Jogosítvány és Neuropátia: Vezetési Alkalmasság Stroke és Epilepszia Után
Egy stroke kialakulása alapvetően megváltoztatja az élethelyzetet, ebbe beleértendő a mindennapi élet részévé vált gépjárművezetés is. Akár hagyományos úrvezetésről, akár munkához kapcsolódó hivatásos autóvezetésről van szó, a vezetési alkalmasság megállapítása eltér a korábban megszokott metódustól. A modern élet természetes velejárója a járművek vezetése, illetve gépek kezelése, ezért a közúti biztonság mellett az egyéni igények és a lehető legjobb életminőség megőrzése is fontos szempont.
Magyarországon a vezetői engedély (köznapi nevén: jogosítvány) kiadása során kötelező az egészségügyi alkalmasság megléte, vagyis orvosi alkalmassági vizsgálathoz kötött. Ennek szabályait a 13/1992 (VI.26.) NM rendelet a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról című jogszabály tartalmazza. A rendelet az alkalmassági követelményeket, illetve kizáró okokat több betegségcsoportban is meghatározza.
Agyi érrendszeri betegségek: Stroke és a jogosítvány
A stroke utáni állapotot, hogy a képességek - ebben az esetben a gépjárművezetési képesség - milyen módon változtak meg, neurológus szakorvosnak kell megítélnie. A stroke lefolyása, súlyossága, tünetei elég sokfélék lehetnek és sok mindentől függenek. A tünetek súlyossága és a felépülés utáni maradványtünetek széles skálán mozognak. Az állapot megítélése neurológus szakorvosi kompetencia, ezért rendelkezik a jogszabály is úgy, hogy szakorvosi véleményhez köti az egészségi alkalmasság megállapítását.
Jogszabályi háttér stroke esetén
A 13/1992 (VI.26.) NM rendelet mellékletének 6.1 pontja az idegrendszeri betegségekkel foglalkozik, amelyben azonban a stroke-ot nem nevesíti. Ugyanakkor indirekt módon utal a stroke betegség során követendő eljárásra, mégpedig a 6.1.1. pontban, ahol így fogalmaz: „Azon kérelmező egészségi alkalmassága, aki súlyos idegrendszeri betegségben szenved, csak szakorvosi vélemény alapján állapítható meg.” Mivel a stroke súlyos idegrendszeri megbetegedésnek minősül, ez a passzus rá is vonatkozik.
Kifejezetten alkalmatlanságot ír elő a rendelet bénulás, valamint a központi idegrendszert közvetlenül ellátó érrendszer működési zavarai miatt létrejött szédülés eseteire. Azaz a páciens ilyenkor gépjárművezetésre nem alkalmas. Azonban vannak olyan enyhébb stroke-os esetek, amikor az egészségügyi alkalmassági vélemény „alkalmas” minősítéssel kiadható.
Figyelem! A stroke bekövetkeztével, amikor az állapot lehetővé teszi, kötelező az alkalmassági vizsgálaton való megjelenés, függetlenül a jogosítvány érvényességének lejáratától. Stroke-on átesett beteg tehát állapotától függően alkalmas minősítést vagy alkalmatlan minősítést is kaphat a jogosítvány megtartására vonatkozó gépjárművezetői egészségi alkalmassági vizsgálat során.
Amennyiben a stroke lezajlása után súlyos maradványtünetek jellemzik az állapotot, a beteg háziorvosa soron kívüli vizsgálattal a neurológiai szakvélemény alapján gépjárművezetői alkalmatlanságot állapíthat meg, és erről a beteg lakóhelye szerinti területileg illetékes közlekedési igazgatási hatóságot értesíti.
Epilepszia és a jogosítvány
Sokan azt gondolják, ha valaki epilepsziás, vagy volt epilepsziás rohama akár csak egyszer életében, akkor soha többet nem ülhet jogosítvánnyal a volán mögé. Ez egy régi berögződés, amely a korábban érvényben lévő kategórikus tiltás eredménye. Mint mindenkinek, az autóvezetés az epilepsziás embereknek is kritikus fontosságú a foglalkoztatás, a szocializáció és az önbecsülés szempontjából. Ez nem csak az epileptológusok napi gyakorlatában tükröződik, de azok a felmérések is alátámasztják, amit epilepsziások körében végeztek.
Az alkalmasság megítélése és a szakorvos szerepe
Fontos tudni, hogy az epilepsziás, vagy alkalmi konvulzív rohamot elszenvedő betegek alkalmasságát epilepszia kezelésében jártas, epileptológus szakorvos tudja megítélni. Az engedélyt a háziorvos az epileptológus orvos szakvéleményének ismeretében fogja kiadni. Az érvényben lévő szabályozásban nem az epilepszia ténye szerepel a középpontban, sokkal inkább a betegség kontrollja és a rohammentes periódusok jelenléte. Tekintettel a szigorú korlátozásokra, részletes és lehetőségek szerinti legpontosabb orvosi szakvéleményezés szükséges. Általánosságban az epileptológusnak van kellő gyakorlata egy komplexebb megközelítésre és a kockázatok alaposabb megbecsülésére.
