A Honda Legend Coupe: Egy időtálló luxusautó a '80-as évekből
Talán sokan úgy gondolják, hogy koros kupét keresni badarság, pedig valljuk, s a jelen cikk főszereplőjének számító Honda Legend Coupe próbája alapján határozottan állítjuk, hogy van az ilyen autóknak létjogosultsága. Prémiumvilág a nyolcvanas évekből.
A tesztelt modell története
Ilyen autót találni persze szinte lehetetlen, szerencse, az élet szerencséje kell hozzá. A mostani, második tulajdonosa sem az interneten, hanem családi ismeretségen keresztül futott bele az autóba. Létezéséről persze bőven tudott, már 7-8 évesen meg kívánta venni attól az idős úrtól, aki 1989-ben vásárolta vadonatújan Ausztriában. Tudta, hogy remek állapotban van, hiszen higgadtan használta, s előírás szerint szervizeltette, a megszokások rabjaként Ausztriában. Ám megválni a ’90-es évek közepén még messze nem kívánt a Legendtől.
Aztán múltak az évek, ez a Legenden kevéssé látszott meg, gazdája azonban belátta, már annyira keveset használja, hogy inkább eladja. Szerencsére nem került a szabadpiacra, hanem eljutott az értékesítés infója az amúgy addig is Honda-rajongónak számító mostani gazdához, aki nem csak megvette, hanem az enyészettől megmentette a ritka, itthon ilyen állapotban biztosan teljesen egyedi, akkor 15 éves és mindössze 108 ezer kilométert futott Coupét. Nem azért, hogy garázsba állítsa, hanem azért, hogy használja. Milyen egy 243 ezer kilométert futott, még a ’80-as években gyártott Honda? Nagyon korrekt, csendes, még mindig nagyon egyben lévő, erőteljes motorú, kopogásmentes futóművű és szolgáltatásaival is a mai autókkal versenyképes.
Utóbbi az első igazi meglepetés, amit tényleg senki sem várna, meg persze az, hogy ez, a formájával a típust kevéssé ismerőknek nem több, mint egy nyolcvanas évekbeli japán autó valójában egy valódi luxuskupé, egy Legend Coupe. Vonalaival és részleteivel egyaránt amerikainak tűnik a Legend, pedig ez egy európai specifikációs, japán autó. Olyan modell, amelynek a létezéséről szinte senki sem tud, nem egy fogalom, mint például az NSX. Bevalljuk, mi sem ismertük, s mostani gazdája sem kereste, hanem összefutott vele és azóta fanatikusa. Olcsó, de komoly nagyautókat vizsgáló körképünk után írt nekünk egy levelet, hogy a kupék mesés világáról se feledkezzünk meg, nézzük meg az ő, felújítás nélküli, mégis remek Legendjét. Megvártuk a jó időt, s meg is ejtettük a próbát.
Külcsín és belső tér
A formák kevéssé meglepetést okozók, olyanok, mint a nyolcvanas évek japán autóinál, viszont a részletek kidolgozottsága és az összkép egyaránt átlagon felüli szintet hoz és olyan meglepetést ad, ami ma már pikáns egyediséget kölcsönöz. A 4,76 méter hosszú, 2,7 méter tengelytávú kétajtós persze vélhetően mindig is egyéniség volt. Nagy betűkkel a csomagtérfedél közepére írt modellneve szinte olyan, mintha ma jött volna ki a tervezőstúdióból.
Karburátor alkatrészek - Suzuki Bara '88
A 25 évvel ezelőtt gyártott (és 24 éve forgalomba helyezett) példány fényezetlen lökhárítói még értelmes, rugalmas gumibetéteket kaptak, ajtóit vaskos és fényezetlen plasztikok óvják. Sérülés szerencsére nincs is a karosszérián, ami törve sosem volt, ám az nem titok, hogy kellett már lakatolni.
