A Legjobb Vintage Mercedes Modellek: Egy Utazás a Luxus és Teljesítmény Világába

A Mercedes-Benz neve egyet jelent a minőséggel, a luxussal és az innovációval. A márka történelme során számos olyan modell született, amelyek mára igazi ikonokká váltak. Ezek a vintage Mercedesek nem csupán autók, hanem egy letűnt kor lenyomatai, amelyek a mai napig ámulatba ejtik az autórajongókat.

A "Kisfecske": Mercedes-Benz W110

A nálunk „kisfecske" néven emlegetett W110-es egykor a Mercedes bestsellere volt, és egy különös korszak lenyomata: Stuttgartban először és utoljára merítettek ihletet az amerikai országúti cirkálók formavilágából. A W110-es, vagy ahogy sokan hívják, a "fecskefarkú" egy különleges autó volt a maga idejében.

1956-ban Fritz Nallinger főmérnök hívta össze a Daimler-Benz kulcsembereit, hogy előkészítsék a W180-as „Ponton" sorozat utódját. A téma a W180-as „Ponton" sorozat utódjának előkészítése volt. Ott volt Josef Müller motor-specialista, Friedrich Geiger főstiliszta és beosztottja, Karl Wilfert, valamint Rudolf Uhlenhaut versenyrészleg-vezető és Barényi Béla biztonsági szakértő.

Három fő követelménynek kellett megfelelnie az új típusnak: tartósság, biztonság és elegancia. Hosszas tervezés, kísérletezés, tesztelés (összesen hárommillió kilométeren át nyúzták) és töréstesztek után 1959-ben született meg a W111.

Nagyobb és szögletesebb is lett elődjénél az új felső-középkategóriás modell, 35%-al megnövelt ablakfelülettel, és amerikás vonásával, a diszkrét fecskefarokkal. Megkapta a 220-as Ponton soros hathengeres motorját átdolgozott porlasztóval és szelepsorral, négyfokozatú kézi váltóval (1961-től rendelhető automatával). Az első darabokat még négydobos, rásegítős fékek lassították, de gyengének bizonyultak, ezért 1963-tól előre tárcsákat szereltek. Barényi munkájának eredményeként páratlan biztonságot nyújtott gyűrődő zónákkal, illetve párnázott műszerfallal és kormányközéppel.

Útmutató a Stellaris civicekhez

Mercedes-Benz W110

Hamar ráragadt a Heckflosse (magyarul fecskefarkúnak hívják) becenév a W111-re, és bevezették az gazdagabb díszítésű és felszereltségű, légrugós, befecskendezéses W112-es testvérmodellt. Ugyanekkor, tehát 1961-ben lefelé is bővítették a kínálatot, és piacra küldték a szerényebb kivitelű, négyhengeres kistestvért, a W110-est. Ennél változatlanok maradtak a műszaki alapok és a tűzfaltól hátrafelé lényegében a karosszéria is, de kevesebb lett a krómdekoráció és a tengelytávból elvettek 5 centit, az orrból pedig még többet, 14,5-öt. Így született meg a Mercedes-Benz új belépőmodellje.

Voltak persze más árulkodó jelei is az olcsóbbá alakításnak: a „kisfecskén" az eredetileg dupla lökhárítókból csak az alsó, vaskosabb elemet hagyták meg, és kisebb hátsó lámpákat szereltek fel. Elölről száműzték a jellegzetes töklámpákat, a kerek fényszórókat és az A-oszlopok alatti irányjelzőket egy az egyben az elődmodell Ponton (W120) adta. Ugyanez érvényes volt az 1,9 literes, 80 lóerős, négyhengeres benzinmotorra is. Másik lehetőségként kétliteres, 55 lóerős dízelt kínáltak, amely jóval lomhábban mozgatta az autót, de jóval takarékosabb volt, így hamar a taxisok kedvencévé is vált.

Négysebességes kormányváltóját a drágább testvérmodelltől örökölte, akárcsak az elöl kettős keresztlengőkaros, hátul egy fekvő tekercsrugóval kiegészített lengőtengelyes futóművet. Csak négyajtós lépcsőshátú változatban gyártották, de a belga IMA - amíg csődbe nem ment -, készített kombikat is, több külsős cég pedig különféle speciális kiviteleket. 1965-ig futtatták az első sorozatot, majd jött a minimális ráncfelvarrás, ami arról ismerhető fel, hogy az indexeket leköltöztették a fényszórók alá, és helyzetjelzőket telepítettek melléjük, de voltak más optikai változtatások is.

