munkákat motor- vagy bicikligumival végzem, mert ezeknek vékonyabb a felületük, könnyebb dolgozni velük. A végtagokhoz tökéletes a motorgumi, a szemekhez és a fülekhez a bicikligumi.
A kopottabb nyári gumit könnyebb hajtogatni, mint a keményebb télit, aminek viszont jobb a tartása és tartósabb.
Az autógumit a helyi depókból, ahol felhalmozva állnak szemétként, várják, hogy vigyék az égetőkbe. A depósok örülnek, hogy megszabadítom őket a hulladéktól. A kidobásra ítélt bicikligumikat pedig a szervizekből gyűjtöm össze, szerencsére sok a biciklis.
Egy szobor elkészítése két-három hónapot vesz igénybe a tervezéstől a teljes elkészüléséig. Mindegyik érdekes és különleges a maga nemében.
Bár elsődlegesen közterületekre kapok megbízásokat, tavaly megkeresett egy hölgy Hajdúböszörményből, aki egy lovat rendelt tőlem a férje 70. születésnapjára. Gumisként dolgozik jelenleg, de régen lovakat tartott, és jó lovas volt maga is az úr, innen jött az érdekes kérés. Nagyon jól sikerült a meglepetés, az újdonsült gumiló-tulajdonos felöltötte a cifraszűrjét, és egy fotó erejéig büszkén feszített a gumiló hátán.
A legtöbbet Budapesten egyelőre, a Cápa a Dagály Strandürdő előtt, a Gladiátor a III. kerületben áll a TVE vívó-és tornacsarnok előtti parkolóban, az Ágaskodó ló szintén a III. kerületben található az egyik téren, az Elefántok viszont az Apolló Gumigyár előtt ágaskodnak Gyöngyöshalásziban.
tags: #bicikli #gumi #újrahasznosítás #Magyarország