Az utasterében a sofőr ülése elektromos, az epedás székek kárpitozása bőr, s az negyedszázadosan is éppen csak kezd repedezni. A kormánykerék a Hondák közül először itt adhatott légzsákot, ám csak a későbbi példányoknál, ebben még „csak” remek, vákuumos tempomatot találunk rajta, bekapcsolva szépen behúzódik a gázpedál, van lassítás és gyorsítás, valamint felfüggesztés és a beállított tempóra visszatérés parancs is - mint egy modern autóban. A tárolórekeszek flokkolással zörgésmentesítettek, a kesztyűtartóból kapcsolható, hogy karhúzásra nyíljon-e a csomagtér-fedél vagy azt csak kulccsal lehessen nyitni. Távirányítással, a sofőr ajtajáról nyitható a benzintank fedelének takaróajtaja, melyben rekeszbe tehető a lecsavart tanksapka. Túl gyakran nem kell hozzá nyúlni, a 68 literes tartály bő 600 kilométeres hatótávot ad. Utazóautó ez, s nem is akármilyen. Az ülések kényelmesek.
Motor és menettulajdonságok
A Legend esetében különösen igaz, hogy motorikusan fényévekkel jártak konkurenseik előtt. Ebbe, az első generációs, 1985-ben kigördített, 1988-as gyártású Legendbe például hengerenkénti négyszelepes, injektoros, V6-os benzinmotor került, mely 169 lóerejéhez 11,6 literes vegyes fogyasztási értéket társított. Tulajdonosa szerint valójában 11 literes nagy átlaggal el lehet vele járni, országúton persze nem kunszt 9 literre apasztani az étvágyat, s a 15 literes - az autó és a motor méretéből - sokak által feltételezett értéket csak kizárólagos városi, sok hidegüzemes vagy állandó légkondis üzemmel lehet elérni. Van ugyanis jéghideg levegőt fújó, automata, hangolható intenzitású klíma is.
honda legend V6 coupe
Persze nem ez a különleges, hanem az az élénkség, amivel a gázpedálra reagál a V6-os. Pedig a váltó automata, és pont ez a szenzációs. A négyfokozatú, sport-üzemmódot is kínáló bolygóműves nem fojtja meg a V6-ost, hanem egy szenzációs utazókupévá teszi. A Legend élénken indul, nincs késlekedés, ha higgadtan simogatjuk a gázpedált, az automata hamar felkapcsol, például hatvannál negyedikbe. Ugyanolyan simán, ahogyan 110-nél padlógázra képes kettesbe visszatenni - ez sokaknak furának tűnhet, ám mivel csak négy fokozat van, azok viszonylag hosszúak, 130 km/óránál negyedikben alig több mint 3000 1/perc a fordulatszám, azaz a 200 km/óra feletti végsebesség épp a nyomatékcsúccsal autózható. Ki van ez találva, ahogyan a fokozatokat tovább tartó, magas fordulatszámon autóztató sport program is, ahova könnyedén lehet áthúzni az automata váltó egyedien hosszú választókarját. Ilyenkor a negyediket csak gombnyomásra váltja az automata, s kifejezetten élénk a viselkedés. Élénk az persze amúgy is, ha nagyobbat lépünk a jobb lábunkkal, a japán V6-os könnyedén és szépen pörög fel, 4500 1/perc között már hangja is van, amúgy szinte néma. Autópályán így például döbbenetesen csendes a majd’ 25 éves Coupe.
Nem csak csendes ráadásul, hanem meglehetősen tiszta üzemű is, háromutas katalizátorát lamba-szonda szabályozza - vicc mellette, hogy mivel az NKH szerint ez egy öreg autó, eddig minden vizsgán annak ellenére piros környezetvédelmi matricát kapott, hogy emissziója minimális. Szmogriadó esetén Budapestre már néhány éve nem hajthat be, a következő vizsgán pedig - a piros matrica megszűnésével - már fekete plakettet fog kapni.