Ezek sorába tartozik, hogy a C-oszlopokra szellőztetőrácsokat szereltek, a korábbi jellegzetes hátsó lámpákat pedig téglalap alakúakkal váltották le. A benzinmotort 1988 cm3-esre növelték és két porlasztóval szerelték fel, a gázolajos pedig három helyett öt főtengelycsapággyal készült, így csendesebb és tartósabb lett, és időközben az automataváltó is megjelent extraként. Ugyancsak 1965-ben vezették be 2,3-as, soros hathengeres motorral csúcsmodelljt, a 230-ast. A kisfecske pályafutása egészen 1968-ig tartott, ekkor jött híres utódja, a W114/115-ös (állólámpás) sorozat.

Best Tomi Auto Kft. piaci helyzete

Egy Különleges Példány

Tesztautónk 1962-es évjáratú első szériás, és különlegessége, hogy sohasem restaurálták: kitűnően megőrzött és teljesen rozsdamentes példány, amely a mai napig mindössze 87 000 kilométert futott. Olaszországban töltötte évtizedeit egy időközben idős úriembernél, akinek nem csak a szeme fénye volt, hanem a könyvesboltjában sokáig vevőcsalogatóként is szolgált. Onnan hozta Magyarországra Zentai Viktor. Hazaérkezésekor a Mercedes 98%-ban a fotókon látható állapotban volt, a maradék 2% pedig a kozmetikát és a folyadékcseréket jelenti, és tökéletesen működőképes.

A hozzáértőknek, részletekre ügyelőknek biztosan feltűntek a fényszórók alatti kis kerek lámpák, hiszen a nagykönyv szerint nem szabadna ott lenniük. Először utólagos átépítésre gyanakodtunk, aztán hosszas nyomozás után megtaláltunk a megoldást: az olasz közlekedésbiztonsági szabályok a 60-as években külön helyzetjelzőket írtak elő. Hozzák a korszak hangulatát a fehér oldalfalú gumik, a karosszéria színére festett dísztárcsák eredetiek. Tágas és ízléses a beltér, kényelmes, rugós szövetülésekkel, amelyekhez nem járt még fejtámla, kartámasz viszont igen.

Egyszerű és kevés kapcsolót vonultat fel a pult (esetünkben rádió nélkül), amelyből felhőkarcolóként magaslik ki a lázmérő kilométerórás műszeregység. Belül is sokat adtak a németek a megjelenésre, krómcsíkokkal és sötét színű, valódi faberakásokkal. Nyugodtan jár az 1,9 literes motor, de meglepően hangos, alapjáraton is morgósan szól. Kormányváltóján a fokozatok helyét gyorsan ki lehet tanulni, kifejezetten pontosan, tévesztés nélkül kapcsol, igaz, némi erő kell hozzá. A négy fokozat mindegyike hosszú, a motor viszont akár harmadikban, lépésből is csukás nélkül húz fel.

Bár legfeljebb a szívódízelhez képest tűnik soknak a 80 lóerő,akkoriban tisztességes teljesítménynek számított, és szépen meg tudja lódítani a kocsit. Természetesen nem hajszoltuk stopperrel, de a gyári adatok szerint 17 másodperc alatt ér 100 km/h-ra, azt pedig a tulaj is meg tudja erősíteni, hogy ha kell, autópályán tudja tartani a 130-at. Csendesen és puhán siklik a kisfecske, jó a hangszigetelés, de a négyhengeres motor zaja mindig hallatszik. Futóműve kiváló konstrukció, kényelmes és az úthibákon sokat tompít (ebben az epedás ülések is segítenek), sokkal jobb a korabeli merev tengelyeseknél.

A W110-eshez nagyon drága extraként hátsó légrúgózást is lehetett rendelni, a két lengőtengelyt összekötő fekvő csavarrugó pedig alapból járt. Persze a lágy futómű velejárója, hogy erősebb fékezéskor bólint, de alighanem a motor kisebb tömege miatt ez nem annyira feltűnő, mint a W111 esetében. Kanyarban megdől kissé a karosszéria, de nem vészesen, így megmarad a biztosságérzet, forszírozott tempónál viszont a korabeli tesztek szerint érdemes szem előtt tartani a lengőtengelyes konstrukció átterhelési sajátosságait. Nagy előnye a modellnek a kiváló körkörös kilátás.