A rohamok típusai és a vezetésre való alkalmasság
Nem mindegyik rohamforma befolyásolja az autóvezetési képességet, például ha egy betegnek a rohama kizárólag a szájzug rángásával jár, vagy például, ha egy jellemző szagot érez, vagy csak alvás alatt jelentkezik a rosszullét. Ilyenkor, gondos mérlegelés mellett és ha nem kell egyéb típusú rohamra számítani, akkor az epileptológus véleményezheti az alkalmasságot.
Jogosítvány orvosi alkalmassági vizsgálat
Egyes betegek esetében a rohamot megelőzi egy rosszullétre jellemző bevezető tünet, ezt aura-jelenségnek nevezzük. Az aura furcsa szagok, érzések formájában léphet fel és sokszor kiszámítható idővel a roham előtt (általában percekkel) jelzi előre a roham felléptét. Számos nőbetegek esetében a rohamok megjelenése szoros összefüggést mutat a menstruációs ciklussal és annak meghatározott fázisában jelentkezik. Ezen betegek pontosan tudják, hogy mely napokon van fokozott esélye a roham felléptének. Más betegeknél kizárólag alvás alatt jelentkeznek rohamok és ébrenlét alatt soha.
Bizonyos körülmények együttállása esetén szinte bárki elszenvedhet epilepsziás rohamot. Súlyos agyi anyagcserezavar, sérülés, mérgezés járhat epilepsziás görcsrohammal. Ezen rosszullétek elsősorban az agy általános működészavarával függenek össze, és ismétlődésük esetén sem jelentenek epilepszia betegséget. Ilyen esetekben provokált, vagy alkalmi konvulzív, vagy epileptiform rohamról beszélünk.
Szabályozás és a beteg felelőssége
Az aktív, nem kontrollált epilepsziában szenvedők egyértelműen fokozott kockázatot jelentenek (bár az alkohol miatti balesetek 30-szor gyakoribbak, mint az epilepsziával összefüggőek), azonban fontos megjegyezni, hogy azok a betegek, akik betartják a vezetési korlátozásokat és a gyógyszereket az előírtaknak megfelelően szedik, illetve elkerülik a rohamokat provokáló tényezőket (például alváshiány, alkoholfogyasztás utáni másnaposság, a nem megfelelő táplálkozás miatt alacsony vércukorszint, extrém kimerültség, vagy ezek kombinációja), biztonságosan vezethetnek.
Egyértelmű, hogy önmagában a szabályozás nem elegendő és mint mindenben, itt is nagy szerepet játszik az egyén felelősségteljes viselkedése. Nagy hangsúllyal esik latba a gyógyszerelés betartása és a betegek szabálykövetése. Sajnos tudjuk, hogy sokan vezetnek autót az arra való alkalmatlanság megállapítása után is, ami helytelen, veszélyes és nagyon komoly következményekkel jár. Mivel az alkalmasságnak egyik követelménye a tartós rohammentesség, sokan egyszerűen elhallgatják a rohamaikat orvosuk előtt attól való félelmükben, hogy elveszítik meglévő vezetői engedélyüket, nem jelentkeznek kezelőorvosuknál. Ez a közlekedésbiztonság veszélyeztetése mellett az optimális kezelést, gyógyszerelést is hátráltathatja és így a betegség további romlását idézheti elő.
A szabálykövetés csak akkor növelhető, ha orvosa érthető és meggyőző módon elmagyarázza, hogy milyen kockázatnak van a beteg és környezete kitéve, és azt is, hogy a szabályok betartása mellett milyen kondíciókkal vezethet. Az epileptológusok rendszerint évek óta együttműködnek betegeikkel, jól ismerik őket és hozzáállásukat, így az epileptológus csak olyan betegnek fogja engedélyezni a jogosítványt, aki együttműködő és betartja az utasításokat.
Jogszabályi változások és szigorúbb kritériumok
A statisztikai adatok és a szakmai szervezetek ajánlásai nyomán a korábbi évtizedek rendkívül merev, tiltó hozzáállását az epilepsziások jogosítványával kapcsolatban felváltotta egy gyakorlatiasabb megközelítés, amely próbál egyensúlyt találni a forgalomban résztvevők biztonsága és az epilepsziával élők lehető legkevesebb korlátozása között. Az érvényben lévő szabályozásban nem az epilepszia ténye szerepel a középpontban, sokkal inkább a betegség kontrollja és a rohammentes periódusok jelenléte.