1988-as Sunny kormánymű útmutató
Az elöl kettős keresztlengőkaros, függőcsapszeges felfüggesztés nem csak komfortos, a kormánykerék motorerő általi elrángatásától is óv, hátul szintén független, de stabilizátoros a futómű, a kényelem pedig tényleg ringató. A kormány természetesen parkoláskor egyujjas szervós, ám sebességfüggő, autópályán tökéletes az egyenesfutás. Ez a Legend tehát egy olyan autó, amivel autópályán tökéletesen lehet autózni, erején gyakorlatilag mindenki meglepődik, 130 felett is veszettül húz, német pályákon sokakat hagyott már szégyenben, de lámpától indulva itthon is tud meglepetést okozni, 100 km/órára 9,6 másodperc alatt ér - automata váltóval. És ezt nem tuningolással hozza, hanem úgy, ahogyan a gyárból kijött. Közben pedig egy higgadt, komfortos utazóautó, ami nem mellesleg negyedszázadosan is azt vagy annak zömét adja, amit újonnan tudott. Remek ma hajtani, remek lehet birtokolni, s mostani tulajdonosánál csak egyvalakit lehet még jobban irigyelni, azt, aki újonnan megvette. Ő egyébként az elbeszélések szerint 110 km/óránál sosem ment vele többel, ami ha nagyon akarjuk, még érthető is lehet - ez a kocsi úgy is remek.
Az első generációs Legend műszaki részletei
A Honda Legend első generációja (1985-1990) jelöli a Honda belépését a luxusautók piacára, az Accord fölé pozicionálva magát. Eleinte csak szedán, majd később coupé formával is értékesítették. Itt jelent meg sorozatgyártásban a Honda első 6 hengeres 24 szelepes (V6) motorja. Különböző motorváltozatokkal létezett, nevezetesen:
- 2 literes
- 2.5 literes
- 2.7 literes
A megcélzott korosztály a tehetős középkorú vásárlók voltak, akiket a Toyota Crown és Nissan Cedric vásárlói közül igyekezett elcsábítani. Érdekesség, hogy a szedán változat mérete kisebb volt, mint a coupé formában (a japán adózási rendszerben ez sokat számított akkoriban, ezzel is előnyt kovácsolva a többi luxustípus közt).
Innovációk és felszereltség
Az első generációs Legend volt az egyik első modell a kínálatban, mely rendelkezett vezető oldali légzsákkal (bár csak későbbi példányokban), blokkolásgátlóval, és akkoriban TKR-nek nevezett kipörgésgátlóval. A kipörgésgátlót elsőként a Honda alkalmazta elsőkerekes autóban. Az autó elől és hátul egyaránt kettős keresztlengőkaros felfüggesztést kapott, valamint PGM-FI üzemanyag befecskendezést.
Az "Exclusive" felszereltség, mint neve is takarja, prémium funkciókat kínált:
Minden, amit tudni érdemes az 1988-1992-es Honda Civic feltengelyről
- Valódi fa burkolatok számos választékban
- Bőr és 100% gyapjú kárpitozás
- Automatikus fényszóró mosó
- Automata ablaktörlő
- Kétzónás klíma
- Krómozott tükrök
- Infravörös központi zár (rendelhető extra)
Az 5 fokozatú kézi váltó csak a 2.0 és 2.5 literes változatokban volt elérhető.
A "Wing Turbo" változat
Érdekesség, hogy létezett egy turbófeltöltős változat is. A "Wing Turbo" 1989-ben jelent meg, mely egy változó geometriás turbófeltöltőt kapott. Ez a 2 literes C20A kódú motorra volt szerelve, így 142 KW (193 LE) volt a teljesítménye 6000-es fordulaton, és 241 Nm a nyomatéka 3500-as fordulaton. Típusmegjelölése: 2.0 Ti Exclusive.