Mercedes 200D differenciálmű hibaelhárítás

Golyósoros a kormánymű, amit eleve könnyebb működtetni, mint a fogaslécest, felárért rásegítéssel adták. Ebből az olasz példányból kimaradt a rásegítés, de a hatalmas kormányt így sem nehéz tekerni. Tesztautónkat még dobfékek lassítják, hiszen csak 1963-tól jött a kétkörös, elöl ATE tárcsás rendszer; és így nem túl acélos a teljesítménye. Azért ha van erő a jobb lábunkban, bátran bemerészkedhetünk vele a mai városi forgalomba is. Ez a W110-es veteránként nem is annyira a ritkasága, sokkal inkább eredeti állapota miatt értékes - olyan példány, amin sosem dolgozott lakatos, fényező vagy kárpitos.

Műszaki adatok - Mercedes Benz 190c (W110)

Motor: OHC-vezérlésű, soros négyhengeres benzinmotor, elöl hosszában beépítve
Hengerűrtartalom: 1897 cm3
Furat x löket: 85,0 x 83,6 mm
Kompresszióviszony: 8,7:1
Teljesítmény: 80 LE, 5000/perc fordulaton
Dobfékek, egykörös, rásegítős fékrendszer
Felépítmény: hatszemélyes, négyajtós, önhordó acélkarosszéria
Hosszúság x szélesség x magasság: 4730 x 1795 x 1495 mm
Tengelytáv: 2700 mm
Csomagtartó: 640 l
Tank: 52 l
Saját tömeg: 1250 kg
Végsebesség: 145 km/h
Gyorsulás (0-100 km/h): 17,0 s

Mercedes-Benz W123: A Fekvőlámpás

A W123-as kódú sorozat, vagy egyik népi nevén a „fekvőlámpás", a W114/115-ös „állólámpást" váltotta 1976-ban úgy, hogy az előd jól bevált technikájának nagy részét - az első futómű kivételével - átmentették bele.

A tengelytáv sokat, jó 4,5 centit nyúlt (2795 mm, de létezett még nyújtottabb tengelytávú, hatajtós kivitel is 3425 mm-rel), az új karosszéria dizájnja az akkoriban friss vezető formatervező, az olasz Bruno Sacco és elődje, Friedrich Geiger közös munkája.

Bő motorválasztékkal küldték piacra a 123-ast, a csúcsmodellt két vezérműtengelyes, 2,8-as soros hatos vitte (végső változatában 185 lóerővel) Bosch K-Jetronic befecskendezéssel. Dízelből a lomha 55 lovas kétliterestől a háromliteres öthengeres turbósig (125 lóerő) tartott a kínálat.

Mercedes-Benz W123

Alapáron négysebességes kézi váltó járt, az ötödik fokozatért felárat kértek, az automaták négyfokozatúak lehettek. Érdekesség, hogy kézi váltót az USA-ban is lehetett kapni, de kizárólag négy fokozattal.

A klasszikus szedán mellett kupéként is árulták, és az 1977-es Frankfurti Autószalonon végre megjelent a kombi is (összesen csak kevesebb mint 200 ezer darab készült belőle), amit a W114/115-nél sokan hiányolták. A sokak szerint mindenkori legtartósabb Mercedesből 1985-ig 2,7 milliót gyártottak (Dél-Afrikában és Kínában is készült), használtként hozzánk is sok jutott; a kisebb dízelek és főleg a kombik a zöldségesek, dinnye- és virágárusok kedvenc igáslovai voltak, innen a hazai „zöldséges" becenév.

Mercedes Benz W123 Documentary

Egy Különleges Példány

Tesztautónk egy német házaspáré volt, akik Mallorcán vették, és kizárólag ottani nyaralásaikkor használták. Sosem hagyta el a szigetet, így nagyon keveset, mindössze 20 500 km-t futott, majd 2007-ben kivonták a forgalomból. Mai magyar tulajdonosa egy spanyol ismerősétől értesült a gépről, és egyik nyaralásán megvette. Semmit sem kellett javítani rajta, a folyadékok és szűrők cseréje után hibátlanul működött a német technika.

1979-ben megnövelték az egész modellsor erejét, így ebben az autóban is már az izmosabb (80 helyett 88 lóerős), háromliteres öthengeres szívó dízel ketyeg, meglepően halkan és selymesen. Az utastér is csendes, kiváló a rezgés- és zajszigetelés, ráadásul az elöl-hátul segédkeretes futómű is gumibakokon ül. Hátul megmaradt az állólámpás ferde háromszög-lengőkaros futóműve, de elöl új a kettős keresztlengőkaros rendszer.