Az 1/2018. (I. 12.) EMMI rendelet módosította a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló 13/1992. (VI. 26.) NM rendeletet, és pontosítja az epilepsziás betegek jogosítványára vonatkozó szabályokat:
- 6.1.3.1. Egészségi alkalmasság csak rendszeres orvosi felülvizsgálat elrendelése mellett, szakorvosi vélemény alapján állapítható meg.
- 6.1.3.3. Epilepsziás betegséget követően az egészségi alkalmasság - évenkénti orvosi felülvizsgálat előírása mellett - akkor állapítható meg, ha az illetékes neurológus szakorvos véleménye alapján a kérelmező gyógyultnak tekinthető. Ez általában 5 év rohammentesség után lehetséges, melyekből 3 év gyógyszerrel, további 2 év gyógyszermentesen telt. Az epileptológus kezelőorvos akkor próbálja csökkenteni, majd elhagyni a gyógyszert, ha úgy gondolja, hogy nem várhatóak további rohamok. Felnőtteknél viszonylag ritkán kerül erre sor. Amennyiben ilyenkor újra roham jelentkezik, akkor a betegség természetét újra át kell gondolni, és ennek megfelelően kell mérlegelni az alkalmasságot.
- 6.1.3.4. A 6.1.3.3. pontban foglaltaktól eltérően epilepsziás beteg kérelmező egészségi alkalmassága az illetékes neurológus szakorvos véleménye alapján évenkénti orvosi felülvizsgálattal megállapítható, ha a biztonságos vezetés feltételei - beleértve az antiepileptikumok mellékhatásait is - fennállnak. Ezek általában olyan epilepsziák, amelyek gyerekkorban/ifjúkorban kezdődően okoznak rohamokat és gyógyszeres kezelés mellett tartós rohammentesség érhető el. Nagyon fontos, hiszen a gyógyszercsökkentés alatti roham miatt nem fogja a beteg tartósan elveszíteni a jogosítványát, csak 3 hónapig nem vezethet.
- 6.1.3.5. c) Az egészségi alkalmasság megállapítható, ha az epilepsziás roham lezajlott, és a gyógyult idegrendszeri betegség akut tünete volt, az EEG epilepsziás működészavart nem jelez.
A hivatásos jogosítvány (II. kategória) alkalmassági kritériumai szigorúbbak az úrvezetői (I. alkalmassági csoportba tartozó személygépkocsi-vezetői) jogosítványhoz képest (6.1.3.6., 6.1.4.2.). Itt szigorúbb szabályok érvényesek, mint az I-es típus esetén. Egy lezajlott roham esetén szintén szigorúbb a szabályozás, mint I-es kategória esetén. Ilyen esetben is kiemelt jelentőségű a gondos epileptológiai szakvéleményezés, de a döntést a foglalkozás-egészségügyi szakorvos, illetve üzemorvos hozza meg.
Általános egészségügyi alkalmassági vizsgálatok és a jogosítvány megújítása
Nem feltétlenül szükséges kifogástalan egészségi állapot ahhoz, hogy biztonsággal ülhessünk a volán mögé. Bizonyos betegségek azonban alkalmatlanná tehetnek a vezetésre. A 13/1992. (VI. 26.) NM rendelet részletezi azokat az egészségi kritériumokat, amelyek alapján megállapíthatják, hogy az érintett személy alkalmas-e közúti járművezetésre.
Felülvizsgálati idők
Az orvosi alkalmassági vizsgálatokat bizonyos időközönként meg kell ismételni a jogosítvány megújításához:
| Életkor | Felülvizsgálat gyakorisága |
|---|---|
| 50 éves kor alatt | 10 évente |
| 50 és 60 év között | 5 évente |
| 60 és 70 év között | 3 évente |
| 70 év felett | 2 évente |
Egyéb betegségek: Alvási apnoé
Az alvási apnoé is megemlíthető, mint a jogosítvány elvesztésének egyik gyakori oka. Ez az állapot alvás közbeni légzéskimaradással jár, ami miatt az érintettek napközben fáradtabbak, figyelmetlenebbek lehetnek. Egyáltalán nem ritka: felmérések szerint a lakosság 4 százaléka szenved a súlyos formájában, 10 százaléka pedig enyhébben. Mivel a közúti balesetek jelentős hányada azért következik be, mert a sofőr elbóbiskol a volánnál, így az állapotot a háziorvosok is kiemelt figyelemmel kezelik a jogosítvány meghosszabbításakor. Megfelelő kezelés, illetve tünetmentesség esetén persze alvási apnoéban szenvedők is vezethetnek, fontos azonban, hogy tisztában legyünk vele, mikor nem vagyunk alkalmasak arra, hogy a volán mögé üljünk.
tags: #agyi #sonttel #jogositvany #információk