A 88 ló már autópályázáshoz is elég, a négysebességes váltó pontos és könnyű járású, elég hosszú is, a négy erős tárcsafék pedig ma is bőven megfelel. Visszafogott a dinamika, és a végsebesség is alacsony, de a 130 km/h azért jól tartható. Fogyasztásban nem szabad csodákat várni, az átlagot nem könnyű 10 l/100 km alá vinni.

Ez a 36 éves Merci éppen olyan, mintha most jött volna ki a gyárból, sehol nincs kopás, zörgés, nyöszörgés, ami csak azért nem meglepő, mert az ápolt példányok félmillió kilométer után sem néznek ki sokkal rosszabbul. Gazdája nagyon vigyáz rá, és jól tudja, hogy alacsony futásteljesítménye a fő értéke, így eddig mindössze 250 km-t autózott vele.

Műszaki adatok

Motor: soros öthengeres, SOHC-vezérlésű, hengerenkénti kétszelepes dízel, elöl hosszában beépítve
Hengerűrtartalom: 2998 cm3
Furat x löket: 90,9x92,4 mm
Kompresszió: 21,0:1
Teljesítmény: 88 LE, 4400/perc fordulaton
Nyomaték: 172 Nm, 2400/perc fordulaton
Hosszúság x szélesség x magasság: 4725x1786x1438 mm
Tengelytáv: 2795 mm
Csomagtér: 400 l
Saját tömeg: 1450 kg
Végsebesség: 155 km/h
Gyorsulás (0-100 km/h): 20,2 s
Átlagfogyasztás (mért): 10,3 l/100 km

Egyéb Klasszikus Mercedes Modellek

A W110 és a W123 mellett számos más Mercedes modell is kiérdemli a "legjobb vintage" címet. Ezek az autók a maguk idejében a csúcstechnológiát képviselték, és a mai napig ámulatba ejtik az autórajongókat.

300 SL Gullwing: A legendás "sirályszárnyas" egy igazi ikon, mely a sportosság és a luxus tökéletes kombinációját nyújtja.
SLS AMG: A 2011-es SLS AMG, azaz az új Gullwing a világsikerű, 1950-es évek közepén készült modell nyomdokaiba szeretne lépni, persze a legmodernebb technikai újításokkal.
G-osztály: A Mercedes-Benz G-osztályának megjelenése elsősorban a német hadsereg és más országok haderejének kiszolgálása céljából jött volna létre, mert egy könnyű harci terepjárót szerettek volna, amely felveszi a versenyt az amerikai Jeepekkel.
Mercedes-Benz 600: VI. János Pál pápa, Elizabeth Taylor, John Lennon, Jack Nicholson, Elvis Presley, Rowan Atkinson, Mao Ce-Tung, Leonyid Brezsnyev, Coco Chanel, Hugh Hefner és Fidel Castro is egy Mercedes-Benz 600 tulajdonosai voltak. Ennek a patinás autónak a motorja egy 6,3 literes V8-as, mely 250 lóerős teljesítményre képes.
CLS: A CLS maga az elegancia, a luxus és a sportosság. Olyan, mint egy kupé, de mégis négy ajtaja van, ezért szinte nincs olyan férfi, aki ne fordulna meg utána. A CLS megadta az alaphangot a következő generációs sportkocsi szedánoknak, mint a Maserati, a Porsche és az Aston Martin.
Mercedes 540 K: Ahhoz, hogy az 1930-as években egy autó képes legyen 180 lóerős teljesítményre, valami különlegesre volt szükség. Ez nem volt más, mint a Mercedes által „K” azaz Kompressor néven alkalmazott technológia. Akkoriban a legerősebb autókat is csak száz lóerős motorral szerelték, így a Mercedes lenyomta az összes konkurenst.
Mercedes 190-es (W201): A nyolcvanas, kilencvenes évek meghatározó modellje volt a 190-es, első darabja 1982 végén gurult le a futószalagról. Megcsodáltuk, főleg elegáns fekete és ezüst színben, takarékos dízelként vagy pörgős benzinesként, a Cosworth-motoros 190E pedig arra készült, hogy az Audi legendás Quattrójával felvegye a versenyt.
AMG E-osztály: Egy 6,3 literes V8-as motor, 525 lóerő, 630 newtonméter, 4,6 másodperces gyorsulás százra - ezt tudja a szolid E-osztály csúcsmodellje.
Mercedes C111: A C111 csak egy kísérleti modell volt, de valójában sokkal többet jelentett a megszokott koncepcióautóknál. Nemcsak a háromtárcsás, 280 lóerős Wankel-motort próbálgatták benne, hanem újdonságnak számító aktív és passzív biztonsági elemeket, és egyéb műszaki megoldásokat is bevetettek.